DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Farkas Sándor említette, hogy a 2005. évi agrárbeszámolóban nincs szó a lóról, és éppen kétoldalnyi van a kertészetről.

Én az egész második pillérről szeretnék egy picit beszélni, ami a közös agrárpolitikának egy növekvő ágát jelenti, ez pedig a vidékfejlesztés. Ha ebből a szempontból megnézzük, ez a 181 oldalas anyagban 15 oldalnyi, ha a táblázatokat és mindent összeveszünk. