GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Pálinkás Képviselő Úr! Hadd kezdjem azzal, amit ön a hozzászólásában kétszer is mondott: ne legyünk álszentek. Én is ezt kérem öntől, képviselő úr. Próbáljuk meg egy kicsit a politikát háttérbe szorítani, mert úgy látom, és nagyon sajnálom, hogy pont önnek a politika érdekében semmi sem drága.

Én - biztosan látszik rajtam - olyan általános iskolába jártam, ahol az első négy osztály egy tanteremben ült. Ma egy olyan faluban élek, ahol nincs iskola, nincs óvoda, az ön kifejezéseivel élve, nincs posta; de, képviselő úr, van postaszolgáltatás, magasabb színvonalú postaszolgáltatás van ma, mint amikor a postaépületben kellett ezeket a szolgáltatásokat igénybe venni.

(10.50)

És merem mondani, hogy Zala megyében az emberek számos kistelepülésen úgy élik ezt meg, hogy a szolgáltatás ma magasabb színvonalú, mint amikor még volt egy postaépület.

De továbbmegyek: nagyon sajnálom, hogy az iskola ügyében pont önnél nem jön elő a gyermek. Képviselő úr, a szülők már réges-régen döntöttek. A kisfalusi polgármesterek abban vergődnek, hogy a szülők már rég eldöntötték, hogy a gyereket olyan iskolába viszik, ahol jobban felkészült pedagógusok vannak, technikailag jobban felkészült az iskola a gyerekek oktatására, és ha a polgármester beleőrül, a szülők akkor se viszik vissza a gyerekeket. És még tovább megyek - a befejező mondatom -: ugye, tetszik tudni, hogy ezekbe az iskolákba a városból járnak ki a pedagógusok, nem helyben élnek. Tehát amiről ön beszél, az már csak illúzió. Valamikor régen, a mi gyerekkorunkban igaz volt, hogy a pedagógus ott lakott. Ma a falusi iskolákban tanító pedagógusok közül legtöbbször egy sem lakik helyben, mind a városból jár ki. Tehát a gyerekekről beszéljünk, az iskoláról és a minőségről úgy, ahogy Tatai-Tóth András, Szabó Zoltán vagy a képviselő asszony beszélt.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Forrás: parlament.hu