BERNÁTH ILDIKÓ, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A benyújtott két törvényjavaslattal kapcsolatban az álláspontunk az volt, amit a szavazatok formájában is ismertetett már előttem a többségi véleményt elmondó képviselő úr, tehát nyilván nem okoz meglepetést, ha azt mondom, hogy nem támogattuk egyik törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát sem.

A költségvetési törvény módosításához benyújtott törvényjavaslat hat ponton kíván változtatni a jelenleg még hatályos költségvetési törvényen; majd a szóbeli tájékoztatóban is elhangzott, talán a megnyugtatásunkra, hogy ez a módosítás nem érinti az államháztartási egyensúly intézkedéseit.

Ez kétségtelenül így van, hiszen arról majd egy másik törvényjavaslat vitájában fogunk szót ejteni - gondolok itt az egyes pénzügyi törvények módosítására, amelyek az adóbevételek megemelését célozzák meg.

A költségvetési törvény módosításáról szóló javaslat az érdekeltségi rendszer átalakítását javasolja, illetve valóban a pénzbeszedő szervezetek érdekeltségi rendszeréhez kívánja a többletforrásokat biztosítani. Bár igazából a szóbeli kiegészítés kapcsán nem erről szólt egyébként a történet, hanem azt mondta a Pénzügyminisztérium munkatársa, hogy az APEH és a VPOP teljesítményének növekedésével összefüggésben dologi és felhalmozási többletköltségek merültek fel. Azért én szerettem volna tudni, talán majd a záróbeszédében a miniszter úr kitér arra, hogy milyen felhalmozási és dologi többletkiadások merültek fel a két szervezet működésével kapcsolatban.

Az, hogy a munkaügyi ellenőrök száma 100-150 fővel emelkedett, helyénvaló, és rendben is van, csak soha nem értettünk egyet azzal, hogy az érdekeltségi rendszerüket, illetve az ellenőrzés hatékonyságának növelését, mondjuk, a Munkaerő-piaci Alapból is finanszírozzák, abból a pénzügyi forrásból, aminek véleményem szerint nem ott van a helye.

De ezek az összefüggések, az érdekeltségi rendszer működtetése egyértelműen szubjektívvá teszik az ellenőrzéseket, hiszen ha abban érdekelt egy szervezet tagja, hogy minél több mulasztást állapítson meg, akkor a legkisebb hibánál is minden bizonnyal nagyon szigorúan fog eljárni.

A Nyugdíj-biztosítási Alapnál a méltányossági alapú nyugdíjemelésre előirányzott összeg 600 millióról 700 millióra történő felemelését nem értettem, nem értettük. Ugyanis én megkérdeztem a Pénzügyminisztérium képviselőjétől, hogy az a hivatkozás, hogy nagyon sok ilyen kérelem érkezik be, mit jelent, mennyi az a nagyon sok: ez 5 ezer, 10 ezer, netán 200 ezer? Egyáltalán milyen nagyságrendűek ezek a kérelmek, már darabra is mint kérelmek, és összegszerűen? Tulajdonképpen akkor ez a plusz 100 millió mennyire és mire lesz elegendő?

Nem lenne jobb az, tisztelt miniszter úr, hogyha a méltányossági alapú nyugdíjemelés helyett inkább kiszámítható és normatív módon történne meg az alacsony nyugdíjak emelése? Hiszen nyilvánvaló, hogy aki méltányossági kérelemmel fordul a nyugdíjfolyósító intézethez, az azért teszi ezt, mert a nyugdíja alacsony. Nem kaptam erre választ; arra sem, hogy dolgozik-e azon a kormány, hogy a választási ígéreteinek megfelelően rendezze az alacsony nyugdíjak emelését, akár differenciált formában is. Azt a választ kaptam az elhangzott kérdésekre, hogy írásban kapok majd erre választ, illetve természetesen a bizottság minden tagja, de ezt a ma délelőtti bizottsági ülésünkön sem kaptuk meg.

Tehát ahogy mondtam, ezen okok miatt a bizottságban helyet foglaló fideszes képviselők nem támogatták a benyújtott törvényjavaslatokat.

Köszönöm. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu