DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én is azt gondolom, hogy a kormánypárti képviselők közül is volt jó néhány olyan megszólalás, amire figyelnünk kellett, a tisztességes szándékot nem vitatom, a gyakorló pedagógus, iskolaigazgató asszony, Tóth képviselő asszonyt is először hallottam, ilyennek gondolom minden megszólalását. Sok mindenben egyet is értünk, ha jelszavakat fogalmazunk meg, akkor biztos, hogy egyetértünk, mondjuk, abban - ön mondta -, hogy a kistelepülések óvodáit és iskoláit meg kell tartani. Eddig egyetértünk.

A kérdés az, hogy ami itt, a közoktatási törvényben le van írva, az kettőnk közös célját szolgálja-e, vagy valamilyen más irányú mozgást fog eredményezni. Azt gondolom, hogy más irányú mozgást fog eredményezni. Erről szeretnék beszélni. De mielőtt erre rátérnék, néhány tényadatot hadd mondjak el itt az Országgyűlés nyilvánossága előtt is. A 2001-2002-es tanévhez képest, tehát amikor az Orbán-kormány leköszönt, a szocialista kormány időszaka alatt az óvodák száma - ha állami és önkormányzati fenntartású óvodákról beszélünk - 270-nel csökkent, ugyanilyen iskolák száma 346-tal csökkent. Ez egy erős fogyásnak tekinthető. Mivel érték ezt el önök?

(18.00)

Csak pénzügyi megszorításokkal, ennek különböző technikáit alkalmazta a szociálliberális kormány az előző ciklusban. Talán a legtragikusabb és legszégyenletesebb a büntető normatíva volt, amit bevezettek - igaz, ez csak négy hónapig működött -, amikor a kicsi osztálylétszámokkal működő fenntartókat azzal büntették, hogy egy tanuló után nemhogy több támogatást adtak volna, ami az Orbán-kormány idején gyakorlat volt, hanem 10 ezerrel kevesebb volt az ilyen fenntartóknak járó fejkvóta. Azután rájöttek arra, hogy ez mégiscsak nagyon messze van az alkotmányosságtól, és akkor jött a többcélú kistérségi társulások rendszere. Megint nincs köze az alkotmányhoz az azon keresztül működő finanszírozásnak, ez nekem szent meggyőződésem, mert most is megsértik a normatív finanszírozási rendet.

Most is az a gyakorlat, hogy ha, mondjuk, Mosonmagyaróvár fenntart egy olyan iskolát, ami tökéletesen kihasznált - mondjuk, átlagban 25 gyerek legyen egy-egy osztályban -, ha ezt Mosonmagyaróvár egyedül tartja fenn, akkor kevesebb támogatást kap az államtól, mintha Mosonmagyaróvár és a szomszéd kistelepülés közösen működteti ezt az iskolát. Ennek nincs köze a normatív finanszírozás alkotmányban elvárt elvéhez, mégsem elégszenek meg a pénzügyi szorítással. Most továbbmennek.

Arra is szeretnék rámutatni, hogyan függnek össze a most, ebben a nyári melegben elénk került törvények. Egy láthatatlan kéz - tekintsük ezt a kormánynak - minden egyes törvénynél ugyanazt a szemléletet hozza vissza. Az alkotmánymegváltoztatási szándékra utalok, az önkormányzati törvény megváltoztatásának szándékára utalok, és itt a közoktatási törvény változtatási szándékára utalok. Itt van a legkönnyebb dolguk, mert ez egy 50 százalékos törvény, és természetesen itt az fog történni, amit önök akarnak. A másik kettőnél természetesen a kistelepülések érdekében, azt gondolom, az ellenzék meg fogja akadályozni azokat a törekvéseket, amelyek ott megfogalmazódtak.

Miről van szó? Most már nem elégszenek meg a pénzügyi szorítás technikájával, hanem megteremtik az alkotmányban az alkotmányos keretfeltételeket; az önkormányzati törvényben szándékaik szerint megteremtenék azokat a feltételeket, hogy a kistelepülési önkormányzatokat ki tudják üresíteni, nem egy lépéssel felszámolni, mert azt nem merik felvállalni, ez politikailag beárnyékolná önöket, ezért arra törekszenek, hogy a kistelepülési önkormányzati világ jogszabályi környezetét úgy alakítsák át, hogy a kistelepülési önkormányzatok alól kivegyék a feladatokat, és azokat áttereljék a térségközpont önkormányzatához vagy a többcélú kistérségi társulásokhoz. Ez történik itt, a közoktatási törvényben. Itt nem lesz erőnk megakadályozni ezeket a folyamatokat, mert ez egy 50 százalékos törvény.

Mit találtak most ki nagyon leleményesen, mert nagyon jó emberek dolgoznak minden egyes minisztériumban? Ilyen szempontból nagyrabecsülésem nekik, mert tényleg jó szakemberek vannak az Oktatási Minisztériumban is. Most az oktatási törvényben egyszerűen azt fogják rögzíteni, ha nem nyolc osztályt működtet az az adott kistelepülés; még azt is megmondják, hogy a 6., 7. osztályt, ha még ténylegesen működik, de kicsi létszámmal működik, akkor nem tekintik érdemi osztálynak, és adnak két év lehetőséget arra, hogy ezt a ma még önálló kistelepülési intézményt tagiskolaként bevigyék egy szomszéd település iskolájába. És erre mondják ezt a csodálatos jelzőt, hogy partneriskola-program, ezekkel a szavakkal kívánják elszédíteni a közvéleményt, csak a közvélemény átlát ezen a nagyon lyukas szitán.

Mi lesz ennek a csodálatos partneriskolai programnak az eredménye? Önök azt mondják, ezt azért kell megtenni, hogy megspórolják a kisiskolai menedzsmentet. Ha csak ez lenne a céljuk, ez lenne az önök célja, akkor még olyan nagyon nem is tiltakoznék. El tudnám képzelni azt, hogy egy kisiskolának nem kell olyan gazdag menedzsment, annyi pótlékkal, mint egy nagy iskolának. Ezen lehetne gondolkodni, hogy hol lehet itt spórolni, de önök nem ezt teszik. Önök azáltal számolják fel ennek a kistelepülésnek az önállóságát, hogy tagiskolát csinálnak belőle.

Amikor ez tagiskola lesz, akkor mi történik? Nézzük a költségvetés fejével! A menedzsment a székhely település intézményében van, tehát nyilvánvalóan a székhely település iskolaigazgatója fogja dirigálni ezt a tagiskolát, az ő gondolkodását a nagy település gondolkodása határozza meg, nem a kicsi település gondolkodása határozza meg. A normatíva, a pénz - mert a pénz diktál -, hová fog kerülni? A székhely település kasszájába fog kerülni a normatíva.

Tisztelt Képviselő Asszony! Ön, velem ellenkezőleg, még nem élte meg itt a Házban, hogyan gyártunk költségvetéseket. Én előre megmondom önöknek, hogy a 2006. évben elénk kerülő költségvetésben, ami majd a 2007. évre vonatkozik, önök meg fogják szorítani ezeket a ma még tagiskolaként létező kicsi iskolákat. Nemhogy több pénzt nem fognak adni ezeknek a működtetésére, hanem valahol el fognak vonni forrásokat, ami ezeket a kicsi iskolákat fogja érinteni. Ezért ennek a folyamatnak az lesz a végeredménye, hogy ugyan felkínálják ilyen hangzatos jelszavakon keresztül, a partneriskola-programon keresztül azt, hogy megmaradjanak a kicsi iskolák, valójában most teremtik meg azokat a jogi feltételeket, amelyek eredményeként majd a székhely település iskolamenedzsmentje, a székhely település kasszája - mert nem lesz pénze az önkormányzatnak ahhoz, hogy működtesse ezt a tagiskolát - meg fogja fojtani ezt a tagiskolát.

Tehát ezért mondtam azt, hogy önök most már nem elégszenek meg azzal, hogy a tagiskolákat vagy a ma még önálló kistelepülési iskolákat pénzügyileg fojtogatják, évről évre elvonnak forrásokat, hanem megteremtik azt a jogszabályi környezetet, hogy ezt a tragikus folyamatot - tragikusnak mondtam, amikor azt mondtam, hogy milyen óvoda- és iskolafogyás figyelhető meg az önök kormányzása idején - fel tudják gyorsítani. Ez a gondolkodás van az alkotmánymódosítási szándék mögött, és ez a gondolkodás van az önkormányzati törvény módosításának szándéka mögött. Ezt nem lehet elleplezni szép jelszavakkal, partneriskolai programokkal. Mi, akik kicsi településeken élünk, másként éljük meg ezt a világot, másként gondolkodunk, és átlátunk ezen a szitán.

Szabó képviselőtársam utolsó kétpercesére is hadd reagáljak: ő felállít magának egy tézist, és utána elkezdi ezt igazolni, mert azt mondja, azt nem lehet vitatni, hogy a kistelepülés eleve esélyegyenlőséget jelent az oktatásban.

Tisztelt Képviselő Úr! Menjen be az Oktatási Minisztériumba, és vegye elő azt a felmérést, ami ott fellelhető, amire én itt most hivatkozhatnék. Az a felmérés, amikor az igazán kicsiket, az alsó tagozatosokat méri - tehát, mondjuk, a tízéveseknél történik egy mérés -, akkor éppen azt igazolja, hogy ezek a tízéves korban történt mérések a magyar oktatást versenyképesnek minősítik - harmadik, ötödik helyen -, és azt is mondja, hogy olyan tekintetben nincsen különbség gyerek és gyerek között, hogy nagy iskolába vagy kis iskolába jár. Ha különbséget keresek, ha különbséget akarok találni, azt nem a lakóhely nagysága adja meg. Itt van, az önök Oktatási Minisztériumának eredményei alapján mondom azt, amit mondok, sokkal inkább a szülői háttér, a szülők iskolázottsága azok a kérdések, amelyek differenciálják a tanulók teljesítményét.

Tehát ne mondják ki állandóan azt - az ember nehezen tűri ezeket a mondatokat -, hogy a kicsi az szörnyű, azt meg kell szüntetni, és ne csak a jelszavak szintjén értsünk egyet azzal, hogy megtartsuk a kistelepülések óvodáit, iskoláit, hanem olyan feltételeket teremtsünk, hogy ezek megmaradhassanak. Ez a beterjesztett törvény nem ezt szolgálja; a jelszavak ezt szolgálják, a valóság az ellenkezőjét szolgálja ennek.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu