GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány fontos dolgot szeretnék azért a törvény kapcsán szóba hozni, és megerősíteni azt, amikor Szabó Zoltán azt mondja, hogy nem folyik más, mint egy törvény kapcsán pánikkeltés.

Mert mi a cél, kedves Babák képviselő úr? Az, hogy kisebb állam legyen, és ennyiben vitatkozom Lanczendorfer Erzsébet képviselő asszonnyal, amikor az erkölcsről beszélt. Ha a képviselő asszony ennyire figyelt a választási kampányra, akkor biztos, hogy találkozott a kampányunkban azzal a mondattal, hogy kisebb állam. Nagyon sajnálom, ha ön nem érti a magyar nyelvet, és nem tudta lefordítani saját magának, hogy mit jelent a kisebb állam.

De folytatom tovább. Mit jelent az, hogy emberközpontú? Számomra emberközpontú az, hogy igazságosan osztjuk a közterheket, lehetőség szerint csökkentjük, és segítünk azokon, akik nehéz helyzetben vannak, és azoknak kell több terhet fizetniük, akiknél nagyobb a tehetség. Azután továbbmegyek, mert ő szóba hozta a munkanélküliség kérdését.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezért örülök, hogy itt van Latorcai képviselő úr, mert legalább megerősít abban, hogy az 1990 utáni első kormány idején, amelynek a kereszténydemokraták is tagjai voltak, abban a négy évben a rendszerváltást követő legnagyobb állásvesztés következett be több mint egymillió fő esetében. Vajon velük ki foglalkozott?

De most folytatnám a másik oldalról. Hitem szerint önök ugyanúgy hallották, mint ahogyan mi, szocialisták, a gazdasági kamarák, élükön Parragh úrral, vagy mondhatnám Demján urat, az egész ország attól volt hangos, hogy kisebb és hatékonyabb államra van szükség. Amikor mi ezt a célt kitűztük, Babák képviselő úr, ehhez a célhoz több út vezet, ennek a törvényi hátterét meg kell teremteni, és tisztességesen kellene beszélnünk egymás között. Önnek mint többéves önkormányzati tapasztalattal bíró képviselőnek - ebben a Házban sokan vannak ilyenek -, arról beszélni, hogy meddig terjed a védelem, és mely ponton túl ez a védelem már a bebetonozottság érzetét kelti, már a hatékonyság rovására és a mi közös adóforintjaink terhére megy; erről kellene beszélnünk, ha lehetne higgadtan és nyugodtan - úgy, ahogyan a kétpercesekben szóba jött - a kisebb parlamentről, a közoktatás kérdéséről, amit ma több órán keresztül vitattunk.

Tessék végiggondolni: a versenyszférában, amikor a technikai feltételek megváltoztak, amikor az informatikai körülmények jobbak lettek, jó - tehát nem csak a rossz - alkalmazottakat is elküldtek, mert kevesebbre volt szükség. Itt pedig, amikor az esélyegyenlőségről beszélünk - és délelőtt ez borzolta az idegeimet -, ha egyszer több mint 300 ezerrel kevesebb gyermek van, akkor feltehetően kevesebb pedagógusra van szükség. A mi adóforintjainkból, az önéből is és az enyémből is fizetjük ezeket a pedagógusokat, tehát kellene keresni azt a konszenzust, hogy közös a felelősségünk a gyerekekért, a jobb, hatékonyabb közigazgatásért, és mit tudunk ezért tenni. Kereshetnénk együtt, de úgy látszik, nem sikerül. A tegnapi szavazások és az elmúlt hét történései számomra azt vetítik előre, hogy nincs esélyünk azokat a kétharmados törvényeket megváltoztatni, amelyek ezt segítenék.

Szeretnék hivatkozni arra, amit ön mond. Okmányirodát és földhivatalt hozott példának. Fantasztikusan jó! Képviselő Úr! Mind a két helyen a legkorszerűbb informatikai rendszer került alkalmazásra. Hihetetlenül gyors, és nem több embert foglalkoztatnak ott, hanem csak az, hogy a technikai háttérrel nem kellett többet foglalkoztatni. És ugyanezt akarjuk, hogy a többi hivatalban is szüntessük meg a párhuzamosságokat, a párhuzamosságok megszüntetése pedig kevesebb embert igényel. Ennek pedig feltétele az, hogy az a köztisztviselői, közalkalmazotti törvény, amely bebetonozott bizonyos embereket ebbe a rendszerbe - most nem vitatom a minőségüket -, csak egyszerűen azt mondom, a jelenlegi törvény nem teszi lehetővé, hogy a karcsúsítást végrehajtsuk.

Értelmes vitának tartom azt, amit Farkas Imre felvetett; ha elfogadjuk a célt, hogy kisebb lesz az állami közigazgatás, párhuzamossá válik a versenyszférával, tehát segíti a versenyképességünk javulását, miket kell akkor tennünk. Bizony, le kell bontanunk néhány olyan falat, ki kell nyitnunk néhány olyan kaput, ami ezt lehetővé teszi. Ön egyfolytában fiskális dolgokról beszélt, és itt vitatkozom Hock Zoltán képviselő úrral is, hogy ez rövid távú cél. Nem, képviselő urak, ez hosszú távú cél. Ha kevesebben leszünk, akkor az igenis hosszú távon kevesebb közigazgatási kiadást jelent, több forrás marad a fejlesztésre és a növekedésre, tehát gyorsabb haladást tesz lehetővé.

Nem akartam beszállni, de kitérek néhány pillanat erejéig. Lehet ezt így csinálni, Babák képviselő úr, ahogyan ön professzionálisan csinálja: egy percen belül beszél arról, hogy a közigazgatásba bekerültek a párthűségért díjazott emberek, azután meg beszél arról, hogy kikerülnek. Akkor én azt mondom: tegye már meg a kedvemért, kösse össze a kettőt; ha állítja az elsőt, akkor fogadja el, hátha most kikerülnek azok az emberek a rendszerből, és talán akkor kevésbé fog aggódni. De azt gondolom, ön is használja, tehát rájött arra, hogy nagyon síkos pályán jár, mert a jó közszolgákról beszélt. Én is azt mondom: igen, a jó közszolgák megtartása közös érdekünk, de ebben egyezségre kellene jutnunk, és el kellene döntenünk, mi az a minőség, hogy jó közszolga valaki, akár a helyi önkormányzatban, akár pedig az államapparátusban.

Nagyon sajnálom, hogy nincsenek itt azok a képviselő urak, akik nagyon hosszan és sokáig érveltek az előző ciklusban az államháztartás hiányáról. Érdekes módon egyik napon sem vesznek részt a vitában, mert jó lenne, ha szembesülnének, hogy akkor mondtak-e igazat, vagy most, amikor helyettük önök vannak, és próbálják az aggódást a legfelsőbb fokon elterjeszteni.

Szeretném az önök figyelmébe ajánlani, hogy Európa más országaiban is nagyon határozott lépéseket tesznek, jelesül most a franciák az államapparátus leépítésére. Tudom és nem vitatom el, hogy az a család, ahol akár csak a feleség vagy a férj mint családfenntartó, ha most elveszíti az állását, nagyon nehéz helyzetbe kerül, de akkor szeretném a törvény szellemében azt mondani: elveszünk-e tőlük pénzt? Nem. Azt mondjuk, a felmentés idejére ugyanúgy havonta megkapja a járandóságát. Tehát kimondhatjuk - és ezért értek egyet azzal, amit Farkas képviselő úr mondott -, hogy nem marad ellátatlan, sőt megkapja a végkielégítését is. Még szeretnék arra is hivatkozni, ha belegondolnak: mit mond a végkielégítés személyi jövedelemadó-rendszerben való kezelése is? Az utána lévő időszakra el lehet osztani, arra az időszakra, amire a végkielégítést kapja.

(21.10)

Tehát ha összhangba hozom a kettőt, akkor is azt jelenti, hogy teljesen normális dolog, hogy akkor kapja meg. Értelmes dolognak tartanám, ha tényleg így tudnánk beszélgetni arról, hogyan lehet ezt optimalizálni, hogy azok az intézkedések, amelyekről tegnap beszélt Kiss Péter miniszter úr, milyen segítségeket ad a kormány ahhoz, hogy ez a köztisztviselői vagy közalkalmazotti állomány el tudjon helyezkedni és munkát tudjon találni magának, ezt segíti-e az, ha azt mondjuk, hogy aki előbb talál munkát, mondjuk, a végkielégítésének egy részére, bizonyos százalékára még igényt tarthat. Lehet, hogy segíti, lehet, hogy gyorsítja ezt a folyamatot, mert azt hiszem, hogy mindannyiunknak érdeke az, hogy minél többen legyenek a foglalkoztatottak, minél több ember a foglalkoztatási helyzetéből fakadóan tudjon adót és járulékokat fizetni. És ez a törvény ilyen korlátokat és kapukat bont le. Én kérem önöket, hogy még egyszer gondolják végig, és támogassák ezt a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu