ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Nagyon-nagyon köszönöm, elnök úr, és köszönöm Magda Sándornak, hogy az előbbi kérdéseimre a választ úgy adta meg, hogy nem tartalmazza maga ez a törvény.

De az államtitkár úrnak is mondom: ma a Magyar-Európai Üzleti Tanács tagjaival volt a bizottságnak egy komoly diskurzusa, megbeszélése, és tudja, ott is mit hiányoltak a magyar üzleti élet szereplői? Azt, hogy a kormányzat részéről nincs meg egyfajta hosszú távú stratégiai cél megfogalmazása. Mihez tessenek igazodni egyáltalán? Mihez igazodjanak maguk a tanulók egyáltalán? Milyen célokat fogalmazzanak meg, milyen víziókat fogalmazzanak meg? Ne haragudjon meg, hogy ennyire eltérek tőle, de itt jön be az, hogy ma ők is úgy tartják, hogy az állampolgárok irányában megszorítások vannak, a gazdasági társaságok irányában adóterhek növekedése van, az iskoláztatás területén tandíjnövekedés van, de önmagában a versenyszféra számára a magyar oktatási rendszer a hiányszakmák kérdésében nem ad válaszokat és megoldásokat. Maga az egész rendszerünk sajnos nem ad választ és megoldást, és egyáltalán maga a gazdasági élet szereplői is emellett még kihangsúlyozzák azt is, hogy egyszerűen ebben az országban sem célokat, sem víziókat nem lehet megfogalmazni, mert sajnos ezek a lépések, ezek a történések nem a hosszú távú fejlődés, fejlesztés irányába hatnak, hanem pontosan ellentétes lépéseket fognak kiváltani, nemcsak számukra, hanem az állampolgárok irányában is.

(15.50)

Egy szegény háromgyermekes család - tessék belegondolni! - merne-e még egyszer három gyermeket vállalni, ha ilyen tandíjterhek is párosulnak mellé? Ugye, nem biztos? Ön sem, államtitkár úr. Egészen biztos, hogy nem.

Forrás: parlament.hu