TÓTH TIBORNÉ DR. (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Egyre inkább kedvemre való ez a mai beszélgetés, illetve vita, amely a közoktatási törvény módosításával kapcsolatban alakult ki. Úgy érzem, hogy nagyon sok dologban egyetértünk nagyon-nagyon sokan.

Talán a legelején kezdeném: úgy gondolom, hogy minden demokratikus társadalomban minden ember elsődleges célja az kell hogy legyen, hogy a gyermekeinknek optimális feltételeket biztosítsunk az iskoláztatásban, azaz elsősorban a személyiségfejlesztésben, mert hisz a személyiségfejlesztést szolgálja lényegében az oktatás, a tartalmi tanítás, az oktatási munka is. Úgy gondolom, az mindannyiunk számára világos, hogy az, hogy hova született egy gyerek, nem döntheti el azt, hogy milyen oktatási rendszerben, milyen személyiségfejlesztési lehetőségekkel lép majd be a nagybetűs életbe, hisz a kisgyerekkori dolgok is döntően befolyásolják a későbbi pályaválasztást.

Nagyon sokan hozzászóltak a kistelepülések iskoláinak a védelmében, és engedjék meg, hogy én itt egy személyes tapasztalattal szolgálhassak. Nagynénim Újcsanáloson, egy kis faluban tanított Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, tőle tanultam meg pedagógusjelöltként a differenciált munka minden csínját-bínját, hisz összevont csoportban tanított, 1-3., illetve 2-4. osztályokat tanított együtt. Ez nekem egy kiváló előtanulmány volt a későbbi pedagóguspályámhoz, hogy hogyan lehet egy pici kis faluban, egy összevont iskolában kiválóan felkészíteni gyerekeket. Abból az iskolából nagyon sokan továbbtanultak, ma is a diplomásaink számát gyarapítják az onnan kikerülő volt diákok. Mondanám a másik példát, amelyet körülbelül egy hónappal ezelőtt hallottam itt, a frakciónkon belül; nem mondom a település nevét, ahonnan az előző hat évben egyetlen diák sem tudott középiskolában továbbtanulni abból a kistelepülési iskolából.

Úgy gondolom tehát, hogy rendkívül fontos, hogy a kistelepüléseken élő gyerekeknek lehetőséget adjunk arra, hogy szülőhelyük vonzásában, a hagyományaik között nőjenek fel, és kialakuljon az az életre szóló kötődés, amely majd visszavonzza őket arra a kistelepülésre. Rendkívül fontos dolog ez, de ezt nem mindenáron kell biztosítanunk. Biztosítani kell azt, hogy egyfajta ellenőrzési-értékelési rendszer tájékoztassa az ott élő szülőket, a fenntartót - mármint a kistelepülésekre gondolok -, hogy hogyan működik az ő iskolájuk. A feltételek biztosításán túl tehát ezt a fajta kontrollszerepet is fel kell vállalnia minden oktatási törvénynek. Én úgy gondolom, hogy a most benyújtott törvénymódosítás garanciát kívánna nyújtani két dologra: egyrészt arra, hogy a kistelepüléseken, a kis- és nagyvárosokban és a fővárosban egyaránt megfelelő szinten folyik az iskolai munka, a pedagógiai munka, másrészt arra, hogy a kistelepüléseken kezdő diákoknak a továbbhaladása egyfajta iskolaszerkezetben szinte garantálva legyen.

Úgy gondolom, hogy folyamatosan tudnunk kell értékelni társadalmi szinten is, de helyi szinten is, hogy milyen munka folyik egy-egy iskolában. Ennek az értékelésnek két rendkívül fontos módozatát szeretném megemlíteni. Az egyik azoknak a bizonyos minőségirányítási programoknak a szerepe az iskolában, ami nem más, mint egy belső értékelési rendszer, hogy az ott tanítók folyamatosan értékelik a saját munkájukat az adatok alapján, saját fejlődési tendenciájukat figyelembe véve, és külső, konkrét adatokhoz viszonyítva a saját dolgaikat.

(11.40)

A közoktatási törvény 99. §-ának a módosítási javaslata is ezt célozza meg, hogy amennyiben egy külső mérés bizonyítja, hogy a differenciált minimumot nem éri el abban az iskolában a diákok teljesítménye, akkor azonnal lépni lehessen, ne várjuk meg, míg ez a hátrány halmozódik.

A három hónapos periódusban el kell tudni készíteni az intézménynek a korrekciós programot, és ezt be kell tudnia építeni a saját állandó fejlesztési tervébe. Ha még egyszer előfordul ez a szint alatt maradás, akkor hat hónap az az idő, amelyen belül lépni kell, a lépésbe pedig be kell vonni azokat a pedagógiai szolgáltató intézményeket, tanácsadó szervezeteket, amelyeknek a szakmaisága segítheti az intézményt a korrekcióban. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Azt gondolom, ez garanciát jelent az oktatás minőségének a szinten tartására, illetve javítására.

Köszönöm a lehetőséget. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu