BALOGH JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Elég alaposan kivitatkoztuk magunkat, de úgy tűnik, hogy eléggé távol állunk számos kardinális kérdésben a lényegi véleményektől.

Ott folytatnám, ahol Keller képviselőtársam abbahagyta. Bátorkodnék hivatkozni régiós és területi ügyekben nemzetközi tendenciákra és tapasztalatokra, ami azt jelenti, hogy bár különféle megoldások vannak, de a régiók Európája általánosan elfogadott elv és gyakorlat. Nyilván az EU-nak ama törekvése is tetten érhető, ha az Európai Uniót egy erős, hatékony szervezetnek képzeli el, akkor a hazai kormányzati döntéseket célszerűbb lenne alacsonyabb területi szintre koncentrálni, és ezt az Európai Unió az alapításkori elképzelésekkel összhangban elsősorban regionális szerveződések formájában tudja elképzelni. Az, hogy ez a megoldás végül is nem a valóságtól távol álló dolog, gondolom, nem igényel különösebb érvrendszert, hogy a térségi léptékek jelentősen megnövekedtek a technika fejlődésével, a motorizációs lehetőségek kibővülésével, és ez eleve lehetővé teszi, hogy nagyobb területi léptékekkel vizsgáljuk, értékeljük és fejlesszük a térségi viszonyokat.

Azután elhangzott itt a vitában olyan észrevétel is, elsősorban a jobboldali képviselőtársainktól, hogy ha a megyék megszűnnek és helyette a régiók jönnek, akkor távolabb kerülnek ezek a szervezetek a lakosságtól. Ezzel kapcsolatban azt tudom mondani, hogy aki a gyakorlatban ismeri a megyei önkormányzatok tevékenységét, munkáját, bizony a lakossági kapcsolattartás egyáltalán nem napi kérdés náluk. Úgyhogy figyelembe véve a technikai lehetőségeket, ezt különösebben nem érzem annyira súlyosnak és annyira reálisnak, hogy emiatt a régió kontra megye vitában eldöntendő szempontként kellene mindezeket figyelembe venni.

Azután van még egy, szerintem súlyosnak ítélhető probléma, ami eddig nem hangzott el. Aki a területfejlesztési ügyekkel egy kicsit többet foglalkozik, az tudja, érzékeli, tisztában van azzal, hogy amikor az Európai Unió regionális támogatásokat folyósít, a régióval hajlandó szerződést kötni, ha az jogképes olyan értelemben, hogy nemcsak jogi személy, hanem jelentős vagyonnal, jövedelemmel rendelkezik, mert így tudja csak visszterhes kötelezettségként szerződésben rögzíteni az európai uniós támogatásokat. Na, azt nagyon jól tudjuk, hogy a mai helyzetben a magyar tervezési-statisztikai régiók ilyen állapotban nincsenek. Ennek gyakorlatilag az a következménye, hogy az Európai Unió Brüsszelből nézvést Magyarországot egyetlenegy régiónak tekinti, pontosan ezért, mert nincsenek meg azok a garanciák, amelyek révén szerződéses kötelezettséget köthetne.

Végül is, ha ezt a problémát nem oldjuk meg, akkor abban a kérdésben nem tudunk lényegesen előrelépni, amiben egyébként a parlament túlnyomó többsége egyetért, nevezetesen, hogy decentralizáljunk, vigyük lejjebb a kormányzati feladatokat, kormányzati feladatok eldöntését, mivel az Európai Uniónak nem lévén szerződése megfelelő jogi garanciákkal rendelkező régiókkal Magyarországon, ez a decentralizációs folyamat megakadhat. Ez azt jelenti, hogy továbbra is különféle közvetett vagy közvetlen módon kormányzati döntések lesznek regionális ügyekben ezután is. Ezeket a megfontolásokat feltétlenül az ellenzéki képviselőtársaim figyelmébe szeretném ajánlani, amikor a megye és a régió vitájában végül is a megye pártját fogják, ami egyébként igen tiszteletre méltó teljesítmény, én is elismerem.

