DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslattal nem az a bajom, amit tartalmaz; a határidő további kitolása.

Akkor, amikor a parlamenti választási kampány előtt önök beterjesztették ezt a törvényjavaslatot, ahol újabb négy hónapra újra megnyitották - élet elvesztéséért és szabadság elvonásáért, ha az jogtalanul történt, és annak politikai, vallási és etnikai oka volt - ezt a határidőt, akkor is sokan keveselltük a 4 hónapos határidőt. Az élet minket igazolt. Most előálltak egy olyan javaslattal, hogy tovább kell ezt a határidőt tolni az év végéig ahhoz, hogy ez a személyi kör találkozzon ezzel a kárpótlási lehetőséggel.

(18.40)

Ne felejtsék el, hogy olyan emberekről beszélünk, akiknek az átlagéletkora 80 év. Tehát ez az a jogkereső közönség, amely keresi a lehetőséget, hogy hozzájusson ehhez a szerény méretű kárpótláshoz. Ezért azt mondom önöknek, fontolják meg, hogy egy hosszabb határidőt szabjunk, és ez a hosszabb határidő a jövő év közepéig szólna. Ha ezt önök megfontolnák, és egy hosszabb határidőt adnánk ezeknek a 80 éves embereknek, hogy jelentkezzenek erre a kárpótlási lehetőségre, akkor az Országgyűlés megadná önmagának a lehetőséget arra is, hogy újabb jogcímekkel szélesítse a kárpótlásban részesíthetők körét.

Az Antall-kormánytól kezdve, a jelenlegi Gyurcsány-kormányt nem beleértve, de a Medgyessy-kormányig az összes kormány alakította ezt a jogszabályi környezetet. Valamikor a jogalkotó szándéka az volt, hogy egy sokkal szűkebb kör részesedjen csak kárpótlásban, de minden kormány - engedve bizonyos politikai csoportok nyomásának - egyre inkább gazdagította ezt a kört. És ahogy gazdagítottuk, és ahogy egyre inkább parttalanabb lett ez a koncepció, egyre inkább sértettünk meg olyanokat, akik legalább olyan joggal tartanának igényt ilyen típusú kárpótlásra.

Hogy csak néhány példát mondjak önöknek: nagyon nehéz megmagyarázni ezeknek a 80 éves embereknek, hogy mondjuk, akit a második világháború alatt elhurcoltak munkaszolgálatra, az megkapja ezt a kárpótlást, akit a Rákosi-érában, a második világháború után hurcoltak el, annak nem adunk ilyen típusú kárpótlást. Nagyon nehéz megmagyarázni a Hortobágyra elhurcoltaknak, a Recsken szenvedetteknek, a málenkij robotra elhurcoltaknak, ha három évig szenvedtek, akkor adunk kárpótlást, ha egy nappal kevesebbet szenvedtek embertelen körülmények között, akkor egy forint kárpótlást sem adunk.

Tudom, hogy az Alkotmánybíróság ezt az eljárásmódot nem minősítette alkotmányellenesnek, de azt megkockáztatom, hogy az Országgyűlés eljárása minimum önkényes, és a szolidaritásnak a minimális jegyét se viseli az Országgyűlés akkor, amikor ezeket a csoportokat, ezeket az idős embereket elzárja a kárpótlás lehetősége elől.

Vagy a hazai németek elhurcolása kapcsán mondom önöknek - most üljük ennek a tragikus eseménynek a 60. évfordulóját -, most azt mondjuk ennek a személyi körnek, hogy eddig a remény meglehetett számotokra arra, hogy talán ti is kaptok egyszer a vagyoni kárpótlás mellé személyetekben ért jogsértésekért valamiféle kárpótlást, most ettől a reménytől is megfosztjuk ezeket az embereket, ugyanis az Országgyűlés ebben a törvényjavaslatban most már másodszor azt deklarálja, hogy egyszer és mindenkorra befejezi az ilyen típusú politikai kárpótlást.

És ha önmagunk szemébe nézünk, akkor nagyon jól tudjuk, hogy amit csinálunk, az egy rendkívül önkényes eljárás. Ezért ezt ne tegyük, képviselőtársaim (Dr. Géczi József Alajos: Akkor mi legyen?), fontolják meg az általam benyújtott módosító indítványokat, mert ez lehetőséget adna az Országgyűlésnek arra, hogy ezekkel a sokat szenvedett csoportokkal kapcsolatban méltányosabban járjunk el.

Mi támogatni fogjuk ezt az indítványt, a végszavazásnál megszavazzuk, természetesen a módosító indítványaimat is meg fogja szavazni a frakciónk, de ha önök ezt elvetik, akkor az a politikai felelősség, hogy bizonyos csoportok előtt - 80 éves emberekről van szó - végleg bezárják a kaput, a reménytől is megfosztják őket, már önöket terheli. (Dr. Géczi József Alajos: Ülj le!)

Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Forrás: parlament.hu