GUSZTOS PÉTER, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az emberi jogi bizottság az előttünk fekvő és összevontan tárgyalt két törvényjavaslatot egyformán többségi szavazással általános vitára alkalmasnak találta. A bizottságban megfogalmazódott többségi vélemény ismertetésekor mind a két törvényjavaslatnál megkísérlem röviden összefoglalni a legfontosabb vitakérdést és az abban megfogalmazódott többségi álláspontot, illetve mind a két esetben egy-egy olyan vitakérdésre vagy problémára szeretném felhívni a figyelmet, amely a bizottság többségi véleményében is megjelent.

A közoktatási törvénnyel kapcsolatban az emberi jogi bizottságban a legkomolyabb, a legélesebb vita a kistelepülési iskolák körül forgott. Személyes véleményem szerint kissé sajnálatos módon az iskolabezárási vitával kapcsolatos megszokott stílusban és hangütésben folyt ez a vita, amely nagyjából úgy néz ki, ugye, ismerjük ezt a képletet, hogy a szocialista-liberális kormánykoalíció a kistelepülések ellen van, és ezért szereti ott bezáratni az iskolákat, szemben a politikai paletta másik felével. Ebben a vitában elhangzott az, hogy szemben ezekkel az állításokkal, évtizedes demográfiai folyamatok eredményeképpen állnak elő ezek a helyzetek, amelyek során egyre nehezebb bizonyos kistelepülési iskolákat fenntartani.

A kormánypárti képviselők elmondták a bizottsági vitában, hogy messzemenőkig támogatják a kormányprogramnak azt a kitételét, amely szerint minden egyes kistelepülésen, ahol csak lehetséges, szükséges megmenteni és fenntartani a kistelepülési iskolát. De elmondták a kormánypárti képviselők azt is, hogy a gyermekek érdeke van, kell hogy legyen mindenekelőtt és mindenekfelett. Ezért bizony szembe kell nézni azzal, hogy lehetséges olyan helyzet, amikor ezek az intézmények nem megmenthetők, lehetséges olyan helyzet, amikor ezen intézményeknek a politika által történő mesterséges lélegeztetéssel való életben tartása csupán a szegregációhoz vezet el, éppen ezért szükséges támogatni azt, hogy ilyen helyzetekben a kistelepülések összefogva tudjanak fenntartani intézményt.

Itt fogalmazódott meg az egyik probléma, egészen pontosan az oktatási intézkedési tervvel és ennek a tervnek a kisebbségi önkormányzat által való véleményezésével, egyetértési jogával kapcsolatban; történetesen az, hogy mi történik akkor, amikor több kistelepülésen közösen, a kistérség keretében tartanak fenn egy oktatási intézményt, amely kisebbségeket érint, és az adott kistelepüléseken külön-külön működő kistelepülési, kisebbségi önkormányzatok egyetértési joga egymással összeütközésbe kerül. Ezt tisztázatlan kérdésnek találta a bizottság több kormánypárti képviselője.

Ami a felsőoktatást illeti, itt problémaként felmerült az, hogy miközben nagyon helyesnek tartjuk a felsőoktatási törvény azon célkitűzését, amely az állami fenntartású felsőoktatási intézmények vagyongazdálkodási jogosítványait szélesíti, elhangzott az a megjegyzés, hogy ez némiképp sajnálatos módon ellentétben áll a Ház előtt épp a napokban tárgyalt államháztartási törvénymódosítás egyik passzusával, amely viszont jelentősen csorbítja a felsőoktatási intézmények gazdálkodási szabadságát.

A tandíj; a tandíjjal kapcsolatban kormánypárti képviselők a következő állításokat fogalmazták meg a bizottsági ülésen. Először is elhangzott, hogy ma a magyar felsőoktatásban tandíjrendszer van, költségtérítésnek nevezik ezt. Egy meglehetősen igazságtalan rendszerről beszélhetünk, ahol nincs átjárás például a teljesítmény függvényében a költségtérítéses és az államilag finanszírozott helyek között. Elhangzott az, hogy a magyar felsőoktatás hallgatóinak mintegy fele komoly költségtérítést fizet. Elhangzott az is, hogy ez egyfajta szociális paradoxon, hiszen nagyon sok esetben éppen a jómódú családok gyermekei, akiknek nagyobb esélyük van, mondjuk, egy nyelvvizsga megszerzésére, tudják megcsípni az államilag finanszírozott helyeket, és paradox módon a költségtérítéses helyek esetében sokszor a nehezebb anyagi helyzetben lévő diákok kényszerülnek ebben a formában a tanulásra.

Összefoglalva: az emberi jogi bizottság ülésén a kormánypárti képviselők azt fogalmazták meg, hogy elképzelhetőnek tartanak egy igazságos, méltányos, a felsőoktatást mind az egyén, mind pedig a felsőoktatás egészének szintjén hatékonyabbá és versenyképesebbé tévő tandíjrendszert, és ezt a mostani törvényjavaslatban leírt rendszert ilyennek látják, ezért ebben a vitában ezt a kormánypárti többség támogatta is.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu