DR. NAVRACSICS TIBOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tudom, hogy a parlamenti szokásjogtól és házbizottsági állásfoglalásoktól egy kis eltérés következik most, amennyiben egyik elhunyt képviselőtársunkról, Horváth Balázsról szeretnék megemlékezni. Ezúton köszönöm elnök asszonynak, hogy hozzájárult ehhez az eltéréshez. Azt hiszem, Balázs emléke megérdemli, hogy szenteljünk pár percet, és főleg azért, mert személyiségének egy olyan metszetéről szeretnék pár szót szólni, amely itt a Házban, bár sokat megfordult és ez örök szerelme volt, de talán kevésbé ismert.

Amikor Horváth Balázst megkérdezték, hogy hogyan definiálná magát, akkor ő mindig azzal válaszolt, hogy pannon polgár. Pannon polgár volt, akinek az élete ezer szállal kötődött ahhoz a térséghez, ahol született, ahol felnőtt, ahol dolgozott és ahol a családja élt, Veszprém, a Balaton-felvidék, a Balaton északi partja, a Somló vidéke, ahonnan a családja származik, ahonnan ő maga is származott, és amely tájnak minden klasszikus, latinos temperamentumát és vonását magában hordozta.

Talán kevesen tudják, de Balázs jó nevű, nagy hírű családból származik ezen a vidéken, számos kimagasló személyiséget adott ez a család annak a térségnek, most is, és reméljük, hogy a jövőben is. Nemcsak Veszprém gyászol most tehát, hanem gyászol Balatonalmádi, gyászol Balatonfüred, Nagyvázsony, Pula, az egész térség. Egy olyan emberről van szó, aki jóval azelőtt, hogy az országos politikában ismert lett volna, már ügyvédként, társasági emberként, közösségszervezőként ismert volt az egész megyében és az egész térségben. Olyan ember volt, aki hangulatot adott a térségnek, olyan ember volt, aki hangulatot adott a városnak. Ha valaki az elmúlt 30 év Veszprémének regényét esetleg meg akarná írni, vagy korrajzát meg akarná festeni, akkor Balázst biztosan nem hagyhatja ki belőle. Nem politikai pártállásától függött, hogy kik a barátai, hogy kiket kedvelt. Mindenkit szeretett, aki nyílt volt és tiszta szívű, az őszinteség volt az alapelve, és nemcsak a politikában, de az életben is ezt az őszinteséget érvényesítette.

Azt szokták mondani, hogy a politikában csak az lehet sikeres és hiteles politikus, aki az életben emberként is hiteles. Horváth Balázs ilyen hiteles ember volt, akinek a politikai sikereit nem mesterkedés, nem trükközés és nem kampányolás adta, hanem az, hogy odafigyelt a környék közösségének apró problémáira. Aki ismerős a vidéken, bizonyára ismerni azt a fogalmat, hogy Balázs-óra. Ezek azok a köztéri órák, amelyeket Horváth Balázs kínos gondossággal helyezett el nemcsak a választókerülete területén, de mindenhol, ahol megfordult, ahol járt, ahol honosnak érezte magát; az iskolai könyvtárakba küldött könyvek, megannyi apró figyelmesség, amely az ottani aprófalvaknak, illetve magának Veszprémnek Balázs szeretetét fejezte ki.

Pannon volt, ami azt is jelentette, hogy az egész térségben gondolkodott. Pannóniát magáénak érezte, Pannónia örökségét is magáénak érezte, nem Hunniával szemben fogalmazta meg, hanem a pannon életérzést közvetítette felénk. És polgár volt, megint csak nem csupán politikai értelemben, polgár volt életvitelében, polgár volt, amiben hozta magával a polgári műveltséget, hozta magával nagy nevű családját, hozta magával az ismerősöket, az irodalmi, a jogász szakmai műveltséget, mindazokat a vonásokat, amelyek gazdagabbá tették Veszprémet és környékét. Azt hiszem, mi mindannyian, akik ismertük, hálát mondhatunk a Jóistennek, hogy a barátai lehettünk. Isten nyugosztalja!

Köszönöm szépen. (Taps.)

Forrás: parlament.hu