Mi, magyarok joggal büszkék lehetünk, hiszen a megyerendszer valóban teljesen egyedi értékeket, erényeket tudott ezeréves történelmünk folyamán felmutatni. Számos külföldi szakirodalom ki is emeli a magyar megyék önállóságát, autonómiáját, erejét. Amikor nem nemzeti királyaink voltak, ez volt a magyar autonómia legfontosabb támpontja és támasza, nade ezeket a szempontokat, úgy gondolom, a XXI. századra már nem kell akkora súllyal számításba venni, hiszen az Európai Unióban más szempontok is mérlegelés tárgyát kell hogy képezzék. Nos tehát, ha a kormányzati elképzelésekkel összhangban a megyék megszűnnének, nagyobb régiókban, nagyobb területi egységekben gondolkodnánk, akkor nyilvánvalóan ez azzal kell hogy együtt járjon, hogy a kistérségek szerepét, a volt járások szerepét újraértékeljük, más néven, de kisebb térbeli szerveződések megerősítését célozzuk meg és támogassuk mind önkormányzati oldalról, mind pedig az államigazgatás oldaláról.

Úgy gondolom, hogy a körjegyzőségek szerepét eddig is szabályozta, rendelkezett ezzel kapcsolatban a hatályos önkormányzati törvény, viszont most az ésszerűség, célszerűség, szervezhetőség szempontjából a körjegyzőségeknek nagyobb szerepet kíván adni a törvény.

(14.00)

500 fő alatt kötelező lenne, 500-1000 fős település esetében erősen ajánlott, illetve kemény feltételekhez köti a törvény, de amit én lényegesnek tartok, az, hogy ilyen esetben biztosítja a törvény annak a lehetőségét, hogy kirendeltségeket hozzanak létre az adott településen, ha azt el tudja tartani az érintett, ilyen megoldást kérő község, illetve maximálja a törvényjavaslat - én úgy gondolom, hogy ez teljesen érthető -, hogy az itt alkalmazott személyek száma a teljes körjegyzőségi létszám negyedét nem haladhatja meg. Én úgy gondolom, hogy ezek meglehetősen ésszerű korlátok, ugyanakkor az önálló kezdeményezést sem zárják ki, pontosabban lehetővé teszik.

Azt, hogy az önkormányzati társulásokról szóló eddigi törvényi szabályozástól eltérően most a társulásokat szigorú, többszörös menetrend beiktatásával esetenként kötelezővé tenné, megmondom őszintén, különösebben nem vitatnám. Ilyen szigorú, többszörös feltételekkel én el tudom képzelni, és támogatni tudom, hogy továbbra is maradjanak kötelező társulások a törvényjavaslatban, hiszen a közigazgatás ésszerűsítése, a racionalizálás, az örökké ható, évszázadok óta ható gazdálkodási, gazdasági kényszer megítélésem szerint ezt szükségessé teszi. Ha nincs bizonyos kényszerítő erő az önkormányzatok esetében - ezt a saját működésem, tevékenységem kapcsán is el tudom mondani -, akkor bizony néha elkényelmesednek, s inkább a markukat tartják, meg igényt támasztanak ahelyett, hogy ésszerűbben gazdálkodnának.

Tehát ezt a nehéz kérdést én alapvetően ilyen gyakorlatias szempontból támogatnám meg, és azt mondanám, hogy fogadja el a tisztelt Ház, azzal együtt, hogy a kalkulációk szerint itt is jelentős pénzügyi megtakarítások mutathatók ki. Nem önmagában a spórolás kedvéért, nem a többször elhangzott érvek alapján, hogy az ország jelenlegi nehéz pénzügyi helyzetét, tehát a költségvetés nehéz pénzügyi helyzetét ez oldaná meg, nem erről van szó. Arról van szó, hogy ha bizonyos feladatokra kevesebbet fordítunk, át tudunk csoportosítani pénzeket más önkormányzati feladatokra. Én a takarékosságot, az ésszerűséget, a gazdasági szempontokat ilyen megközelítésben hangsúlyoznám: több jut másra, ha okosan gazdálkodunk, és takarékosan bánunk a pénzzel.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu