HOCK ZOLTÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Bizottsági elnök úr hozzászólását nem lehet megállni anélkül, hogy legalább három mondatot ne szóljunk rá.

Azt mondta, hogy az adófizetők pénzével nagyon szigorúan kell gazdálkodni; egyetértünk ebben a kérdésben. Aztán létszámkérdésekben, hogy csökkenteni kell, ebben is egyetértünk.

(15.30)

Két megjegyzésem hadd legyen! Megmutattam ezt a törvényt néhány önkormányzati képviselőnek - vezetőknek, ismerőseimnek -, és azt mondták, hogy ez rendben van, egy kérdésük volt: a 386 fős parlamentet miért nem sikerült 200-ra, 220-ra, 250-re csökkenteni.

A második megjegyzésem: ha az a célja ennek a törvényjavaslatnak, hogy csökkenjen az önkormányzatok kiadása, akkor azt a tiszteletdíj oldaláról kiválóan lehet szavazni. Azt is kérem magunktól, hogy amikor majd az önkormányzati képviselők tiszteletdíjáról fogunk vitatkozni és szavazni, akkor mélyen gondolkodjunk el saját magunkon is, hogyan jutottunk el oda, ahol vagyunk. Gondoljunk arra, hogy Justitia mérlegének a két serpenyője egyenlően mér-e, vagy az egyik kicsit csal valamelyik oldalra. Amikor ezeket a hangzatos szavakat mondjuk, hogy adófizetők és egyebek, akkor arra is gondoljunk, hogy ezek az önkormányzatok egyébként ugyanolyan választás eredményeként képviselik szűkebb-tágabb közösségeiket, mint mi ebben a parlamentben, hiszen ők is választott képviselők, az ő döntéseik egyébként ugyanolyan nyilvánosak, mint a parlament döntései, azt is lehet közvetíteni, követheti a közönség is. És higgyük már el egyébként, hogy egy települési képviseleti önkormányzat is el tudja dönteni, hogy a költségvetés tükrében adott esetben mit vállal be vagy mit nem! Ne akarjunk okosabbak lenni náluk, amikor a saját ügyünkben egyébként sokszor nem tudunk jó döntéseket hozni! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Köszönöm. (Szórványos taps az ellenzéki oldalon.)

Forrás: parlament.hu