DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház! Csak azért bátorkodtam szólásra emelkedni, mert napirend előttije alaphangját egy példázat adta; a vakcinációval, illetve az egészségüggyel foglalkozott elég jelentős részben.

Azonban én úgy gondolom, hogy Magyarország miniszterelnökének, de bármilyen közjogi méltóságnak vagy a parlamenti képviselőknek a hitelességét az adja meg, hogy legalább egy adott időtávon belül a meghirdetett programjaik nem ütköznek egymással.

Jó fél évvel ezelőtt és év elején, még a választások előtt, amikor a miniszterelnök úr ezt az új politikai műfajt bevezette, hogy hétről hétre napirend előtt tájékoztatja a közvéleményt, azt hallhattuk, hogy a nyugdíjak reálértéke nőni fog. Azt hallhattuk, hogy munkahelyeket fognak önök teremteni. Azt hallhattuk, hogy az egészségügy jobb helyzetbe fog kerülni, és egy csomó nagyon népszerű, pozitív változtatást ígért. Majd a választásokat követően egy olyan megszorító csomagot fogadott el a parlamenti többség, amely a közgazdászok véleménye szerint az egész gazdaságot fogja romba dönteni.

Azt mondja, miniszterelnök úr, hogy megéri Magyarországon erőfeszítést tenni. Reggel, amikor a vasútállomáson a pénztárnál sorba álltam, a hátam mögött az egyik ceglédi cég gazdasági vezetője állt, aki megkérdezte: "Képviselő úr, mit csinálnak maguk ott fönt? Az elfogadott pénzügyi törvénycsomag hatására a cég szeptember elején bezárja kapuit, százhúsz embert bocsátanak az utcára."

A miniszterelnök úr azt mondta, olyan példát hozott, hogy a jó szülő beoltatja gyermekét védőoltással, mert ezzel a későbbiek folyamán betegségektől óvja meg. Csak tudja, miniszterelnök úr, hogy ha az a vakcina nem tiszta, vagy valami gond van a gyártással, akkor abba bizony a gyermek bele tud halni, és az az érzésünk, hogy most, jelenleg erről van szó.

De ami az egészségügyet illeti, a már hetek óta lebegtetett úgynevezett Zöld könyv, amit nagyon sokan várunk, hogy nyilvánosságra kerüljön - kíváncsian várom, de gondolom, hogy erről lehet szó, miniszterelnök úr -, nem fog gyógyírt hozni az egészségügy bajaira. És nézzen utána, az önt felkészítők félretájékoztatják akkor, amikor azt állítják, hogy Dániában és Spanyolországban ugyanannyit fordítanak egészségügyre - a pénzbeli támogatásokat ne tessék belevenni! És akkor, amikor egy másik országgal hasonlítjuk össze, akkor azért a demográfiai viszonyokat is tessék megnézni, hogy a rendszerváltoztatáshoz egy adott ország milyen korösszetétellel érkezett, és ahhoz képest mi történt az elmúlt időszakban.

Az egészségügy hihetetlen nagy problémában van, miniszterelnök úr. Nem véletlen, hogy kórházigazgatók ostromolják a tárca vezetőjét. Tarthatatlan az, hogy egy tollvonással egyik pillanatról a másikra több mint 30 milliárdot vonjanak el az ágazattól. Tarthatatlan, hogy betegektől tagadják meg a vizsgálatot, mert nem férnek bele abba a 95 százalékos kontingensbe, amelyet az új kormányrendelet meghatározott.

Azt mondja, miniszterelnök úr, hogy a holnap ne menjen rá a ma küzdelmére. Miniszterelnök úr, Magyarország nem részvénytársaság, nem egy gyár, amit, ha a gazdasági mutatók nem megfelelőek, akkor ilyen-olyan átalakítással megpróbálnak talpra állítani. Úgy gondolom, hogy a nehéz gazdasági helyzetben a humán szféra, mind az egészségügy, mind az oktatásügy, kiemelt és fokozott támogatást igényelne. És nem tudok önnek mást mondani, mert miután a térségben a legalacsonyabb összeget fordítjuk az egészségügyre az egy főre jutó összegeket figyelembe véve, ehhez igenis pluszpénz (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) kell.

Miniszterelnök úr, az a politika, amit az ön kormánya folytat...

Forrás: parlament.hu