DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Azt szeretném elmondani, hogy ez egy olyan jellegű dolog, amelyikről akkor is kell beszélni, ha ez nagyon késői órában történik. Szeretném a miniszter urat kiábrándítani valamiből. Szándékosan nem mondom annak az intézetnek a nevét, amelyikben hosszabb időt eltöltöttem a tengerentúlon, és éppen azért nem lehet azt képzelni, hogy ebben az új ellátási formában a beteg és az orvos viszonya megváltozik. Megosztanám a miniszter úrral azt, hogy például a miskolci megyei kórházban végeztek egy betegelégedettségi vizsgálatot, és a betegek 98 százaléka elégedett volt az ellátással. Ez nem azt jelenti - hangsúlyozom, nem azt jeleni -, hogy az ellátás nem lehetne jobb, csak a betegek nem buták.

Ezzel szemben, ahogy a betegek a rákot kezelő híres intézménybe beléptek, rögtön beléptek egy meghatározott tanulmányba, ezt alá kellett írniuk. Egyszer találkoztak egy orvossal, a következő alkalommal már nem biztos, hogy ugyanazzal az orvossal találkoztak, és az utána következő alkalommal megint nem biztos, hogy ugyanazzal az orvossal találkoztak. Ha a beteg elkezdett idegeskedni - többnyire az ellátást a nővérek biztosították, a gyógyszereket a gyógyszerészek szolgáltatták ki -, akkor első lépésben a pszichológust hívták hozzá. Ha a pszichológus nem volt elég, akkor a következő lépésben az intézet jogászát hívták hozzá, és megnézték a szerződést.

Csak azt akarom mondani, hogy nem változott semmi. (Az elnök csenget.) Ez törvény, de nem lesz változás. (Taps a KDNP soraiból.)

Forrás: parlament.hu