HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! (Dr. Géczi József Alajos: De ne a Lajost bántsátok!) Itt van előttem a kormány előterjesztése. A parlamenti demokrácia úgy működik, hogy a kormánynak van egy előterjesztése, ezt Veres János pénzügyminiszter úr jegyzi, nyújtotta be 2006 júniusában. Ez az a javaslat, amiről beszéltem, amely a kormány tehetségtelenségéről, hozzá nem értéséről, érzéketlenségéről tanúskodik, hiszen leírják benne, hogy a közalapítványi rendszert meg szeretnék szüntetni teljes egészében. Az itt lévő javaslatsor, az 1. § bekezdései, összesen hét bekezdése van, mind-mind arról tanúskodnak, hogy a kormány szándéka ez volt.

Aztán persze itt van a magyar parlament, ott ülnek képviselők, kormánypárti és ellenzéki oldalon is, és benyújtanak módosító javaslatokat. Hogy ez javítja a törvényt, az jó dolog, ha ebből vannak javaslatok, amelyeket elfogad a többség, akár közösen is, az is jó dolog, de ez nem mentesíti a kormányt azon hozzá nem értés alól, amelyről tanúskodik az eredeti szándéka. Hát mi történt, kérem szépen? Kedves Szabó Lajos! Most július van. A kormány most megvilágosodott? (Babák Mihály: Kisütött a nap.) Hirtelen értenek hozzá? Dehogy! Egy fenét! Még a legutóbbi bizottsági ülésen is sokszor azt sem tudta szerencsétlen kormányzati képviselő a kulturális és sajtóbizottság ülésén, hogy miről beszél. A jegyzőkönyvet szívesen idézem önöknek.

Nagyon nagy probléma az, hogy a kormány eredeti szándéka, amiről tanúskodott, az az önök igazi arca. Azt nyújtotta be az önök kormánya. Ha mi, képviselők most tudunk ezen bármit is javítani, az csak jó. De miért fordul elő ez a helyzet? Miért nem lehetett ezt megbeszélni az érintettekkel, a feladatellátó szociális, egészségügyi szervezetekkel, önkormányzatok ezreivel? Lehetett volna ezt megtenni így is. De önök erőből politizálnak.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu