DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslat célja egyrészt a közjogi tisztségük alapján személyes mentességet élvező személyek mentelmi jogát érintő szabályok egységesítése, továbbá az országgyűlési képviselők esetében az Alkotmánybíróság e tárgyban született határozatának megfelelő törvényszöveg kialakítása, illetve az úgynevezett szondáztatás kérdéskörének megoldása.

(Móring József Attila elfoglalja jegyzői székét.)

A módosítás egységes szabályokat hoz létre az ügyészek, az alkotmánybírák, az ÁSZ elnöke és alelnökei, az országgyűlési biztosok, a bírák, az európai parlamenti képviselők és a Honvédelmi Tanács tagjai, valamint az országgyűlési képviselők mentelmi jogát illetően, az országgyűlési képviselői mentelmi joghoz igazítva valamennyi külön törvényben lévő szabályt. Bizonyos személyek vonatkozásában pedig megszünteti a mentelmi jogot. Ezen túl a törvény a mentességre vonatkozó utalást a büntetőeljárási és a szabálysértési törvényben is egyértelművé teszi.

Tisztelt Ház! A Magyar Demokrata Fórum nem ellenezte volna, ha arra születik javaslat, netán arról indul politikai és szakmai vita, hogy a mentelmi jogra egyáltalán szükség van-e az országgyűlési képviselők esetében. Még nem késő ezen elgondolkozni.

A korrupcióellenes nemzeti stratégia kidolgozása során 2000-2001-ben már felmerült ez a kérdés. A közélet tisztasága elleni bűncselekményekkel kapcsolatos összehangolt szabályozás kialakítása érdekében az OECD vizsgálta a tagállamok büntetőjogi gyakorlatát. A mentelmi jogot illetően a jelentés megállapította, hogy Kelet-Európa országaiban a diplomáciai mentességen kívül a mentelmi jogkör igen széles. Az európai példák vizsgálata is azt igazolta, hogy Közép- és Kelet-Európában, így hazánkban is sokkal szélesebb a mentelmi jog köre, mint Európa más, főként nyugati országaiban.

A korrupció elleni stratégia kialakítása során volt arra javaslat, hogy a közpénzt, a közvagyont és a közbizalmat érintő esetekben - így különösen a közélet tisztasága elleni bűncselekmények kapcsán - a jogalkotó vizsgálja felül a mentelmi jog hatályos szabályozását. A korrupcióellenes stratégiával összefüggésben akkor annyi valósult meg, hogy a közélet tisztasága elleni bűncselekmények esetében az elévülési időt nem érinti a mentelmi jog fennállása, azaz a mentelmi jog ideje alatt az elévülés megszakad, megnyugszik.

Kimondhatjuk, hogy a mentelmi jog nem szükségszerűség. Vannak olyan civilizált, demokratikus államok, ahol ez az intézmény nem is létezik. Kimondhatjuk ugyanakkor azt is, hogy a mentelmi jog léte nem demokráciafüggő, akár a halálbüntetés.

Számos elvi megfontolás felvethető a mentelmi jog intézményét illetően; elsősorban az, hogy a demokrácia klasszikus alapkérdéseit, alappilléreit, így a közhatalmi-közbizalmi tevékenységeket vagy a közvagyonnal történő gazdálkodást érintő jogsértések esetén indokolt-e a fenntartása. Ugyancsak a demokrácia oldaláról egyenlőségi kérdésként való megközelítése is lehetséges, amely alapján felvethető az a kérdés is, hogy a mentelmi jog rendszere azt jelenti-e, hogy az egyenlők között vannak-e egyenlőbbek. Az első kérdésre azonnal adódna a válasz, hogy nyilvánvalóan nem indokolt a fenntartása, ugyanakkor joggal vethető fel az a kérdés is, hogy mi a különbség, illetve milyen alapon tehető különbség a közélet tisztasága elleni bűncselekmények vagy például egy erőszakos közösülés között. A társadalom értékítélete, de adott esetben a tisztán büntetőjogi megítélés szempontjából sincs különbség a kettő között.

A második kérdés, ami az egyenlőséget illeti, látszólag egyértelmű lenne, mégis összetett kérdés, hiszen számtalan olyan példa van, ahol bizonyos előnyök mellett hátrányokat is el kell szenvedni; például képviselők, bírák, ügyészek vagy a közszolgálatban dolgozók összeférhetetlensége, ami alapján nem tölthetnek be bizonyos tisztségeket, nem folytathatnak bizonyos, mások számára nyitva álló tevékenységeket.

Összegezve: a mentelmi jog kérdése és intézménye sokkal összetettebb annál, mintsem az felvethető vagy kétségbe vonható lenne a közúti szondáztatás aktuális esetei kapcsán, pedig jól tudjuk - kimondva vagy kimondatlanul -, ez a probléma a törvényjavaslat egyik elindítója.

(13.00)

A törvényjavaslat indoklása hangsúlyosan emeli ki, hogy a képviselők közúti ellenőrzése során egyértelművé kell tenni a képviselők kötelezettségét a hatósággal történő együttműködésre. Ezzel egyetértünk, ugyanakkor eltérő szakmai javaslatunk van a megoldásra.

