HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat indoklásaként hozzászólásában Varga Mihály képviselő úr és utána Domokos képviselő úr is egy képet vázolt, ami ennek a törvényjavaslatnak az indokát és az elvi alapjait megadja, és én ennek a két hozzászólásnak ilyen értelemben minden szavával egyetértek. Tehát, ami mára ebben az országban kialakult a költségvetést illetően, a kormány mozgásterének nagyságát illetően, az valóban idevezet, és az valóban tarthatatlan. A kérdés az, hogy ez a javaslat megoldás-é, gyógyír lesz-e arra a problémára, ami egyre nehezebb helyzetbe juttatja az országot, a nemzetgazdaságot, a költségvetést, az államháztartást. Én azt gondolom, hogy nem. Van egy olyan régi közmondás: ha valamit biztosan nem akarsz megoldani, akkor szervezz arra egy bizottságot, mert akkor az nagyjából úgy fog maradni.

Az 1. napirendi ponttal, amikor a parlament létszámának csökkentéséről és a parlamenti munka minőségéről beszéltünk, szerintem összekapcsolható a mostani ügy is. A kérdés az, hogy a régi úton járunk-é, vagy pedig valami új úton indulunk el, ami tényleg a parlamenti munka minőségét javítaná. Elhangzott annak a törvénynek a vitája során, hogy van olyan törvény, amit egy esztendőben hat alkalommal módosítunk. Egyáltalán nem vagyok meggyőződve arról, hogy a törvények módosítás után betartatnak-é.

Vajon azért módosítunk-e törvényt, mert rossz volt az előző formáció, vagy azért, mert nem tudjuk betartatni, illetve nem mi, hanem a végrehajtó szerv, hiszen ez az ő feladata lenne. Szerintem ez egy olyan dilemma, amit egyszer dűlőpontra kellene juttatni, mert ha ezt így folytatjuk, akkor egy olyan törvénygyár leszünk, ami a be nem tartott törvények módosításával köti le magát, és semmi erőt nem fejt ki annak érdekében, hogy az egyébként valószínűleg jó törvényeket - mert azért nem csupa bolond ember ül ebben a Házban - betartassuk. Tehát a kormányzat ellenőrzése nagyobb súlyt kapjon, és nagyobb érvényt tudjunk szerezni ennek.

Az alkotmány elég világosan rögzíti a költségvetéssel kapcsolatos feladatokat. A költségvetést a kormány készíti elő, az Országgyűlés fogadja el. A költségvetés előkészítésekor a kormány azt csinál vele, amit akar. Aztán, amikor elkészítette, a törvény alapján az Állami Számvevőszéknek minősítenie, illetve véleményeznie kell ezt a törvényjavaslatot. Az előbb Kovács Tibor képviselő úr azt mondta, ha egyetért vele az előterjesztő, mondjuk, a pénzügyminiszter, akkor figyelembe veszi. Nem egyetértenie kell az ÁSZ javaslatával, hanem figyelembe kell vennie. Itt nem egyetértési jogról van szó, hanem arról van szó, hogy ha egy ilyen szerv, mint az Állami Számvevőszék, az Országgyűlés legfontosabb ellenőrző szerve, azt figyelembe kellene venni. (Kovács Tibor: Ő sem tévedhetetlen.)

Az Állami Számvevőszék minden esztendőben megteszi a maga véleményét és javaslatát. Ez két ponton érdekes, a többi nem olyan fontos. Mitől van ez a költségvetési hiány? Azért, mert a mindenkori kormány alultervezi a kiadásokat, és felültervezi a bevételeket. Ha összegezni akarnám azt a vastag ÁSZ-jelentést, ez a lényege. A többi is nagyon fontos, de ez a lényeg, megpróbálja a kormányt arra rászorítani, hogy legalább a realitásokat figyelembe véve kísérelje meg a bevételeket meg a kiadásokat tervezni, mert a kettőnek az aránya vagy egyensúlya fogja a költségvetés helyzetét megteremteni. Ez az, amit sem az Országgyűlés, sem a kormány nem vesz figyelembe.

Ha most ebbe a rendszerbe beállítunk egy olyan bizottságot, ami az egész alkotmányos rendszert egy kicsit megzavarja, mert sehogy nem illik bele, akkor mi a garancia arra, hogy ennek a háromtagú bizottságnak a javaslatát, aminek neves tagjai vannak, bárki be fogja tartani. Nagyobb nyilvánosságot kaphat, a köztársasági elnök is kap egy olyan szerepkört, amire egyébként az alkotmány semmilyen lehetőséget nem ad neki. Azt gondolom, hogy nem ez a járható út. A járható út, ha az Országgyűlés rákényszeríti a kormányt arra, hogy az általa meghozott törvényeket tartsa be. Egyébként egy törvényt módosítani kell, és az megoldaná ezt az egész ügyet, ez az államháztartási törvény, amelyet az utóbbi időben számos alkalommal sok kormány módosított.

Ha emlékeznek rá, 1990 tájékán és környékén, ha 0,4 százalékkal eltért vagy el szándékozott térni a kormány a költségvetés főösszegeitől, akkor azt az Országgyűlés elé kellett hozni, jóvá kellett hagyatni, és ezt úgy hívtuk, hogy pótköltségvetés. Ma ennek egy nagyságrenddel nagyobb a kerete, 5 százalék körüli, amit még ezen felül is túl lehet lépni, tehát óriásira növekedett a kormány mozgástere a parlament ellenőrzési jogkörének rovására. Ez még alkotmányjogi kérdéseket is felvet, mert megbomlik a hatalmi ágak egyensúlya. A kontroll, az ellenőrző szerep, ami a törvényhozás mellett a parlament másik fontos feladata és szerepe, erősen csorbul.

Azt javaslom, hogy ennek a törvénynek a módosításával állítsuk vissza a '90-es állapotokat, a '90-es esztendő elejének állapotát, az államháztartási törvényt módosítsuk. Ezen túl mindaz, amit szintén törvény ír elő - hatástanulmányok és egyebek -, végre tartassanak be, és ha egy törvény megszületik, akkor a törvénymódosítás előtt nézzük meg, hogy annak a törvénynek a módosítására milyen okból kerül sor. Ha abból az okból, hogy a végrehajtó hatalom ezt nem tartotta be, és a saját hibájából nem tartotta be, nem a jogi környezet és egyéb koherenciahiány teszi ezt indokolttá, akkor a parlament éljen azzal a jogkörével, hogy a törvény betartására a kormányt rászorítja; akkor talán a parlament tekintélye is nőni fog, a munka hatékonysága, hatásfoka bizonyosan nőni fog, és akkor helyreáll az az egyensúly, az az alkotmányos egyensúly, ami egy normális ország normális működését biztosítja.

Az elmondottak alapján a Magyar Demokrata Fórum - egyetértve a ténymegállapítással, tehát hogy az ország milyen helyzetben van - ezt a megoldási javaslatot nem tudja elfogadni, és nem támogatja.

Köszönöm szépen. (Taps.)

Forrás: parlament.hu