RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A kormánypárti képviselők részéről elég sok minden szóba került a mai vitán, az égerfától kezdve a bíborcsigán keresztül szövegértés és még nagyon sok minden. Egyetlen probléma van, tisztelt képviselőtársaim, hogy ezeket a kérdéseket ez a törvénytervezet, ami előttünk van, abszolút nem érinti. Semmiféle tananyag-szabályozás vagy erre vonatkozó részlet nincs ebben a törvényben.

Beszélt Szabó Zoltán képviselőtársam arról, hogy esélyegyenlőség, minőség területén majd előre fogunk lépni. Hadd tegyem fel a kérdést: mitől? A tanári óraszám emelésétől lesz esetleg jobb a minőség vagy az esélyegyenlőség, vagy esetleg a nagyobb osztálylétszámoktól, vagy esetleg attól, hogy a kistelepüléseken bezárjuk az iskolákat, illetve összevonjuk néhány településsel arrébb lévő iskolával? Ez a két törvénytervezet egyáltalán nem ezekről a kérdésekről szól.

Mindannyian tudjuk a Fitch megállapítása szerint, hogy Magyarországon ebben a pillanatban a világon a legnagyobb a költségvetési hiány a GDP arányát tekintve. Ez a fő gond. Önöknek ebben a pillanatban a költségvetési lyukak betömködésére van szükség, és ehhez keresnek mindenféle megoldásokat. Önök ezt előszeretettel reformnak nevezik, de ennek az égvilágon semmi köze nincs a reformhoz, ez egyszerűen egy sarc, sarc a felsőoktatással, sarc a közoktatással szemben.

A modern baloldal ezzel egyébként ugyanúgy újabb jelentős lépést tesz a társadalmi igazságosság felé, mint ahogy tették ezt egyébként a kedvezményes áfakulcs megszüntetésével, vagy azzal, hogy egyébként tönkretették a forintot, aminek egyébként az inflációs hatását éppen a legrászorultabb, legszegényebb rétegek tudják a legkevésbé kivédeni, ők nem tudják ezt továbbhárítani. Pontosan ugyanez fog történni; a modern baloldali Gyurcsány-kormány végiggondolt lépéseivel pontosan a fenti úton halad tovább.

Mennyire lehet ezeket a lépéseket komolyan venni? Sándor Klára itt volt az előbb a parlamentben, és azt mondta, ő azt nyilatkozta márciusban, hogy nem tervezték a tandíjat, és ebben igazat mondott, mert nem is tervezték, csak úgy lett. Utána kiderült egyébként, hogy először nem is ezt tervezték a kormánypártok. Leültek a kormánypártok egyezkedni, és a kormányprogramban elővezették az utólagos képzési hozzájárulást. Aztán ezt követően még gondolkodtak - kapkodásról egyébként szó sem volt, tehát ezt előre megfontoltan végiggondolták -, és az utólagos képzési hozzájárulásból hirtelen mégiscsak tandíj lett valamitől. Nem tervezték, de tandíj lett. Az az igazság, hogy ez meglehetősen sok embert fog meglehetősen hátrányosan érinteni. A költségvetés drámai helyzete miatt azonnali lépésre van szükség, és ezért ez a tandíjnak nevezett sarc.

Ha a költségvetésnek nem lenne ilyen drámai a helyzete, mint amilyen drámai, és nem lennének szükségesek a megszorítások, ebben az esetben az Oktatási Minisztériumnak eszébe sem jutna ezt a két törvényt most a nyári ülésszakon beterjeszteni, hiszen az a kérdés, hogy az oktatási jogok miniszteri biztosa milyen szerepkörben fogja ellátni a tevékenységét, lássuk be, hogy fontos kérdés, de talán ezt meg lehetett volna vitatni szeptemberben is. Itt nem erről van szó. Ez a törvény bizony azért kellett hogy a parlament elé kerüljön, hogy a költségvetési lyukakat valamilyen módon befoltozzák.

Annak, hogy bevezetik a tandíjat, és ez 105 és 150 ezer forint között lesz, sőt, mellé oda kell tenni egyébként, hogy duplájára emelkedik még a költségtérítés is, lesznek következményei. Ennek az egyik egyértelmű következménye lesz, hogy a gyurcsányi modern baloldal eléri, hogy a hátrányos helyzetű családok gyermekei az eddiginél lényegesen kisebb arányban tanuljanak tovább. Onnan kaptam segítséget egyébként a mai parlamenti vita során, ahonnan erre nem is számítottam. Nem tudom, felfigyeltek-e Gusztos Péter hozzászólására. Amikor a bizottsági véleményt mondta, akkor Gusztos Péter elmondta, hogy paradox módon az az állapot állt elő Magyarországon, hogy az államilag finanszírozott képzésben a jobb módú, magasabb kulturális tőkével rendelkező családok gyermekei vesznek nagyobb részben részt, miközben egyébként a költségtérítéses képzésben tanulnak inkább a hátrányos helyzetű családok gyermekei.

(15.10)

Ezek után a mélységes szociális érzékenységéről elhíresült, modern baloldali kormány szociális elkötelezettségéből fakadóan mit tesz? Duplájára emeli a költségtérítéses képzésben részt vevő hallgatók költségtérítését, azt, ahol egyébként, még egyszer mondom, minden kutatás azt mondja, amit Gusztos Péter mondott, hogy annak a képzésnek emeli meg drámai mértékben az árát, ahová egyébként a hátrányos helyzetű családok gyermekei járnak nagyobb részben.

Önök mondták, tehát még csak azzal sem vádolhatnak, hogy ez Fidesz-vélemény lenne; az SZDSZ tisztelt képviselője mondta el ezt, egyébként nagyon helyesen.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd tegyem fel e kérdést: ha tényleg igaz az, hogy hátrányos helyzetű családok gyermekei vesznek részt inkább a költségtérítéses oktatásban, aminek egyébként sok oka van, nem tudják még azt sem biztosítani, hogy a kieső bevételektől eltekintsenek, ezért ők esti-levelező képzésbe mennek, amelyek sokkal inkább költségtérítésesek, akkor a hátrányos helyzetű családok gyermekeit vajon hogyan fogja érinteni a 300-400-500 ezer, esetleg 1,5 millió forintos tandíj?

Értsék meg, ezért tiltakozunk, mert ezek az elképzelések, amiket önök felvetettek, ha néznék azt, megvizsgálnák, hogy kik vesznek részt költségtérítéses képzésben, akkor pontosan azoknak a rétegeknek az érdekeivel megy szembe, akiket önöknek kellene képviselni. Azok járnak döntően egyébként költségtérítéses képzésre, mert a nappali szakos, államilag finanszírozott képzést nem is engedhetik meg maguknak.

Ez körülbelül olyan lépés, annyira logikus lépés egyébként a baloldal részéről, mint, mondjuk, a kedvezményes 15 százalékos áfakulcs megszüntetése. Az egész előterjesztés - egyébként még egyszer mondom - a költségvetési lyukak betömködésére szolgál. Egyébként a kedvenc, szolidaritást erősítő mondatom a következőképpen hangzik: "A felsőoktatási intézmény a mentességet és a tényleges képzési hozzájárulás összegét olyan módon állapítja meg, hogy a képzési hozzájárulás intézményi éves bevétele elérje vagy meghaladja a képzési hozzájárulás fizetésére kötelezettek létszámának és a bekezdés szerint számított irányadó összegek szorzatának együttes összegét."

Ez tehát azt jelenti, hogy valóban néhányan kaphatnak tandíjmentességet, de akik tandíjmentességet kapnak, azok tandíját egyébként ki kell fizettetni a többi diákkal. Tehát önök abban az esetben, ha most arra hivatkoznak, hogy 15 százalék tandíjmentesen fog tanulni vagy tandíjmentesen tanulhat egyébként a felsőoktatási intézményben, ez valóban megtörténhet, csak a többi gyereknek ebben az esetben már nem 105 ezer forint lesz a tandíj, hiszen ennek a 15 százaléknak a tandíját még ki kell fizettetni egyébként a többi gyermekkel. (Dr. Magda Sándor: Nem, nem! - Ékes József: Ez van benne!) Ez van, tisztelt képviselőtársaim, ebben a törvénytervezetben, ebben a bekezdésben sajnos leírva.

Azt hiszem, hogy innentől kezdve ez elég szerencsétlen eljárás, ha bizonyos diákok azon kezdenek drukkolni, hogy essenek már ki egyébként a főiskoláról, egyetemről azok a diákok, akik egyébként tandíjmentességet kapnak, mert ha azok a gyermekek kiesnek, és nem részesülnek tandíjmentességben, akkor egyébként még az ő tandíjuk is csökkenhet jelentős mértékben.

Azt gondolom egyébként, hogy még azt meg kell említeni, hogy Hiller István ott folytatja ezzel a felsőoktatási törvénnyel, ahol Magyar Bálint abbahagyta: az előző Oktatási Minisztériumot a rendszerváltás óta talán a legtöbbször buktatta meg az Alkotmánybíróság és a gazdasági tanács, amely egyébként nem az egyetem autonómiájának megtestesítője. Az az igazság, hogy a gazdasági tanácsra ruház olyan jogokat, amelyeket az Alkotmánybíróság egyszer már kifogásolt, és erősen aggályosnak látjuk, sőt az alkotmánybírósági döntés alapján alkotmányosan is aggályosnak látjuk, hogy a gazdasági tanács elidegenítheti a felsőoktatási intézmény vagyonkezelésébe adott állami vagyontárgyakat. Azt gondolom, hogy ez mindenképpen legalábbis veszélyes és alkotmányosan hátrányos.

Közoktatásra már csak elég kevés idő maradt. Összességében itt is annyit lehet mondani: a közoktatás esetében sem beszélhetünk reformról, hanem ez is egyszerű pénzkivonás. Bérbefagyasztásról van szó, közben elrendelik egyébként a kötelező túlmunkát, növelik az óraszámot, ami egyébként a pedagógusoknak 10-30 százalékos fizetéskiesést okozhat hosszú távon. A tanárok óraszáma nő, bérük csökken, nagyobb létszámú osztályok lehetnek, úgyhogy az a tanár, aki megússza a 10-30 százalékos fizetéscsökkenéssel, még örülhet is, hiszen a tanárok jelentős része egyébként munkanélküli lesz.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez nem fog minőségi javulást okozni. Tisztelt képviselőtársaim, ez nem fogja a hatékonyság javulását okozni. Ez egy olyan tervezet, ami semmi másról nem szól, mint pénzkivonásról. Ez egy költségvetési lyuk reformnak álcázott betömködése. A legjobban tennék egyébként, ha ezt a törvénytervezetet visszavonnák (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és átgondoltan hoznák vissza szeptember folyamán, azután, hogy egyeztettek a közoktatás-felsőoktatás szereplőivel. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu