KISS PÉTER szociális és munkaügyi miniszter: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselő Úr! Szíves figyelmébe ajánlom azt a bölcsességet az állásfoglalásai megfogalmazásában, mint amit az előbb a nyugdíjasok képviselői részéről hallottunk. Tudom, hogy ennek ideje még nem jött el, de mégis ajánlom figyelmébe, hogy legyen képes értékelni azokat a változásokat, amelyek, azt hiszem, a legnagyobb esélyt éppen a fiatal korosztályok számára jelentik. Azt az útválasztást, ami Magyarország számára hozhatja előre a jövőt, éppen az európai tagságunk által, a fejlesztések által. Talán jobban járnánk, ha ebből az aspektusból tekintenénk mindazokra az intézkedésekre, amelyek mögöttünk vannak, és amelyeket most letett az asztalra a kormány.

Jelzem, egy: az ifjúsági törvényt az előző ciklusban benyújtotta a kormány, az most azért nincs napirenden, mert minden kormányváltáskor az a szokás, ön is tudja, hogy a nem tárgyalt törvényeket visszavonják, és új formában beterjesztik a Házhoz. Erre készülünk.

Kettő: ami igazán érinti a fiatalok helyzetét, a fiatal családalapítók helyzetét, az a szociális szférában a megváltozott támogatások. Duplájára nőtt a lakástámogatások körében a szocpol. Kialakult a Fészekrakó-program, amely valóban, önökkel ellentétben nem azokat támogatja, akik befektetési céllal vásárolnának lakást, hanem azokat, akik az első lakást akarják a családjuknak megteremteni. És ezt mi tudatosan változtattuk, hiszen azáltal, hogy fiatal családok könnyebben hozzájutnak az induláshoz lakáshoz, akkor nyilvánvalóan erőset léptünk annak érdekében, hogy valóban a társadalmi integrációjuk megvalósulhasson, hogy legyen mód és legyen értelme azon gondolkozniuk, hogy mit kell tegyenek a nagyobb teljesítménnyel a családjuk érdekében. És az a fajta megoldás, amelyik is a sorkatonaságot eltörölte, úgy hiszem, önmagáért beszél.

A családi támogatások körében megszüntettük az adókedvezmény megoldási módját. Az előbb Harrach képviselő úrnak már reflektáltam rá, nyilvánvaló, hogy nem azokat akarjuk támogatni ezzel a családtámogatási rendszerrel, ahol magas a kereset, és ahol ezzel a támogatással nyilvánvalóan nem a startvonalra állást támogatnánk. Ez egy eltérő családmodell. Az egy miniszterelnökös, négygyerekes családmodell az adórendszerbeli támogatásban jut több forráshoz. Ez a másik támogatási forma azoknak ad többet, képviselő úr, akiket önöknek is képviselniük kellene, akikre tízezerszám számítunk a munkaerőpiacon is. Ezért vezettük be, ön is hallotta, a Start-kártyát.

Tud róla, hogy amiatt kellett szembenéznünk ezzel a helyzettel, hogy magas a pályakezdők között a munkanélküliség, merthogy egy olyan szakképzési rendszert örököltünk, amelyhez önök a kormányzásuk során nem nyúltak hozzá, nem változtatták meg. Így megörököltük azt a képzést (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Hat éve.), amelyik tömegesen képezte az utcára a fiatalokat. (Zaj. - Az elnök csenget.) Megörököltük azt a képzést a felsőoktatásban, ahol nem mérlegelték, hogy milyen szakokon, milyen tudással képeznek ki fiatal embereket, így aztán megint csak utcára képeztek tömegesen. Nyilvánvaló módon a beavatkozás az elmúlt négy évben a képzés megújítására, megváltoztatására három-négy éves szlippel hoz a valóságban a munkaerőpiacon érzékelhető változásokat. A Start-kártyával együtt, a szakképzés megváltoztatásával együtt, a munkaerő-piaci követelményeknek a felsőoktatásban való érvényesítésével együtt ma már érzékelhető, kedvező változásokat tapasztalhatunk mindannyian.

Kell szólnom arról is, amit képviselő úr a végén említett meg a tandíjjal kapcsolatban. Teljesen ellentétesen látjuk ezt az ügyet. Azt gondolom, az új korosztályok számára is az a fontos, ami az ország egésze számára. Aki többet teljesít, az juthasson előre. Hiszen így, ezzel a tandíjjal a felső 15 százalék tandíjmentessé válik. A tandíjból befolyó pénz nem sarc, hanem ott marad az egyetemeken, és tanulmányi ösztöndíjjal ösztönözi a legjobbakat, és azoknak is támogatást ad, akik ugyan fizetnek tandíjat, de az ösztöndíjuk jelentős növekményével ezt minimum ki tudják egyenlíteni, egyensúlyozni; és az az alsó 15 százalék, amelyik a legrosszabb eredményeket éri el az évfolyamokon, ebben a rendszerben helyet cserél a térítéses képzésben részt vevő legjobbakkal. Mi ez, ha nem a teljesítményelv? Mi ez, ha nem a teljesítménynek az a fajta visszaigazolása, amely, azt gondolom, példát kell mutasson a felnőtt korosztályok számára is? Ez egy valóságos versenyhelyzet, és ezt, úgy hiszem, a felsőoktatásban indokolt megteremteni mindannyiunk javára.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Forrás: parlament.hu