DR. UJHELYI ISTVÁN önkormányzati és területfejlesztési minisztériumi államtitkár: (Megpróbálja a mikrofont felcsíptetni a zakójára.) Azt hiszem, megfogom inkább, mert nem lehet föltenni.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem a mostani vitában elhangzottakra, hiszen a televíziónézők, akik a ma reggelt figyelemmel kísérték, most biztos csodálkoznának, hogy a minisztérium és a kormány nevében egy államtitkár most mire is akar pontosan reagálni, de ez egy hosszú parlamenti vita volt, aminek valamiképpen mégiscsak a zárszavát meg kell tenni.

Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy országszerte nagy figyelem és szakmai érdeklődés kísérte a helyi önkormányzatokról szóló törvény módosításáról benyújtott törvényjavaslat parlamenti vitáját. A közvélemény jól érzékelte, hogy a javaslatok elfogadása megnyitja az utat önkormányzati rendszerünk tovább nem halasztható átalakítása, korszerűsítése előtt, új lendületet adhat a helyi közösségekben rejlő alkotó energiák kibontakoztatásához, a közszolgáltatások színvonalának emeléséhez.

Az elmúlt hetekben a minisztérium minisztere, államtitkára, munkatársai számos tanácskozáson, konferencián közvetlenül is érzékelhették ezt az érdeklődést és érzékelhették a támogatást. Hosszú előkészítő munka és jogállamiságunk történetében szinte példátlanul hosszadalmas és széles körű szakmai, társadalmi, tudományos párbeszéd zajlott az elmúlt négy esztendőben azokról a kérdésekről, amelyeknek megoldása ebben a párbeszédben kristályosodott ki, és a tisztelt Ház asztalán levő törvényjavaslatban öltött testet. Köztudomású, hogy a reform további útját meghatározó döntések meghozatalához elengedhetetlen a parlamenti ellenzék támogatása. Látva az alapvető kérdésekben megnyilvánuló tudományos, szakmai konszenzust, bírva az önkormányzati érdekszövetségek meghatározó többségének egyetértését, joggal bízhattunk ebben.

Kezemben egy hosszú, többoldalas miniszteri zárszó előzetes szövegjavaslata van. Le is teszem, mert kár elmondani, felesleges elmondani. Az egyik szemem sír, a másik pedig egyenesen zokog. A mai napon ellenzéki hozzászólás nélkül, a törvényjavaslatot támogatva pedig egy darab módosító indítvány benyújtása nélkül fog szavazni a tisztelt Ház egy olyan korszakalkotó reformcsomagról, amely gyökeresen változtathatta volna meg a magyar közigazgatás rendszerét. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Bízunk a kormányban!)

(10.10)

A főpolgármester úr ugyanezt húzta alá a főváros szemszögéből, de akik itt vagyunk a Ház padsoraiban, ki-ki vidéki képviselőként, polgármesterként, listás vagy egyéni parlamenti képviselőként tudna arról mesélni, hogy mennyi napi problémával jár a magyar közigazgatás elmúlt 16 évben kialakult rendszerének kuszasága, sokszor bonyolultsága, és mennyivel hatékonyabban is lehetne ezt működtetni, ha tudnánk - mert akarni akarjuk, ezt önök is elmondták számtalanszor. (Babák Mihály közbeszól.) Mi javaslatot is tettünk arra, hogy miképpen kellene. Az egy dolog, hogy önök még javaslatot se tettek.

De hogy egy kicsit messzebbről indítsak, ön, képviselő úr, ugyanúgy, mint én, amikor kilépünk ebből a Házból, állampolgárokká válunk. Állampolgárok leszünk, akiknek vannak gyermekei, vannak szülei, vannak szomszédai, vannak apró-cseprő vagy éppen nagyon fontos ügyei, amiket el kellene intézni a magyar közigazgatásban. Keressük a helyi önkormányzatunkat, keressük az önkormányzat mögötti hivatalt, szeretnénk megtalálni, hogy az állam és az önkormányzat a mi adóforintjainkból miképpen fog a leghatékonyabb szolgáltatást nyújtani akár egy települési iskolafejlesztéshez, akár egy bekötőút megépítéséhez vagy éppen saját személyes problémánk, egy egyszerű okmányügy elintézéséhez.

Na jó, működik, működött az elmúlt 16 évben is a magyar állam, a közigazgatás és az önkormányzatok mögötti hivatali rendszer. Működhet ez még így a következő kétszáz évben is. De nem akarjuk hatékonyabbá tenni? Önök nem akarnak, képviselő úr... (Babák Mihály a páholyban ülőkkel konzultál.) Képviselő úr, elnézést... Babák úr, bocsánat, csak az előbb közbeszólt, és próbálok önnek is válaszolni, hiszen ön ráadásul önkormányzati emberként pontosan tudja, hogy mennyivel hatékonyabbá is lehetne tenni mindazt a szolgáltatást, amit nekünk kötelezettségünk ellátni.

Tegnap az alkotmány módosításának végszavazásakor arra derült fény, hogy az ellenzék nem adja támogatását ahhoz, hogy egy modernebb, korszerűbb közigazgatással léphessünk a jövőbe. Én mindenesetre most zárszóként szeretném megköszönni az éppen Babák úr mögött a páholyban helyet foglaló minisztériumi kollégáknak, akik nem politikusok, hanem köztisztviselők, szakemberek, akik nem is egy-két hete, hanem hosszú évek óta készülnek arra, hogy egy mostani törvényjavaslatot, egy módosító csomagot a parlament komoly vitában fog majd megvitatni és aztán elfogadni vagy elutasítani. Én köszönöm Bujdosó szakállamtitkár úrnak és csapatának, hogy akkor is, ha már látszott egy ideje, hogy nem kapunk támogatást, politikai okokból nem kapunk támogatást az ellenzéktől, ennek ellenére a szakmai érdekszövetségekkel, a tudományos-szakmai fórumokkal szorgalmasan és minden javaslatot beépítve végigtárgyalták a javaslatot ahhoz, hogy ez az Országgyűlés elé kerülhessen: decentralizáció, hatékonyság, költségtakarékos közigazgatás, leginkább egy magasabb szintű közszolgáltatás.

A vitában az elmúlt egy-két hétben hallhattunk történelmi elemzéseket, az uniós és a hazai gyakorlat összehasonlítását, kormánypárti padsorokból nemcsak főpolgármester úr, hanem társa is, vagy a mi padsorainkból akár Keller képviselő úr, Jauernik képviselő úr, Wiener képviselő úr és nagyon sokan megfogalmazták észrevételeiket, sőt kormánypárti képviselők is benyújtották és benyújthatták módosító javaslataikat, amellyel a kormányzati szándékot a politikai célokkal egyetértve apró csiszolásban igyekeztek a helyes útra terelni.

De mégis hadd emeljek ki egy ellenzéki képviselőt is: Ódor Ferenc képviselőtársunk, aki a Fidesz Borsod-Abaúj-Zemplén megyei elnöke, nyilatkozatot fogalmazott meg, és éppen a mi törvénycsomagunkat bírálta. Furcsa számomra, hogy Ódor úr azt mondja, hogy Magyarországon több mint ezer éve a vármegyerendszer, illetve a megyerendszer az elfogadott, nincs szükség regionális önkormányzatokra. Ez volt az egyetlenegy szakmai érv, amit felvetett az ellenzék, hogy a megyerendszert ne váltsa fel a regionális rendszer.

Én olvastam Boross Péter miniszterelnök úrnak egy hasonló nyilatkozatát. Abban sokkal több szakmaiságot tudtam felfedezni, és tanultam abból a nyilatkozatból, amit öntől láttam, mintsem ebből a fideszes politikusi megjegyzésből, merthogy éppen Borsod-Abaúj-Zemplén megye, közismerten hosszú évszázadok óta a vármegyerendszerben összenőtt egy nagy megye, megyei pártelnöke érvel a megyerendszer fenntartása mellett, aminek állítólag történelmi gyökerei vannak Magyarországon. Én Biharban születtem, akárhogy is nézem, 1975-ben ezt Hajdú-Bihar megyének hívták, de minket ott mindannyian a szülőföldön bihari gyerekként neveltek, nem hajdú-bihariként. Édesanyám Miskolcon született, és egészen biztos, hogy jókat tudna ott vitázni a család, hogy ki abaúji, ki zempléni, ki borsodi. Borsod-Abaúj-Zemplén megyeit én nem ismerek. Na de hát mégiscsak az ellenzéknek ez volt az egyetlen komoly szakmai érve amellett, hogy miért ne alakítsuk át a magyar közigazgatást egy sokkal ésszerűbb, hatékonyabb és bizony az uniós fejlesztési források hatékony felhasználására alkalmasabb közigazgatási rendszerre!

Azt mondja Ódor úr, hogy minden településen legyen önálló polgármester és önkormányzati testület, ezért sem szavazzák meg a mi javaslatunkat. Képviselőtársaim, volt arról szó, hogy egyetlenegy magyarországi településen megszűnne a polgármester és a választott önkormányzati testület? Szó se volt róla! Ódor úr és képviselőtársai vagy nem olvasták el a törvényjavaslatot, vagy pedig tudatosan félremagyarázzák, hogy egyébként otthon a választóik majd azt hihessék, hogy a kormányzat, a baloldali liberális koalíció majd a települési önkormányzatokat és a polgármestereket el akarja tőlük venni. Szó nem volt róla! Hatékonyabb közigazgatást, szolgáltatást s működőképes rendszert szerettünk volna.

16 év alatt több kísérlet is történt a megyerendszer megerősítésére, ezek kudarcot vallottak. Most itt lett volna a lehetőség, hogy valami újat, valami mást, egy modernebbet csináljunk közösen, de a tegnapi nap után a mostani önkormányzati törvénymódosítás, amelynek majd két hét múlva lesz a zárószavazása, tulajdonképpen okafogyottá vált. Mégis azt kell mondjam, hogy mi továbbra is az új Magyarországot fogjuk építeni, még ha egy régi ellenzékkel is. A magatartás ugyanaz, ismerős: a gátak építése a modernizáció és a kormányzati akaratok elé ismerős, ez egy régi reflex. Ettől még nekünk lehet dolgunk, legfeljebb - bár ez bonyolulttá teszi - Bujdosó szakállamtitkárnak és kollégáinak még nehezebb napi szakmai előkészítési munkát kell majd megtenniük. De mi továbbmegyünk azon az úton, ami a politikai cél, hogy önöknek is - akik egyébként, még egyszer mondom, állampolgárok, ha kilépnek ebből a Házból, és szolgáltatásokat igényelnek az önkormányzati hivataloktól és a közigazgatástól -, nekünk is, ellenzékieknek is, kormánypártiaknak is egy hatékony, decentralizált, az uniós fejlesztési forrásokat az ország jövője érdekében felhasználni képes, modern közigazgatásunk legyen. Ezért fogunk tovább dolgozni, és még egyszer mondom, azt nagyon sajnálom a kormány nevében, hogy önök ezt puszta politikai okokból és gyors szavazatszerzési szándékból, népszerűséghajhászás miatt elutasították. Kár, hogy ebben a vitában sem vettek részt.

Köszönöm szépen. A zárószavazásnál találkozunk. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu