ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, és Vojnik Mária képviselő asszonynak mondom: ön ugye úgy fogalmazott, és úgy van a törvényjavaslatban is, hogy térben, számban és időben. Pont, amit Horváth Zsolt is mondott, és amire fölhívta a figyelmet - meg én magam is, meg azt hiszem, Czinege képviselőtársam is foglalkozott ezzel a kérdéssel -, ettől ne tessen azt hinni, hogy kistelepülésen még állami segítséggel, támogatással is fog gyógyszertár nyílni; mert nem fog nyílni. Majd megy a bevásárlóközpontokba, megy a benzinkutakhoz, és jön az a következő lépés, amit Horváth Zsolt is elmondott, hogy majd mindenféle gyógyszer be fog kerülni a rendszerbe, amiről azt se tudjuk, hogy micsoda, és ezt Mikola miniszter úr saját maga is elmondta.

Tehát én ott látom a legnagyobb problémát, hogy liberalizálunk, a gazdasági hatásait nem vizsgáljuk meg, a betegmozgást nem figyeljük, mert lehet, hogy a plázába hihetetlenül sok ember bemegy, de ettől még önmagában egy kistelepülés ellátatlan marad, képviselő asszony.

És a magyar mentalitás, a magyar viselkedés, azt hiszem, ezt ön is nagyon jól tudja, hogy hogy viszonyul bizonyos kérdésekhez: egészen másképp, mint Európa adott esetben más országaiban. Én erre próbáltam a figyelmet fölhívni. És azt hiszem, az amerikai példa mindannyiunknak egyfajta óva intés arra, hogy ezen a területen a maximális liberalizációt végrehajtsuk, hanem próbáljunk meg olyan rendszert kialakítani, amelyben a kistelepülésekre is koncentrálva, az ott élő állampolgárok egészségi állapotának javítása érdekében is tudunk lépni és tenni.

(15.00)

Mert lehet, hogy egy állampolgár attól is depressziós lesz, hogy ma már a kistelepülésen semmi nincsen, és föl kell ülni a tömegközlekedésre, és háromszor átszállni ahhoz, hogy mondjuk, egy benzinkúthoz el tudjon jutni, képviselő asszony! Tudom én, hogy lehet erre legyinteni, de valamikor innen indultunk el a délelőtti vita folyamán is. (Dr. Vojnik Mária: Csak ön indult el innen. Én nem.) Többen indultunk el innen, képviselő asszony.

Forrás: parlament.hu