A Magyar Demokrata Fórum fontosnak tartja, hogy a közutakon is érvényesüljön az esélyegyenlőség, a szabályok mindenkire vonatkozzanak, a képviselőkre is. Az MDF úgy véli, hogy ha a hatóságok a járművezetőtől fokozottan kérik számon a közlekedési szabályok betartását, és különösen az ittas járművezetést, akkor ez alól a képviselők se mentesüljenek, illetve ha fellépnek az ittas járművezetés ellen, akkor ez alól a képviselők se mentesüljenek. A Magyar Demokrata Fórum egy évvel ezelőtt törvényjavaslatot nyújtott be, hogy a képviselők mentelmi jogukra hivatkozva ne bújhassanak ki a felelősségre vonás alól. Ezt az Országgyűlés tárgysorozatba vette, és általános vitára ajánlotta, napirendre azonban nem került.

Az elmúlt években számos olyan eset történt, amikor a közúti közlekedésben, közúti ellenőrzés során vagy bekövetkezett baleset miatt a képviselők mentelmi jogukra hivatkozva megtagadták az alkoholszonda, illetve a vérvizsgálat alkalmazását. Az azonnali vizsgálat megtagadása miatti időmúlás azt eredményezi, hogy az ittas állapotban történő járművezetés utólag már nem bizonyítható. A képviselői mentelmi jogon belül a sérthetetlenségre vonatkozó jelenlegi 5. § (1) bekezdés a törvény hatálybalépése óta változatlan formában létezik. Az azóta eltelt másfél évtized alatt megszületett a rendőrségről szóló '94. évi XXXIV. törvény, a szabálysértésekről szóló '99. évi LXIX. törvény, valamint 2003-ban hatályba lépett a büntetőeljárásról szóló '98. évi XIX. törvény módosítása.

Mind a szabálysértési törvény, mind a büntetőeljárási törvény önállóan határozza meg az egyes eljárásokban alkalmazható kényszerintézkedéseket, a rendőrségi törvény pedig az úgynevezett kényszerítő eszközök kategóriáját határozza meg. A szabálysértési eljárás és a büntetőeljárás kényszerintézkedései keverednek, sőt a szabályozás egyes elemei az úgynevezett kényszerítő eszközök kategóriájára is kiterjednek, amely szerepét és alkalmazását tekintve is más kategóriát jelent. A képviselők jogállásáról szóló törvény hatályos szövege a kényszerintézkedések kapcsán kizárólag a büntetőeljárásban alkalmazhatóakat tilalmazza.

Az 1994-ben megszületett rendőrségi törvény részletesen is tartalmazza azokat a kényszerítő eszközöket - testi kényszer, bilincs vagy vegyi eszköz -, amelyeket a rendőrségi eljárás során alkalmazhatnak. A mentelmi jogra vonatkozó szabályozás teljes körűvé és egyértelművé tétele indokolja, hogy a tilalom ezekre az eszközökre is kiterjedjen, konkrét utalással nevesítve azokat.

Ugyanakkor indokolt áttekinteni a rendőrségi törvényben ugyancsak meghatározott rendőri intézkedések körét, amelyek közül az igazoltatás esetében értelemszerű, hogy azt a képviselő - mentelmi jogára való hivatkozással - ne tagadhassa meg. Nyilvánvaló, hogy ha a képviselő a személyazonosság és a mentesség tényének igazolását elmulasztja vagy megtagadja, akkor mentelmi jogára érvényesen nem hivatkozhat a hatóság intézkedése során. Azaz elvárható, hogy a képviselő az igazoltatás során a hatósággal együttműködjön.

(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

A rendőrségi törvényben szabályozott intézkedések között szerepel az úgynevezett közlekedésrendészeti intézkedés. Ennek alapján az intézkedő rendőr a közúti forgalmat irányíthatja, a közlekedési szabályok megtartását, a közlekedés szabályszerűségét - okmányok, járműbirtoklás, tulajdonos, használó személyazonossága, műszaki, közlekedésbiztonsági állapot - ellenőrizheti, indokolt esetben a vezetői engedélyt vagy a jármű okmányait elveheti, a forgalomban való további részvételt megtilthatja, szabálytalanul elhelyezett járművet elszállíttathat vagy kerékbilincset alkalmazhat. Az intézkedés során a jármű vezetőjét a rendszeresített eszközzel légzésminta, vérminta adására kötelezheti.

Semmi sem indokolja, hogy akár az igazoltatás, akár a közlekedésrendészeti intézkedés esetén a mentelmi jog érvényesüljön, hiszen elvárható a képviselőtől, hogy személyazonosságának és mentességének igazolását megtegye - ez egyben saját érdeke is -, másrészt a közbiztonság és a közlekedésbiztonság érvényesülése szempontjából elvárható, hogy a közlekedésben a járművezetésre alkalmas állapotban, megfelelő gépjárművel és a közlekedési szabályok betartásával vegyen részt, illetőleg ezt szükség esetén igazolja.

A Magyar Demokrata Fórum a korábbi benyújtott törvénymódosításban arra tett javaslatot, hogy a rendőrségi törvényben szabályozott rendőri intézkedések közül az igazoltatás és a közlekedésrendészeti intézkedés megtagadása a képviselőknek ne legyen joga, ezekre az esetekre a képviselő mentelmi joga ne vonatkozzék. Az ezzel kapcsolatos módosító javaslatot az MDF most ismét benyújtja a törvényjavaslathoz. Ennek elfogadása esetén támogatni tudjuk a törvényjavaslat elfogadását, ugyanakkor fenntartva álláspontunkat, hogy a mentelmi jog teljes rendszerének újragondolására és korlátozására vagy esetleges megszüntetésére lenne szükség.

Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu