DR. WIENER GYÖRGY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Jelentős fordulat következett be a választási rendszer reformjára irányuló törekvésekben, melyek szorosan összekapcsolódtak a kisebb parlament létrehozását célzó politikai szándékokkal. Hosszú éveken keresztül csupán hatpárti, hétpárti, négypárti tárgyalások folytak ebben a tárgykörben, ám nem került a parlament elé törvényjavaslat, melyről a plenáris ülésen is vitatkozhatunk.

Amikor 1989-ben a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalások eredményeként megszületett a lényegében változatlan formában ma is hatályos választási törvény, akkor a megállapodás részesei közül számosan azt feltételezték, hogy egy egyetlen választást szolgáló törvény születik. Felmerült az akkori viták során az, hogy rendkívül magas a parlament létszáma, hiszen az utolsó állampárti parlamentben 387 képviselő ült, míg a kerekasztal-megegyezés eredményeképpen egy 374 fős parlament jött volna létre. Az akkori viták eredményeként végül is ez a 374 fős létszám 386-ra emelkedett, s létrejött egy olyan választási szisztéma, amely a görög után Európában talán a legbonyolultabb.

Ha megvizsgáljuk azt, hogy a tudomány milyen kritériumokat állít fel egy választási rendszerrel szemben, akkor megállapíthatjuk, hogy a ma hatályos választási szisztéma megfelel ugyan egyes követelményeknek, kritériumoknak, azonban meghatározó jelentőségű szempontokat már nem elégít ki.

Melyek ezek az alapvető követelmények? Az egyik követelmény az, hogy a képviselet elve érvényesüljön, vagyis a választói akarat megfelelően jusson kifejezésre. Ez nem jelent mást, mint azt, hogy a szavazat- és a mandátumarányok viszonylag közel álljanak egymáshoz, vagy ahogy a tudomány fogalmaz, ne legyen jelentős a választási rendszer torzításának a foka.

A magyar választási rendszer 1990-ben és 1994-ben több mint 20 százalékos torzítást eredményezett, és még 2006-ban is ennek a torzításnak a mértéke 6,5 százalék volt. Jelenleg a magyar választási rendszer a mérsékelten arányos szisztémák közé tartozik, azonban van hajlama arra, hogy az aránytalan rendszerek közé tartozzon, miként ez történt 1994-ben és 1998-ban is részben, nem beszélve az első választásról, 1990-ről.

Ha azt nézzük, hogy melyik a második követelmény, azt tapasztaljuk, hogy ezt kielégíti a ma hatályos választási rendszer, hiszen biztosítja az úgynevezett hatékonysági és koncentrációs kritériumot, azaz viszonylag kevés számú pártot enged be a parlamentbe, ám még ez az erőteljesen torzító rendszer sem garantálja azt, hogy ne jöjjenek létre koalíciók. 1990-től kezdődően valamennyi magyar kormány koalíciós volt, és a parlamenti matematika szerint csupán 1994-ben alakulhatott volna egypárti kormány. A patthelyzet kialakulását pedig a ma hatályos szisztéma sem tudja igazán megakadályozni.

A harmadik követelmény az úgynevezett részvétel elve, ami tulajdonképpen azt jelenti - szemben a nevével -, hogy egyéni jelöltekre is lehet szavazni. Ezt a követelményt messzemenően kielégíti a ma hatályos választási rendszerünk.

A következő követelmény az átláthatóság, az egyszerűség. Ez az, aminek a legkevésbé felel meg ez az Európában szinte kizárólagosan Görögországban tapasztalható bonyolult rendszer melletti második legbonyolultabb és legkevésbé átlátható, legkevésbé transzparens szisztéma. A töredékszavazatok következtében olyan szisztéma, olyan rendszer működik, amelynek a megértése, átlátása még egyetemi jogi oktatók számára sem jelent mindig könnyű feladatot.

(9.20)

S végezetül meg kell felelnie minden választási szisztémának, a legitimáció szempontjának is. Ez mit jelent? Ez egyfelől azt jelenti, hogy a választási rendszert fogadja el a társadalom túlnyomó többsége, másfelől pedig azt, hogy megfelelő számú szavazat álljon az egyes képviselői mandátumok mögött.

Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A most előterjesztett javaslat mindenekelőtt - mint erre a miniszter úr is utalt expozéjában - a képviselet elvét kívánja kielégíteni, mégpedig azt, hogy a választói akarat érvényesüljön, a választói akarat ne torzításokkal jelenjen meg a parlamentben, hanem valóban a pártok olyan támogatottsággal bírjanak a Házban is, mint amilyennel a társadalomban. De megfelel a szisztéma a hatékonyság és koncentráció kritériumának is, hiszen megmarad az 5 százalékos küszöbhatár, melynek alapvető célja az, hogy megakadályozza a parlament fragmentáltságát.

Megfelel ez a szisztéma az úgynevezett részvételi követelményeknek is. A német modellnek, a német megoldásnak az a legnagyobb előnye a nemzetközi szakirodalom szerint, hogy egy úgynevezett megszemélyesített, arányos képviseletet biztosít, tehát egyszerre teszi lehetővé azt, hogy a választópolgárok az egyéni választókerületekben jelöltekre szavazzanak, és egyszerre teszi lehetővé azt, hogy ennek ellenére a szisztéma ne torzítson. Természetesen ez a rendszer egyszerűbb, mint a ma hatályos, bár nem annyira közérthető, mint, mondjuk, az angol vagy a francia megoldás.

Komoly viták merülnek fel a legitimációval kapcsolatban. Ellenzéki képviselőtársaink azt állítják, hogy az egyfordulós rendszer nem felel meg az igazi legitimációs követelménynek, hiszen lehetővé teszi azt, hogy ne csak a szavazatok abszolút, hanem relatív többségével is mandátumot lehessen szerezni. Azonban a magyar kétfordulós rendszernek az a sajátossága, hogy a második fordulóban elvben három, négy, sőt matematikailag az sem kizárt, hogy öt vagy hat jelölt induljon - a gyakorlat persze ettől eltér -, ennek következtében a második fordulóban sem garantált az abszolút többség. Ezen túlmenően a tényleges legitimációs fok nemcsak attól függ, hogy hány fordulós egy választási rendszer, hanem attól is, hogy milyen a részvételi arány. 1990-ben, amikor a második fordulóban az urnánál csupán a választójogosultak 45 százaléka jelent meg, sokkal kisebb szavazataránnyal lehetett mandátumot szerezni, mint egy magasabb részvétel esetén az első fordulóban, mondjuk, 2002-ben vagy 2006-ban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Alapvető követelmény tehát az, hogy a választói akarat megfelelően érvényesüljön. Alapvető követelmény az is, hogy a rendszer átlátható legyen, és természetesen olyan szisztémát kell választanunk, mely lehetővé teszi a parlamenti létszám csökkentését. A társadalomban van egy jelentős mérvű elvárás ezzel kapcsolatban, és ez nemcsak Magyarországra jellemző, hiszen éppen az elmúlt napokban jelentette be az új olasz miniszterelnök, Romano Prodi, hogy 630 fősről 400 fősre kívánják csökkenteni az olasz alsóház képviselőinek a számát.

Felmerülhet egy olyan ellenvetés is a javaslattal szemben, hogy miért nem radikálisabb a létszámcsökkentés, miért nem 250 fős, netán 200 fős a parlament. Azért, mert a vegyes választási rendszer megtartása esetén az egyéni választókerületek létszámát nem lehet egy bizonyos határ alá vinni, mert ha ezt megtesszük, abban az esetben egy adott választókerülethez olyan nagy számú település és annyi választópolgár tartozik, amely már az egyéni körzeti megoldásból származó előnyöket lényegében eltörli, felszámolja.

Természetesen nyitottak lehetnénk elvben egy ennél jóval jelentősebb csökkentésre is, ebben az esetben azonban a vegyes választási rendszerrel fel kellene hagynunk. Ha az lenne a cél, hogy 200 vagy 220 fős vagy netán ennél is alacsonyabb, mondjuk, 193 fős legyen a parlament, abban az esetben az igazi megoldást már csak a tiszta listás rendszer jelenthetné, ebben az esetben ugyanis a torzító hatások, melyek az egyéni körzeti megoldásból származnak, eltűnnének. És természetesen a mostani megoldásnak is döntő előnye az, hogy az egyéni választókerületekben is a mandátumok megoszlása a listás arányok alapján történik, és ha netán valamely párt az egyéni választókerületekben több mandátumot szerez, mint amennyi a listás szavazás alapján neki jutna, abban az esetben többletmandátum keletkezik, de ennek a többletmandátumszámnak a nagyságát nem szabad eltúlozni. Ellenzéki képviselőtársaink szerint akár 320-340 fősre is felemelkedhetne a parlamenti létszám. Ez a megközelítés teljesen téves. A német választási rendszerben például 2005-ben 598 fős parlament mellett csak 16 többletmandátum keletkezett, de voltak olyan évek, hogy egy sem.

Tisztelt Ház! Javaslom, hogy az Országgyűlés fogadja el a benyújtott törvényjavaslatot, és ezáltal tegyen eleget az általam és a miniszter úr által felsorolt kritériumoknak.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Forrás: parlament.hu