DR. GYENESEI ISTVÁN (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Kistérségek. Úgy gondolom, hogy a települések számára ma még messze nem kihasznált lehetőséget hordoz a kistérség, és bármennyire is furcsa, ez komoly tartalékokat magában hordozó sikertörténet, amit még meg kell tölteni tartalommal. Nagyon sok kérdőjele van ennek még, amire nyilván az élet fogja megadni a választ.

Ugyanakkor a kistérségeknek nem a kényszerre kell alapulniuk, hanem a szükségszerűség felismerésére, és ahol jól működnek, ez meg is történt már. Ez legyen a cél, és ez legyen a törvényalkotás célja is, hogy ehhez teremtse meg a feltételeket. A kistérségek működésének a törvényi hátterét kell úgy megerősíteni, hogy a lehetőségeket még inkább magában hordozhassa. Vagyis tegyük alkalmassá a kistérségeket és a kistérségek központjait azoknak a feladatoknak az ellátására, amire ezeket szántuk. És egy nagyon lényeges kérdés az, hogy ne csak a kistérség érezze és ne csak a kistérség központja érezze azt, hogy ebből előnye származik, hanem a kisfalvak, a kisközségek is érezzék azt, hogy van számukra is ebből eredően jövőkép, esélyük van a jövőre, és éppen a kistérség hordozza magában ezeket a tartalékokat. Ehhez pedig arra van szükség, hogy a kistérségi központoknak feladata legyen, hatásköre legyen, és még inkább ezeken túl olyan felelőssége legyen, amit fel is vállal, és a kistérségek érdekében ezt a tevékenységet el is végzi.

Ha ez megtörténik, akkor mindaz a tartalék, amit ez magában hordoz, kiaknázható lesz, és minden bizonnyal a kistérségek valóban sikertörténetté fognak válni.

Forrás: parlament.hu