DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A Kereszténydemokrata Néppárt nevében én is a tandíjkérdéshez szeretnék hozzászólni. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból, köztük: Házszabály! - Az elnök csenget.)

Egy olyan társadalomban, amelyben a lakosság jelentős részének nincs komoly megélhetési gondja, ahol az emberek nem hónapról hónapra, kiszámítottan élnek, a hónap végén a forintokat számolva, még elfogadható lenne a tandíj vagy a képzési hozzájárulás intézménye, különösen akkor, ha volnának olyan alapítványok, amelyek segítik a szegényebb sorsú gyerekek tanulmányait. Ilyenek nincsenek, és jól tudjuk, ismerjük azokat az adatokat, amelyek azt mutatják, hogy a családok jelentős része komoly megélhetési gondokkal küzd, különösen így van ez a többgyerekes családok esetében. Annak a szülőnek, akinek két-három, felsőoktatásban tanuló gyermeke van, megoldhatatlan a tandíj fizetése.

Az, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek majd mentesülnek a tandíj fizetésétől, egyáltalán nem megnyugtató, mert a hátrányos helyzet egy definiálatlan kategória, nem tudjuk, hogy kik fognak ebben az előnyben részesülni. Teljesen bizonytalan tehát, hogy a szegény sorsú, de tehetséges gyerekek továbbtanulhatnak-e. A magyar szellemtörténet legnemesebb hagyományait dobjuk sutba ezáltal, amikor is komoly erőfeszítéseket tettek a magyarság nagyjai annak érdekében, hogy a szegény sorsú, tehetséges gyerekek tanulhassanak.

Én a múlt héten Zamárdiban voltam a hallgatói önkormányzatok által szervezett nyári táboron, ahol sok fiatallal találkoztam. Körülbelül ötven fiatallal beszélgettem, az ötvenből mindössze egy volt, aki azt mondta, hogy számára nem okoz gondot, mert majd munkát vállal, és ezzel ki fogja tudni fizetni ezt a tandíjat. Mint kiderült, a fiatalember budapesti egyetemre jár, ahol még adódnak munkaalkalmak, de a vidéki egyetemekre, főiskolákra járó diákoknak még munkaalkalom sincs, hogy a tandíjukat valamilyen munkával elő tudják teremteni. De ha ezt meg is teszik, akkor nehezen egyeztethető össze a tandíj intézménye a színvonal emelésével. A diáknak az volna ideális esetben a dolga, hogy könyvtárba járjon, tanuljon, nem pedig az, hogy munkával, sokszor éjszakai vagy hétvégi munkával próbálja megváltani tanulásának a feltételeit.

Nos, mindezek tudatában a szociálisan érzékeny emberek, köztük a Kereszténydemokrata Néppárt képviselői, úgy gondolom, hogy jó lelkiismerettel nem szavazhatnak a tandíj intézményére, nevezzék azt akár képzési hozzájárulásnak vagy bármi másnak.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Forrás: parlament.hu