DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Országgyűlésben a képviselők összeférhetetlenségével kapcsolatos szabályozások a kilencvenes évek közepén vettek nagy lendületet, '97-ben fogadta el az Országgyűlés először részleteiben a gazdasági összeférhetetlenségre vonatkozó szabályokat.

A másik, amire szinte a világon mindenütt minden parlament törekedik, hogy szabályozza az átláthatóságot, és hogy az a polgár, aki a szavazatát leadja az adott országgyűlési választásokon, tisztában legyen azzal, hogy a megválasztott képviselője nagyjából milyen vagyoni helyzetben, milyen érdekeltségi viszonyok között van, hogy tudja kontrollálni, hogy adott helyzetben feltételezhető-e a ciklus végén, hogy tisztességesen történt a gyarapodása, hogy lehessen tudni egy választónak, hogy milyen kötődései vannak egy országgyűlési képviselőnek, ezért amikor az Országgyűlésben felszólal vagy képviseli a választóit, akkor ne lehessen azzal vádolni, hogy elfogult vagy elkötelezett lenne valamilyen irányban.

Tehát a Magyar Országgyűlés az átláthatóságot is szabályozta, ebben a vagyonnyilatkozati kötelezettségben egy nagyon széles taxatív szabályozás útjára léptünk. Hozzáteszem, hogy az Európai Unióban a másik tendencia az - és gondolom, majd a következő években a Magyar Országgyűlésben is el kell mozdulni ebbe az irányba -, hogy nem annyira csak azzal kellene foglalkozni, hogy milyen tiltásokat, milyen korlátokat szabunk egy országgyűlési képviselő számára, hanem azt is előtérbe helyezzük, hogy az átláthatóság valóban nagyon jó legyen. Tehát például a német parlamentben is érdekeltségi nyilatkozatot tesznek a képviselők, és az ilyen típusú széles vagyonnyilatkozat az európai uniós országokban is viszonylag kevés helyen ismert. Most természetesen az összeférhetetlenségi szabályokkal az Európai Parlament magyar képviselőire vonatkozóan is ez alkalmat ad arra, hogy ez a magyar modell ismertté váljon Európában is.

Azt szeretném még leszögezni, hogy az összeférhetetlenséget 1867 óta a magyar parlament szabályozta, és általában két esetben történt szabályozás. Az egyik eset az volt, amikor valamilyen gazdasági botrány kapcsán az országgyűlési képviselők a figyelem középpontjába kerültek. A XIX. században vasútépítés és egyebek kapcsán természetesen nagyon sok vita volt az akkori Országgyűlésben, hogy az állami pénzek, a közpénzek felhasználása hogyan történik, és képviselők esetenként ennek az árnyékába is kerültek.

A másik ilyen időszak, amikor az Országgyűlés és nyilván a kormány - amely kettő együtt működik - úgy gondolja, hogy az alkotmányozási folyamat egy olyan lassú tendencia, amikor is különböző időszakonként tovább kell tökéletesíteni, javítani a kialakult szabályozást, hogy az Országgyűlés hitelét, tekintélyét a társadalom előtt erősítsük. Tehát szeretném mindjárt leszögezni, hogy itt a második esetről van szó, semmilyen olyan panamás botrányok szerencsére a Magyar Országgyűlésben az elmúlt tíz évben, az elmúlt években nem voltak, amelyek azt tennék feltétlenül sürgetően szükségessé, hogy drákói szabályokat kelljen bevezetni.

Tehát elmondható, hogy ezek a szabályozások végül is megtették a maguk hatását, a képviselők fegyelmezetten megteszik a vagyonnyilatkozataikat, ezt mindenki tanulmányozhatja, közszemlére van téve. A képviselők az összeférhetetlenségi szabályokat is mind betartják, a most megalakuló Országgyűlésnél is már a mandátum átvételének az időpontjára a képviselők döntő többsége, sőt egy-két napra rá százszázalékosan felszámolta az összeférhetetlenséget. Tehát azt kell mondjam, hogy ezek a szabályok, amelyek eddig érvényben voltak, jól működnek, a magyar országgyűlési képviselők igyekeznek az alkotmányos szellemben még csak annak a gyanúnak az árnyékától is megszabadulni, hogy az legyen róluk feltételezhető, hogy valamiféle összefonódásban vagy érdekkötődésben vannak, ami esetleg az országgyűlési tevékenységüket eltérítheti, vagy torzíthatja a politizálásukat.

(10.00)

Tehát ezért azt kell hogy mondjam, a Magyar Országgyűlés azon az úton van, hogy folyamatosan építkezzen mind a mentelmi jogot, mind az összeférhetetlenségi szabályokat tekintve. Ezért itt is arról van szó, hogy egy viszonylag kis terjedelmű, ugyanakkor nagyon jelentős szabályozási csomag áll előttünk. Ez az összeférhetetlenségre is vonatkozik, és itt főként a közeli hozzátartozókra hoz szabályt, hogy a közös háztartásban élő hozzátartozó - ez nyilván jelenti a gyermeket vagy a házastársat - ne tölthessen be olyan szerepeket állami és más területeken, amelyek a képviselői minőségben eljáró családtaggal kapcsolatosan esetleg feltételezésekre adhatnának okot. Tehát ez az egyik szabály, ami erre vonatkozik. A hozzátartozókra vonatkozóan szigorítja az összeférhetetlenségi előírásokat, másrészt az európai uniós parlamenti képviselőkre is kiterjeszti a magyar szabályokat.

Ennek a törvénynek tehát az a célja, hogy az állam alkotmányos fejlődése során az országgyűlési szféra, az Országgyűlés minden kapcsolódástól, összefonódástól mentesen, függetlenül végezhesse a munkáját.

Az is egyik hatása volt ezeknek az összeférhetetlenségi szabályoknak, hogy nem csak az országgyűlési képviselőkre, hanem más foglalkozásokra, más közszereplőkre, köztisztviselőkre is az országgyűlési törvény hatására folyamatosan kiterjedtek ezek az előírások. Azt gondolom, hogy nagyjából az összeférhetetlenségi szabályozás tekintetében a Magyar Országgyűlés ezzel a törvényjavaslattal elér arra a pontra, amikor most már majd az átláthatóság erősítése felé lehet menni, mert ennél szigorúbb szabályokat már nem hiszem, hogy a közvélemény vagy bárkinek az elvárása szerint meg kellene hozni. Tehát elérünk ezzel a szabályozással egy olyan határig, amikor én azt mondom, hogy az összeférhetetlenség szabálya Európában is mintát adó módon értelmezhető, és utána a következő szakaszban már azt kell majd erősíteni, hogy az Országgyűlés tevékenysége a választók számára, a sajtó számára átlátható módon történjen, és inkább már az etikai normák betartása lesz az alapvető fontosságú, mert az összeférhetetlenségnek az ennél szigorúbb szabályozása, mint ameddig most eddig a pontig elértünk, akkor már felesleges és ellenőrizhetetlen kötődéseket is okozhatna. Tehát azt gondolom, hogy ezt az előttünk lévő szabályt - ezt a frakció nevében is mondhatom - támogatjuk, ezek a módosítások azt bizonyítják, hogy a Magyar Országgyűlés és a képviselők személyesen is elszántak abban, hogy egy olyan korszakváltást kezdeményezzenek, és ebben maguk is példát mutassanak, ami a parlamenti demokrácia fejlődését és a gazdaság fejlődését egymás mellett, de nem egymással összekeverve látja fontosnak.

Szintén nagyon fontos, hogy az uniós képviselők ne tölthessenek be olyan szerepeket alapítványoknál vagy más állami szervezeteknél, amelyek ezt a tevékenységüket gátolnák, vagy összekevernék a parlamenti képviseleti funkciót és az egyéb más érdekkötöttséghez kapcsolódó szerepeket.

De azt is nagyon fontos tudni, hogy a Magyar Országgyűlés nem csak azért teszi meg ezeket a lépéseket, mert szeretné bizonyítani az állampolgárok felé, hogy komolyan veszi azokat a normákat, amelyeket a társadalom többi tagjától is elvár, hanem azért is, hogy a gazdaság és a politika összefonódásáról most már még csak alkotmányos bizonyítékok mentén se lehessen beszélni. Tehát a gazdaság és a politika egymás mellett, egymást segítve fejlődhessen, a Magyar Országgyűlés tagjai pedig a választói akaratot és saját személyes lelkiismeretüket képviselve hozhassák meg döntéseiket, politizálhassanak, és mindenfajta érdekkötődéstől mentesek legyenek. Illetve a másik út az, hogy természetesen azért minden képviselőnek megvan a maga családi és egyéb más kötődése, de ezeket a kötődéseiket, amelyeket, mondjuk, az Országgyűlés nem tilalmaz, viszont bátran nyilvánosságra hozhassák, és a választók pontosan fel tudják azt mérni, hogy egy adott képviselő mennyiben, milyen befolyásoktól indíttatva és milyen érdekkötöttségekben politizál. Ezeknek egy részét, még egyszer mondom, lehet ilyen taxatív tilalmi szabályok alá vonni, a többi részét pedig a választók elé kell tárni, tehát az átláthatóság kategóriájába tartozik.

Hozzáteszem azt is, hogy az európai parlamenteknél az tapasztalható, hogy mindegyik parlament próbálja bizonyítani a választópolgárok felé, hogy etikai normákat és jogi normákat mind betartva a választók érdekében politizál. Ennek ellenére azt kell mondjam, hogy sajnos az általános tendencia Európában, hogy a parlamentek társadalmi tekintélye csökken, ami azzal is együtt jár, hogy a választók sokszor különböző téves vélekedésekkel is vannak a parlamenttel kapcsolatban. Tehát ezért is nagyon fontos, hogy ez a törvény is rávilágítson, hogy az Országgyűlés tagjai az összeférhetetlenségi szabályokat szigorítva, komolyan véve bizonyítják azt a választók számára, hogy ezek a feltételezések, ezek a bizalmatlanságok indokolatlanok a választók részéről. Hozzáteszem, hogy természetesen ezt a bizalmat nap mint nap újra kell termelni, mert a Magyar Országgyűlésről is, de az európai parlamentek más intézményeiről is nagyon sokféle téves vélekedés is van.

Azzal szeretném zárni a hozzászólásomat, hogy a Magyar Országgyűlés eddig is, az elmúlt tizenöt éve során alkotmányosan, az etikai normákat, az összeférhetetlenségi szabályokat összességében betartva politizált, és a Magyar Országgyűlés tevékenységében előforduló ellentmondások korántsem voltak olyan mértékűek, hogy bármiféle nagyobb bizalmatlanság indokolt lenne. Hozzáteszem, hogy a Magyar Országgyűlés tagjai azzal kezdték a politizálásukat ebben a parlamenti ciklusban, hogy csökkentették az Országgyűlés költségeit, az országgyűlési képviselők javadalmazása bizonyos területeken visszafogottabbá vált, az utazási kedvezményeket megszüntettük, a költségvetési támogatást is szorosabbra vettük, csökkent a bizottságok létszáma, tehát az Országgyűlés költségvetését is csökkentettük. De hozzáteszem, nem szabad ugyanakkor elfeledkezni arról, hogy a Magyar Országgyűlés európai méretekben is szerény körülmények között gazdálkodik, többek között a képviselői költségtérítés és a képviselői javadalmazás tekintetében az Európai Parlamentben az előkelő 25. helyen állunk. Ezért azt szeretném mondani, hogy miközben természetesen minden választói elégedetlenséget megértünk, és igyekszünk a politizálással, illetve az alkotmányos szabályozással elébe menni a kritikáknak, ezenközben azt is látnunk kell, hogy a Magyar Országgyűléssel kapcsolatos hiedelmek egy jelentős része nem állja meg a helyét, tehát többek között a Magyar Országgyűlés költségei, a képviselők személyes javadalmazása és költségei sokkal szerényebbek annál, mint azt a választók gondolják. Természetesen ez nyilván nem vigasztalja azt a nyugdíjast, aki 40 vagy 50 ezer forintot kap, ehhez képest a képviselői 220 ezer forint is sok; ezt bruttóban mondanám, nehogy megint tévedés legyen.

Ezért most az Országgyűlés egy komplett szabályozáshoz fogott hozzá. Azért a kormány terjesztette ezt be, mert most a kormányzás elején nyilván a kormány készült erre egy csomaggal. Ezt később természetesen többpárti összefogással tovább lehet még majd tökéletesíteni, de ezek a szabályozások kiterjednek tehát a mentelmi jog területére, kiterjednek az összeférhetetlenségre, és kiterjedtek mindjárt az első napokban a képviselői javadalmazásra és az Országgyűlés költségeinek a területére.

(10.10)

Hiszen ha arról beszél a kormány, és arról beszélünk mi, országgyűlési képviselők, hogy az országban áldozatvállalásra van szükség, akkor ezt a Magyar Országgyűlésnek nyilván saját magán kell elkezdenie, és ezért azzal a szigorúbb szabályozással is azt szeretnénk a választók felé üzenni, hogy miközben az ország helyzetét kívánjuk megjavítani, ezenközben mi is megtesszük azt, ami ránk tartozik.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu