KISS ATTILA (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! A Népszabadságnak azt nyilatkozta, hogy a politikai és a hétköznapi erkölcs között felmerülő különbség olyan helyzetet diktál, amelyben ami igaz és helyes politikailag, nem mindig igaz és elfogadható a hétköznapi erkölcs mércéje szerint.

Miniszterelnök úr bizonyára ismeri Machiavelli 1513-ban írott művét, amelyben ő is hasonló dolgokról ír. Így szól: "Az uralkodó ne legyen szavatartó, s mert az emberek gonosz indulatúak, nem tartanák meg az adott szavukat veled szemben, így hát neked sem kell megtartanod velük szemben. Különben is a fejedelem mindig talál rá alkalmat, hogy csalárdságát jó színben tüntesse fel. De ezt a természetet jól el kell titkolnia, és nagy szenteskedőnek és színlelőnek kell lennie."

Miniszterelnök úr, mit szól? Ha nagy szellemek találkoznak! Milyen különös a hasonlóság! Ön Machiavellitől tanulta a politikát, vagy önmagától jött rá ezekre a kérdésekre? Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tudja mi a baj? Az, hogy ön nem tanácsadó, hanem ön a Magyar Köztársaság miniszterelnöke, és az óriási baj, ha az ország miniszterelnöke így gondolkodik a magyar választókról, a magyar emberekről.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Machiavelli szellemét megidézve, kérem, segítsen eldönteni nekünk, hogy a következőkben idézett kijelentései a politikai vagy az egyszerű, hétköznapi erkölcsi hazugságok kategóriájába tartoznak. Az MSZP egyik tavalyi választmányi ülésén azt mondta - idézem -: "Nem engedjük, hogy a lakossági gázárak növekedjenek, egy fillérrel sem fognak nőni." Ezzel szemben a Gyurcsány-csomagban az áll, hogy a gáz fogyasztói ára átlagosan 30 százalékkal emelkedik. Miniszterelnök úr, ez politikai hazugság, vagy egy egyszerű, hétköznapi hazugság?

A kampányban ön úgy fogalmazott, hogy a költségvetés köszöni szépen, jól van, és csak az a kérdés, hogy milyen mértékű legyen az adócsökkentés - ezt ön nyilatkozta. Ehhez képest a Gyurcsány-csomagban a döntések 90 százaléka szimpla adóemelést jelent. Ön szerint, miniszterelnök úr, ez politikai hazugság, vagy csak egy egyszerű, hétköznapi hazugság?

Miniszterelnök úr, kérem, szedje össze bátorságát, és beszéljen végre őszintén! Vagy, ha nem is mer kiállni a választók elé, és beismerni, hogy nem tisztelte meg őket azzal, hogy kibontsa hazugságainak minden részletét, akkor legalább nekünk, képviselőknek itt a teremben jelezze valamilyen módon, hogy figyeljetek, most nem mondok igazat, most csak színlelek; tudja, mint a sportolók szokták, egy kézjelzéssel, egy huncut kacsintással vagy egy széles gyurcsányi szenteskedő mosollyal.

Kérdezem miniszterelnök úrtól: honnan fogjuk tudni ezután, hogy mikor mond igazat, és mikor hazudik, mikor bontja ki a hazugság minden részletét, és hogy a választók mikor tudhatják meg, hogy mi az igazság? A választások után mindig, vagy most már akkor sem?

Kérem megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu