DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Az alkotmánymódosító törvényjavaslat vitája a vége felé közeledik. A vita egyébként azokat a tapasztalatokat erősítette meg, amelyeket az Európai Unió tagállamaiban korábban lefolytatott hasonló parlamenti küzdelmek is mutattak.

Gulyás József képviselőtársam nem egyszerűen címkézte a pártokat, hanem bemutatta a politikai erők különböző álláspontjait, és ezek valóban egy adott törésvonal mentén oszlanak meg. Az európai tapasztalat is az - lehetne portugál példát hozni, spanyol példát hozni, netán olasz példát hozni -, hogy a konzervatív politikai erők, a jobbközép pártok általában, bár nem mindig, óvakodnak a nagy, átfogó államreformoktól, és különösen ellenzik, kritizálják a regionális államreformokat. A baloldali pártok és részben a liberális pártok is inkább azt az álláspontot képviselik, hogy szükséges az állam területi beosztásának átalakítása, szükséges a központi kormányzati hatalom decentralizálása, szükséges választott regionális önkormányzatok létrehozása. Ahhoz, hogy ilyen önkormányzatok létrejöjjenek, elengedhetetlen az alkotmánymódosítás, ami nem egyszerűen - ahogy néhányan fogalmaztak - egy felületes belecsipkedés az alaptörvényi normaszövegbe, hanem nem más, mint egy ilyen változtatás alaptörvényi, alkotmányos alapjainak a megteremtése.

Ismét a haza és haladás problematikája került előtérbe. Nyilvánvalóvá vált az, hogy azok a politikai erők, amelyek a hagyományokhoz ragaszkodnak, döntően ezzel érvelnek a változtatásokkal szemben. De mit mutat a magyar történelem? Mit mutatnak az annyit emlegetett hagyományok? Azt mutatják, hogy az alapvető berendezkedéseken mindig változtattak, amikor ez kényszerű helyzetben elkerülhetetlen volt, és csak nagyon ritkán változtattunk olyankor, amikor direkt, közvetlen kényszer nem állt fenn.

Természetesen Szent István is radikálisan szakított a korabeli berendezkedéssel, akár azt fogadjuk el, amit Kristó Gyula írt a művében, hogy felszámolta a törzsi államot, akár azt fogadjuk el, amit Győrffy György írt, hogy alapjaiban átalakította a már központosított szervezetrendszert. Gyökeres szakítás volt a királyi vármegye létrehozása, mint ahogy gyökeres szakítás volt Imre királytól kezdve a királyi vármegyék elajándékozása, eladományozása, és ennek nyomán nagyon nagy csúszásokkal majd a nemesi vármegye kialakulása. Ám nagyon jelentős változások történtek 1848-ban, majd a dualizmus időszakában is.

Salamon képviselőtársam utalt arra, hogy a konzervatív erők is felismerik az idők szavát, lásd az 1848-as áprilisi törvényeket. Rögtön meg kell jegyeznem, hogy azért ismerték fel az idők szavát, mert Palermóban, Párizsban, Bécsben, Pesten forradalom tört ki, és néhány hét alatt rendezték azt, amit előtte huszonvalahány évig nem tudtak rendezni. Amikor 1870-ben megszületett a XLII. törvénycikk a törvényhatóságokról, akkor az radikális szakítást jelentett a nemesi vármegyével, a congregatio universalissal. Megszűnt az ellenállási jog, helyébe lépett a felirati jog, amely megakasztotta, de nem tudta megakadályozni a kormánydöntések végrehajtását. Jelentős, radikális változtatás volt a közigazgatási bizottságok létrehozása 1876-ban. Jelentős, döntő változtatás volt a virilizmus bevezetése, melyet a nemesi vármegye nem ismert.

(A jegyzői székben Pettkó Andrást dr. Hende Csaba váltja fel.)

1990-ben egyébként a rendszerváltáskor Magyarország nem tért vissza a történelmi magyar államisághoz, abból az állami berendezkedésből ma semmi nem létezik a megye nevén kívül. Idegen volt a magyar államberendezkedéstől a köztársaság. Idegen volt az egykamarás parlament. Idegen volt a magyar önkormányzati rendszertől az, hogy alapzatát a települési önkormányzatok képezik. Most egy újabb változtatást kellene végrehajtani, az európai trendet követve - nem az Európai Unió előírására gondolok természetesen - létre kellene hozni a választott regionális önkormányzatokat. Ehhez teremtene, mint előbb már említettem, alkotmányos alapot az előttünk fekvő alkotmánymódosító törvényjavaslat.

(13.50)

Mit mond ki ez az alkotmánymódosító törvényjavaslat? Mindenekelőtt azt, hogy a régiót alkotmányos szintre kell emelni mint állami területbeosztási egységet. Meg kell jegyeznem, a régió a 35/1998. országgyűlési határozat és az 1999. évi XCII. törvény óta már benne van a magyar jogrendszerben mint tervezési-statisztikai egység, illetőleg mint fejlesztési régió. Benne van a régió a magyar alkotmányos rendben mint közigazgatási területbeosztási egység is. Amiről most szó lenne, az nem más, mint hogy a tervezési-statisztikai, a fejlesztési, illetőleg a közigazgatási régió után megjelenjen maga az önkormányzati régió is. Erről szól az alkotmánymódosító törvényjavaslat 1. §-a. Célja az, miként ez a törvényjavaslat indokolásából egyértelműen kitűnik, hogy előbb jöjjenek létre a régiók határaikkal, területükkel, elnevezésükkel, székhelyükkel, és utána legyen lehetőség arra, hogy választásokat tartsunk, hogy létrehozzuk a választott regionális önkormányzatokat.

Szintén a regionális önkormányzatok létrehozásával kapcsolatos az előttünk fekvő törvényjavaslat 4. §-a, amely bevezeti a választott regionális önkormányzat elnöke tisztségét, és meghatározza alapvető alkotmányos feladatait. A 3. § pedig szintén a választott regionális önkormányzatokkal összefüggésben kívánja megváltoztatni a választások időbeli rendjét, nem magát a választási rendszert, ahogy itt néhány képviselőtársam részéről elhangzott. Természetesen lehet vitatkozni azon, érdemes is vitatkozni azon, hogy 2008-ban, 2009-ben vagy 2012-ben legyenek-e választások, és milyen választások legyenek. Nem érdemes azonban erről a kérdéskörről vitatkozni, miként erre Gulyás képviselőtársam már utalt, ha csak ezt változtatjuk meg, és minden más marad a régiben.

A törvényjavaslatnak ugyanakkor vannak olyan paragrafusai is, amelyek nem a választott regionális önkormányzatok megteremtésével kapcsolatosak. Ilyen a 2. §, amelyik kimondja azt, hogy a helyi önkormányzatok egyenjogúak, vagyis nemcsak alapjogaik egyenlők, miként ez kiderül az indoklásból, hanem egyéb vonatkozásban is azonos a státusuk. Ugyanakkor semmi mást nem tesz a törvényjavaslat, mint a ma hatályos önkormányzati törvény 6. § (1) bekezdésének felvezető mondatát átvezeti az alkotmányba akkor, amikor kimondja, hogy az önkormányzatoknak nemcsak a kötelezettségei lesznek eltérőek, hanem feladatai és hatáskörei is. Ma is ez a helyzet. Nagyon sokan a szakmából követelik a differenciált feladat- és hatáskör-telepítést. Ennek minden feltétele adott, de a gyakorlat eltérő. Mit tesz a törvényjavaslat? Alkotmányos szintre emeli ezt a követelményt, nyilvánvalóan azért, hogy nagyobb nyomatékot adjon ennek a nagyobb racionális államigazgatási és önkormányzat-szervezési megoldásnak. Meg kell jegyeznem, több mint tíz éve folyik már vita a differenciált hatáskör-telepítés problematikájáról.

Változtatást kíván a törvényjavaslat akkor is, amikor a helyi önkormányzatok képviselő-testületeinek, illetőleg közgyűléseinek feloszlatási jogát az Alkotmánybíróságra kívánja ruházni. Ez elengedhetetlennek tűnő változtatás, az elmúlt négy évben erről a kérdéskörről a parlamentben már nagyon sokat vitatkoztunk, sajnos ezek a viták sem vezettek eredményre. A parlament, különösen akkor, ha feles döntéssel oszlat fel önkormányzati képviselő-testületet vagy közgyűlést, nem tesz mást, mint politikai határozatot hoz, ahogy ezt világosan látni lehetett például 2000 őszén Hódmezővásárhely esetében. Szükséges az, hogy e téren az Alkotmánybíróság valódi, ne csak véleményezési hatáskört kapjon. Egyébként is egy ilyesfajta megoldás teljesen ellentétes az Alkotmánybíróság funkciójával.

Végezetül a törvényjavaslat 5. §-a meg kívánja teremteni a lehetőséget arra, hogy egyes helyi közszolgáltatások esetében akár kötelező társulást is létrehozzanak. Európa számos állama ismeri a kötelező társulás intézményét, a magyar alkotmányos rendszer ezt nem ismeri. Ez egyébként nem akadálya annak, hogy az önkéntes társulás elve továbbra is működjön.

Természetesen világosan lehet látni azt, hogy mi jelenleg a politikai helyzet. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ennek ellenére azt javaslom, ellenzéki képviselőtársaim fontolják meg ennek a törvényjavaslatnak a sorsát.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu