DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A zárszámadási törvény, mégpedig egy, a megelőző évekhez képest formáját tekintve is eddig egyedülállóan korrektnek tekintett zárszámadási törvény általános vitája zajlik. Ennek keretei között persze, valószínűleg azért, mert maga a Parlament épülete is a Kossuth téren van, időnként nem lehet pontosan tudni, hogy üléstermen belüli használatra szánt beszédeket, vagy ezen kívüli beszédeket hallhatunk. Én hajlamos vagyok azt gondolni, hogy képviselőtársaim komolyan gondolják, hogy ezt beszéljük meg.

És fontos is, mert hiszen ez egy zárszámadási törvény; és ez a mostani tiszta zárszámadási törvény, tehát nem úgy, mint a megelőző évek sok-sok év zárszámadási törvénye, ahol az ekkor egyébként még megtett törvénymódosítások körüli hercehurca is nehezítette, hogy tisztán beszéljünk, sőt adott esetben éppen ezek a törvénymódosítások talán éppen a zárszámadással kapcsolatosan is előteremtették azt a helyzetet, amit egyébként a zárszámadás tartalmazott. Most ilyenről szó nincs. Tiszta dologról beszélünk. A számok magukért beszélnek, ami minősíti - hogy aztán hogyan, abban nyilván óriási különbség van a patkó két oldalán -, minősíti részben a tervezést és részben magát a végrehajtást is, annak a célszerűségét is meg a rugalmasságát is.

A költségvetés tervezésénél rendre az a huzakodás zajlik, hogy mire tervezzünk és miből tervezzünk. A bevétel felelőssége a kormányé, a bevétel megteremtésének a felelőssége a kormányé, a kiadás felelőtlensége vagy a kiadás tervezhetőségének a felelőtlensége pedig végül is, lett lévén a kiadási szükség meglehetősen nagy, hát éppen alkuerő kérdése. De ha összegezzük, hogy például mire költöttünk 2005-ben, és ez hogyan néz ki 2004-hez képest, akkor azt tudjuk látni, hogy az állami szerepvállalást végzőkre, tehát magára az államra a megelőző évekhez, például 2004-hez képest kevesebb kiadást teljesített az állam, az összes államháztartási kiadást, mondjuk úgy, önmaga működtetésére 14,9 százalékban fordított az állam. Ez még a megelőző évben is 15,6 százalék volt.

Azt gondolom, abban egyetértés van, hogy ha vannak szükséges állami szerepvállalások, akkor ehhez szükséges biztosítani az állami szereplők megfelelő működéséhez szükséges költségeket, de legyünk olcsóbbak. Úgy gondolom, ezt sikerült teljesíteni.

Az állammal kapcsolatosan az emberek leggyakoribb várakozása az, hogy az ő szociális, jóléti ügyeiket hogyan kezeli. A számok nyelvén a 2005. évi államháztartási kiadásoknak mintegy 61,5 százaléka ilyen jóléti funkciókra lett elköltve; oktatás, egészségügy, társadalombiztosítás. Nyilván, ha ezek a számok ismertek, akkor az erőfeszítést legalábbis úgy minősíteni, mint ahogy időnként elhangzott, talán nem túl ildomos.

Nagyon korlátos az állam gazdasági szerepvállalása, és meghatározott, az Európai Unióhoz történt csatlakozásunk óta meglehetősen kötött pályán halad. Ennek ellenére a gazdasági funkciókra a kiadások mintegy 13,4 százalékát fordítottuk. Jelentősen emelkedett a közlekedéssel kapcsolatos kiadás. És elég zajosan fejezték ki indulataikat a gazdák, az igen magas, Európai Unióból származó támogatások mellett a mező-, erdő-, hal- és vadgazdálkodásra fordított kiadások még mindig az összes államháztartási kiadás 3,1 százalékát tették ki. És további mondandóm szempontjából az sem érdektelen, hogy az összkiadás másfél százaléka környezetvédelmi kiadás volt. Ez, ha a nemzeti össztermék oldaláról nézzük, 209 milliárd forintról van szó, ami egyébként 2004-hez képest 12 milliárdos növekmény, a nemzeti össztermék, tehát a GDP 0,8 százalékát tette ki.

Azt lehet tehát mondani, hogy fontos célokra nem is olyan elhanyagolhatóan rossz arányokban fordított az államháztartás.

(20.10)

Azzal kezdtem, hogy a zárszámadás minősíti a tervezést is, és nyilván másfajta a minősítés az egyik meg a másik oldalon. A környezetvédelem területén az elmúlt esztendőben volt egy olyan tétel, aminek a pontos tervezhetőségével, azt gondolom, mindenképpen baj volt, nevezetesen ebben az esztendőben fejezte be a tárca az egységes zöldhatóság felállítását. Ez egy oldalról nem pontosan tervezhető, igen komoly kiadásokat jelentett, más oldalról számos olyan, még az érdekeltek által is vitatott törvényre, például a termékdíjtörvényre alapozott bevételeket kellett tervezni, amelyekről azt lehet mondani, hogy nem tudtuk pontosan belőni.

Meg lehet állapítani, hogy mind a kiadási oldalon, mind pedig a bevételi oldalon a tervezés - akkor az ellenzék ezt jelentősen szóvá is tette - szűknek tűnt. Ehhez képest számokban elbeszélve 70 milliárdot alig elérő kiadás volt tervezve, amihez saját bevételként közel 45 milliárdot terveztek. A tényleges számok 101 milliárd kiadást hoztak, amelyben az egyéb állami eszközökben, tehát az úgynevezett támogatásokban mintegy 2 milliárd forinttal kellett csak emelnie valamilyen tartalékból a kormányzatnak, ezzel szemben a bevételek közel 20 milliárd forinttal haladták meg a tervezettet. Erre mondhatják azt, hogy alultervezték a bevételt, alultervezték a kiadást, de a dolog lényege, hogy minden lényeges kiadásra sikerült megteremteni a feltételeket.

Nézzük, hogy milyen bevételekben volt igazából túlteljesítés! Túlteljesítés volt a környezetvédelmi támogatások visszatérülésében; nem jelentős. Jelentősen növekedett a kiszabott légszennyezési bírság. Kérdezem én: a légszennyezési bírságok növekedése vajon mit jelent? Jelenthet két dolgot. Az egyik, hogy romlik a környezeti állapotunk, a másik, hogy végre az az állami szervezet, amelynek dolga a környezetvédelmi szabályokat megsértőkkel szemben eljárni, elkapja őket, és érvényesíti a törvény szigorát a jogsértőkkel szemben. Azt gondolom, hogy az elmúlt esztendő az egységes zöldhatóság kialakítása mellett is azt eredményezte, hogy az úgynevezett bírságok döntő többségében - légszennyezési bírság, szennyvízbírságok, veszélyeshulladék-bírságok esetében - több lett a bevétel. Jelzésértékű azonban, hogy egy fontos feladatrendszer egészét nem lehet a jogsértő magatartásokra kiszabott szankciók eredményeként befolyt összegre építeni, de ez mint tervezési tapasztalat, azt gondolom, a következő évek költségvetésére jelent igazából mondandót.

Említettem, hogy jelentős többletkiadást okozott a zöldhatóság kialakítása. Fontos egyszeri kiadásokról volt szó. A folytatáshoz rendkívül fontos ma már azonban az - és ez a termékdíjjal kapcsolatos bevételeknél is majdan jelentőséggel bír, és nyilván nem a mostani zárszámadási törvény vitájához tartozik -, hogy állítsuk helyre a ló és a szekér helyes sorrendjét. A létszámleépítések - és ezt ellenzéki képviselőtársaim is időnként szóvá tették - időnként, mint a kocsi, megelőzték a lovat, a deregulációt. Fontos, hogy csak olyan feladatok maradjanak érvényben akár a környezetvédelem területén is, amelyekre ráhatása van az államnak, és csak olyan környezetvédelmi állami kiadások legyenek, amelyek valóban növelik az állampolgárok egészséges környezet iránti biztonságát.

Ebből a szempontból én azt gondolom, hogy mindenképpen fontos megemlíteni, és a jövőt illetően ebből meríteni, hogy az Állami Számvevőszék, amely - mint tudjuk - nagyon rigorózusan néz meg mindent, megbízhatónak és reálisnak minősítette a környezetvédelmi tárca beszámolóját. Azt gondolom, ezen az alapon okkal feltételezhetjük, hogy az általános és részletes vita lefolytatása után az ezt a fejezetet is tartalmazó 2005. évi zárszámadást ne csak megvitassuk, hanem fogadjuk is el, mert az a valós tényeket és a szükséges ügyekért elköltött pénzekről szóló zárszámadást tartalmazza.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu