DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Pálinkás József képviselő úr és Szabó Zoltán képviselő úr világosan kifejezték - és mások is hozzájárultak - azt a két álláspontot, amelyeket jól ismerünk a pedagógia világában és azon kívül, újból és újból szóba kerültek. Engedtessék meg, hogy ehhez hozzájáruljak, csak néhány mondattal.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy is lehet ezt a vitát tekinteni, hogy az oktatáspolitika formálói, mint mi magunk is, az Országgyűlés, valami olyasmit támogatunk vagy segítünk, vagy annak drukkolunk, amit mondhatnánk úgy, hogy egyik oldalon ösztönzés a tehetség kifejtésére és optimalizálására, vagy pedig olyan törvényhozás, olyan rendszer, amely a legkisebb közös nevezőre hozza a gyerekeket, a tanulókat.

A legkisebb közös nevező, vagy mondhatnánk talán más kifejezést is, hogy elítélni olyan rendszerbe, ahol nem jutnak el a potenciáljukig. Az, hogy mikor tanul meg az a gyermek a betűkből szavakat és mondatokat olvasni - hát különbözőek azok a gyerekek. De összekényszeríteni őket egy csoportba, az nem tesz jót sem az egyénnek, sem az oktatás mesterségének, sem a társadalomnak, meg annak a talentumnak sem, amelyet úgy nevezünk: a magyar ifjúság, amelyből valamilyen ország lesz. Olyan-e, amilyen a potenciál, vagy pedig kevesebb? Hát ne a kevesebbet válasszuk!

Köszönöm.

Forrás: parlament.hu