CZOMBA SÁNDOR, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk álló törvénytervezet fő célja a bizottság kisebbségi véleménye szerint egyértelmű: megkönnyíteni a közszférában dolgozók elbocsátását. Hiszen azzal, hogy a közszolgálati, közalkalmazotti jogviszony felmentéséről a közigazgatási, illetve a központi költségvetési szerv vezetője is dönthet, valamint megszűnik más munkahely felajánlásának kötelezettsége, a munkavállaló a jelenleginél kiszolgáltatottabb helyzetbe kerül. A megszorító intézkedések kapcsán gyakran halljuk, hogy nem fog fájni, ugyanakkor azt is halljuk, hogy a döntéshozónak minden egyes munkanélkülivé válás ténye fájdalmat okoz.

Ha ez igaz, akkor azt kell mondjuk, hogy az, aki ezeket a kijelentéseket teszi, bizonyára jól tűri a fájdalmat, hiszen az elkövetkezendő hónapokban csak a közszférában több mint 15 ezer álláshely megszűnése várható. De attól tartunk, hogy ez nem a döntéshozónak fog elsősorban fájni, hanem azoknak a munkájukat ma is tisztességgel végző közszolgáknak és családjuknak, akik a legkevésbé tehetnek arról, hogy ebbe a reménytelen helyzetbe kerültek.

Amennyiben a kérdés az, hogy szükség van-e a közszféra modernizációjára, a válaszunk egyértelmű igen, hiszen foglalkoztatáspolitikai szempontból például fenntarthatatlan, hogy miközben a munkáltatók nem találnak megfelelő munkaerőt, az iskolák jelentős részben a munkaerőpiac valós igényeit figyelmen kívül hagyva, slágernek tűnő, egyébként hasznavehetetlen szakmákra képeznek. Vagy hogyan lehetséges az, hogy egy hátrányos helyzetű térségben működő munkaügyi kirendeltség több mint 4 ezer fős álláskereső regiszterből egy 150 fős segédmunkáról szóló munkaerőigényt hónapok múltán sem tud kielégíteni? A modernizáció a mi olvasatunkban azonban elsősorban szakmai és nem fiskális kérdés.

Ma az állami intézményrendszer működtetése sok területen túlszabályozott, túlbürokratizált, sokszor fölösleges aktagyártás folyik, miközben akiről az egész szólna - az ügyfél - sorba áll, igazolások után futkos, majd az igazolások igazolását is becsatolja, és újra sorba áll. De vajon ki tehet erről? Az a közszférában dolgozó, akinek megtanították, hogy ne gondolkozz, ne kritizálj, csak tedd, amit mondanak?

Tisztelt Képviselőtársak! A felelősség elsősorban a mienk, törvényalkotóké, illetve még inkább a mindenkori hatalomgyakorlóké, akik az ágazati jogszabályokkal a feladatok végrehajtását meghatározzák. Ha ezek rosszak, nincs az a köztisztviselő, aki jól tudja a munkáját végezni.

Ez a törvénymódosítás véleményünk szerint semmi másról nem szól, mint fiskális érdekek érvényesítéséről. Még ezzel sem lenne önmagában baj, ha a megtakarítások a szakmai munka racionális átszervezéséből, átgondolt, tervszerű, lépésről lépésre végrehajtott intézkedések sorozatából, és nem a jól ismert fűnyíróelv alapján megvalósuló létszámleépítésről szólnának. Ekkor ugyanis valódi megtakarításról beszélhetnénk, szemben azzal, amit a törvénymódosítás elfogadásával elérnénk, hiszen az elbocsátásokkal járó végkielégítések és még inkább a szinte bizonyosra vehető munkanélkülivé válás miatti rendszeres ellátások kifizetésével a várható megtakarítás messze nincs arányban az intézkedésektől várt eredményekkel.

Mi lesz akkor a létszámleépítés hozadéka? A feladatok tömkelege miatt állandó létszámhiánnyal küszködő, a jelenleginél is kisebb hatékonysággal működő közszféra. Célszerű lenne tehát áttekinteni a közszféra működését. A vezérelvnek azonban a szakmához és nem az államháztartás éppen aktuális állapotához kellene igazodnia.

Meggyőződésünk, hogy egy koncepció nélkül végrehajtott létszámleépítés megkönnyítésével sem a közszféra dolgozóit, sem az annak szolgáltatásait igénybe vevők érdekeit nem szolgáljuk, ezért a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság ellenzéki képviselői részéről a törvénytervezetet általános vitára nem tartjuk alkalmasnak.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu