DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! A vita egy újabb szakaszába lépett. A vezérszónoki körben már elhangzottak a kormánypárti ellenérvek és az ellenzéki érvek a költségvetési tanács felállítása kapcsán. Világosan látnunk kell, hogy nem egy egyszerű változtatásról lenne szó. Abban egyetértek az előttem felszólaló fideszes és KDNP-s képviselőtársaimmal, hogy nem egyszerűen a mostani kormány esetében jelentene ez nagyon komoly változtatást, hanem - mint erre vezérszónoki felszólalásomban már utaltam - az alkotmányos rend egészét gyökereiben alakítanánk át.

Világossá vált Domokos László képviselőtársam felszólalásából, hogy itt nem egyszerűen véleményezésről, hanem a kormány és a parlament tevékenységének rendkívül erőteljes kontrolljáról lenne szó, olyan kontrollról, amely a választók által létrehozott parlamentáris kormányzati rendszerrel szemben döntően a befektetői érdekeket védelmezné. Ilyen értelemben azt is mondhatjuk, hogy az előterjesztett javaslat teljes mértékben megfelel a mostani úgynevezett mainstream közgazdasági áramlat tanításainak. Nehogy azt gondoljuk, hogy magyarországi elképzelésről van szó, ennek az intézménynek a létrehozásáról, bevezetéséről már évek óta vitatkoznak az Európai Unióban. A vita tárgya az, hogy kell-e a független monetáris hatóság, a jegybanki intézményrendszer mellett egy másik, a parlamenttől lényegében független hatóság is - ezt nevezhetjük fiskális hatóságnak, fiskális tanácsnak vagy költségvetési tanácsnak -, amely a parlament számára megszabja a költségvetési hiány mértékét, illetőleg az adósságállomány növekedésének a felső határát.

Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy ez a javaslat még nem teljes mértékben felel meg annak az elképzelésnek, annak a koncepciónak, amely formálódik az uniós közgazdászok körében, mert látszólag csupán véleményezési jogot biztosítana ennek az intézménynek. Igaz, hogy ez a véleményezési jog nagyon erőteljesen befolyásolná a köztársasági elnök magatartását is, lehetővé téve, hogy a köztársasági elnök visszaküldje a már elfogadott, de még ki nem hirdetett költségvetési törvényt, s ezáltal lényegében olyan állapotot idézzen elő, hogy a következő év január 1-jén az országnak ne legyen elfogadott költségvetése.

Ráadásul ez az alkotmánymódosító törvényjavaslat nem mondja meg, hogy milyen szempontokat kell figyelembe vennie a költségvetési tanácsnak, sőt egyenesen úgy fogalmaz, hogy ez az intézmény a Magyar Köztársaság költségvetésének a pénzügyi-gazdasági véleményező szerve, viszont olyan szervezet, hogy költségvetés, nincs. Tehát nem a parlament szerve, nem a köztársasági elnök szerve, nem a kormány szerve, hanem az elvontan értelmezett költségvetésé, ez pedig nem jelent mást, mint azt, hogy egy független intézmény jön létre, amely akár jegybanki pozíciót is elfoglalhat a majdani gazdaságszabályozásban, gazdaságirányításban.

És valóban, a Nyugat-Európában folyó viták lényege az, hogy ezt a fiskális vagy költségvetési hatóságot egyszer majd fejlesszük jegybankká, és emellett az is polémia tárgya, hogy ez egy európai uniós szintű intézmény legyen-e, vagy pedig nemzeti keretek között működő független hatóság. Azt is világosan látnunk kell, hogy mindezek az elképzelések a lehető legszorosabban összefüggnek az úgynevezett növekedési és stabilitási paktummal, melynek az a célja, hogy az Európai Unió nagyon szigorú monetáris és fiskális politikai keretek között tevékenykedjen.

(22.00)

Világosan látjuk azt, hogy az Európai Unió tagállamainak egy jelentős része nem tud megfelelni ezeknek a követelményeknek. Ne tévesszük meg a magyar társadalmat, nemcsak Magyarország ellen indult úgynevezett túlzottdeficit-eljárás, hanem 12 állam ellen folyik jelenleg ilyen, az Európai Uniónak pedig összesen - mint közismert - jelenleg 25 tagállama van.

Valóban igaz, hogy a magyar költségvetési hiány a GDP-hez viszonyítva rendkívül magas. Abban Domokos képviselőtársamnak a legteljesebb mértékben igaza van, hogy abban a bizonyos 2003. évi CXVI. törvényben előírt feltételeknek a következő évek politikája nem felelt meg. De nem felelt volna meg akkor sem, ha egy ilyen tanács már korábban működött volna, már csak azért sem, mert egy ilyen szervezet nem tudja igazán pontosan prognosztizálni a tényleges folyamatokat, mint ahogyan erre a Nemzeti Bank, a Pénzügyminisztérium, maga az egész kormány és az Országgyűlés sem képes.

Régen volt olyan vélekedés, hogy a költségvetési törvények valójában nem valóságos jogszabályok, legfeljebb elképzelések terve a jövőre nézve. Később ezt az álláspontot felülvizsgálták, de azt is világosan látni kell, hogy a költségvetési előirányzatok és a teljesítések között a diszkrepancia kormányról kormányra elég jelentős volt. Természetesen más-más mutatóknál volt nagyon nagy az eltérés, például a Fidesz kormányzati időszakában a 6,3 százalékra előre jelzett infláció végül is 9,8 százalék volt 2000-ben, és ezzel az eszközzel nagyon jelentős jövedelmet lehetett kivonni, például a ma is annyit emlegetett önkormányzati szférából.

Domokos képviselőtársam felvetette azt a problémát is, hogyan jutottunk el idáig. Ez egy nagyon hosszú út. Voltak olyan elemei is, amelyek egyszerűen adminisztratívak voltak. Ilyen volt például, hogy 2002-ben a Medgyessy-kormány úgy döntött, hogy a Magyar Fejlesztési Bankot be kell építeni az államháztartás szisztémájába. Ennek az lett a következménye, hogy csaknem 200 milliárd forinttal megugrott az államháztartási hiány, lévén, hogy a Magyar Fejlesztési Bank volt az a szervezet, amely nagyon jelentős hiteleket vett fel autópálya-építésre. Korábban ezek a hitelek nem minősültek államadósságnak, most annak minősültek, ráadásul az adott tárgyévben még a Fejlesztési Bank effektív hiánya is hozzáadódott az államháztartás egészének a deficitjéhez.

Természetesen voltak más okai is a hiánynak. Három célt kívánt megvalósítani a Medgyessy-, illetőleg az első Gyurcsány-kormány, és ez a három cél együtt, mint erre a vezérszónoki felszólalásomban már utaltam, rendkívüli mértékben megterhelte az államháztartást. A kormányzat egyszerre kívánt deficitet csökkenteni, adót csökkenteni - az adóterhelés minden eltérő vélekedéssel szemben elég jelentősen mérséklődött, gondoljunk csak az szja középső kulcsának a megszüntetésére vagy más lépésekre -, és emellett rendkívül ambiciózus autópálya-építési programot is kitűzött maga elé, és ennek egy jó részét amúgy meg is valósította.

Mindez azonban együttesen, plusz az 50 százalékos közalkalmazotti béremelés, döntő szerepet játszott a mostani helyzet kialakulásában. De azt is világosan látnunk kell, hogy az életszínvonal, szemben a Fidesz-kampány során hangoztatott érvekkel, erőteljesen növekedett, a reálbérek növekedése 2002. július 1-je és 2005. június 30-a között 22,5 százalék volt, erre utaltam a vezérszónoki felszólalásomban, ha pedig 2006. július 30-át nézzük majd meg, akkor valószínűleg 30 százalék körül mozog, esetleg azt meg is haladja. Pontos adatot majd néhány héttel később lehet mondani.

Emellett pedig más területeken is nagyon jelentős előrelépés volt, mely szintén nagyon komoly áldozatokat jelentett a jövő számára. Mindezen túlmenően azt is látnunk kell, hogy a GDP viszonylag jelentős növekedése sem volt független a rendkívül magas államháztartási hiánytól. Tudnunk kell azt, hogy mindaddig, amíg az államháztartás hiánya összegszerűen meghaladja a folyó fizetési mérleg hiányát, addig a nagy hiány - számos negatív hatása mellett - egyben növekedésgyorsító is. A visszafogás pedig - ebben megint egyetértek Domokos képviselőtársammal - a növekedés ütemét lassítja, úgynevezett növekedési áldozatot eredményez.

Nem lehet azonban mindezen tényezők alapján az egész magyar államberendezkedés alapelveit felborítani, nem lehet a parlamentet és a kormányt egy ilyen tanács politikai-gazdasági és hosszabb távon jogi kontrollja alá helyezni, nem lehet csak és kizárólagosan a befektetői érdekeket védelmezni. (Az elnök csenget.) Még akkor sem, ha ezek az érdekek meghatározó szerepet játszanak minden kormány politikájának alakulásában.

Köszönöm a figyelmet.

Forrás: parlament.hu