HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Most valóban a demokráciánk védelme a témája ennek a napirend előttinek, hiszen a múlt héten egy meglehetősen ritka és hála istennek, párját ritkító esemény történt itt az Országgyűlésben: egy szakmailag és emberileg alkalmas jelöltet rendkívül kellemetlen helyzetbe hoztunk, nem választottuk meg a legfőbb ügyészt, akit alkotmányos joga alapján a köztársasági elnök úr jelölt.

Nem példa nélküli az eset, hiszen esztendőkön keresztül részesei voltunk olyan jelölési eljárásnak például az alkotmánybírák ügyében, amely a döntésképtelenség és a konszenzus megteremtésének hiányából adódóan néhányszor a működésképtelenség határára sodorta az Alkotmánybíróságot. De előfordult az is, hogy két ízben a köztársaságielnök-jelölteket meglehetősen megalázó körülmények között választotta meg az Országgyűlés.

A mostani helyzet nemcsak emberi, szakmai oldalát tekintve meglehetősen nehéz és rossz, hanem nagyon komoly alkotmányjogi kérdéseket vet fel. Bizonytalan alkotmányos helyzetet teremtett ezzel a döntéssel a kormánytöbbség, hiszen a vonatkozó jogszabályok nem tartalmazzák azt, hogy ki hivatott helyettesíteni a legfőbb ügyészt, hogyan érvényesülhet ebben a helyzetben a parlamenti kontroll, a legfőbb ügyész elszámoltatása felelősségének megragadása, amit a törvény a parlament felé lehetővé tesz.

Az ügyészségi törvény nem tartalmaz utalást arra nézve, hogy a legfőbb ügyész helyettesítésére ki jogosult. Az ügyészségi szolgálati viszonyról szóló törvény néhány esetben tartalmaz utaló szabályt, hogy például munkáltatói vagy fegyelmi jogkörben milyen esetekben járhat el a legfőbb ügyész, illetve annak helyettese. Ezzel szemben akár az Alkotmánybíróságról szóló törvény, akár az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló törvény, akár az Állami Számvevőszékről szóló törvény kitér arra, hogy az adott közjogi tisztséget betöltő személyt annak helyettese mikor jogosult helyettesíteni.

Az alkotmányból eredő főügyészi hatásköröknél az alaptörvény a főügyészt nevesíti. Ennek alapján a főügyész interpellálható, kérdezhető, felelős az Országgyűlésnek, és köteles beszámolni tevékenységéről, jogosult az Országgyűlésben megjelenni, vagy jogosult például alkotmányértelmezést kezdeményezni az Alkotmánybíróságnál.

A legfőbb ügyész jelölésének és megválasztásának elhúzódása tehát hangsúlyosan növeli a jogbizonytalanságot ebben a kérdésben, annál is inkább, mivel a helyettesítésére szóló, direkt az ügyészségi törvényben megfogalmazott felhatalmazás nincs, így tisztázásra szorul, hogy a legfőbb ügyész alkotmányból eredő jogkörei közül melyeket gyakorolhat és melyeket nem, például a helyettese interpellálható-e, kérhet-e alkotmányértelmezést, köteles-e megjelenni az Országgyűlésben vagy a bizottsági üléseken.

(14.20)

A rendszerváltás során kialakult politikai egyezség általában azt feltételezte, hogy az Országgyűlés él akár jelölési jogával, például az alkotmánybírák esetében, aztán a választás jogával, vagy jelen esetben a választás jogával.

Hogy ezek az esetek ne fordulhassanak elő, tulajdonképpen két megoldás lehetséges. Az egyik az, hogy generálisan kellene szabályozni a helyettesítés módját, hiszen a helyettesítés (Zaj. - Az elnök megkocogtatja a csengőt.) önmagában egy olyan helyzetet feltételez, amikor van kit, a fizikai valóságában létező személyt helyettesíteni. Általában a törvények azt a helyzetet nem szabályozzák, és nem is szentelnek annak semmilyen figyelmet, amikor nem választunk meg valakit, tehát betöltetlen a funkció. Ezért elképzelhető egy olyan általános törvénymódosítás vagy alkotmánymódosítás, amely ezt a kérdést kezeli, és például azt mondja, hogy amíg az újonnan jelölt meg nem választatik, addig a régi üzemben marad, illetve hivatalában marad, és folytatja a tevékenységet. Ez meglehetősen rossz megoldás lenne.

Én azt javaslom, hogy az Országgyűlés, felismerve politikai felelősségét, a törvényben és az alkotmányban rögzített és előírt konszenzuskereső és konszenzusteremtő felelősségét, inkább ezt az utat válassza. Ennek nagyon egyszerű az oka: én nem hiszem, hogy a konszenzusteremtés hiányát vagy a politikai kultúra hiányát bármilyen törvénymódosítással helyettesíteni vagy pótolni lehetne. Az Országgyűlésen múlik, hogy ezt az áldatlan állapotot minél hamarabb számolja föl. Én bízom abban, hogy még a nyári szabadságolás előtt a köztársasági elnök úr él jelölési jogával, és bízom abban is, hogy az Országgyűlés kormányzati többsége ezt a jelölést elfogadva helyreállítja (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) az alkotmányos biztonság helyzetét és lehetőségét, hiszen ez közös felelősségünk.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Forrás: parlament.hu