LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Engedje meg, államtitkár úr, hogy elismeréssel adózzak a miniszterelnök úr rendkívül aktív és merész kommunikációs hadjáratának. Két és fél éve töretlen lendülettel veti bele magát a briliánsabbnál briliánsabb PR-fogásokba. Ha kell, akkor esendő pápai fiúvá válik, ha úgy hozza a sors, akkor diktátorokat megszégyenítő vérmességet mutat. Egyszer azt állítja, nem ő dönt, ő csak szervezi a kormány munkáját, illetve összegzi annak döntéseit. Majd azt látják az emberek, hogy nem elég neki a miniszterelnökség, még pártelnök is akar lenni. Mindent és mindenkit ellenőrizni akar - de kijelentései és tettei között mind nagyobb az ellentmondás.

Hogy miért nem ébredt még rá mindenki arra, hogy alaposan becsapták? Ez csak káprázatos teljesítményű színielőadásainak köszönhető. A miniszterelnök úr pályát tévesztett, neki showmannek kellett volna lennie. Olyan meggyőzően mondta, hogy lendületben vagyunk, kirobbanó siker vár ránk, és már mindenki minket irigyel! És mindenki látta: annyira kitűnően mennek a dolgok, hogy fagyizni, kocogni és baromfit boncolni is ráér a média nagy nyilvánossága előtt. Aztán rövid csend, majd bejelentette a választások után, hogy nagy a baj. Később úgy magyarázkodott a Népszabadság június 28-ai számában: "Nem hazudtam, de nem bontottam ki az igazság minden részletét."

Államtitkár Úr! Mikor mondják már ki végre azt, hogy bocsánat, a miniszterelnök úr megtévesztette az embereket, bocsánat, hogy rászedte őket, többé soha nem teszi?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu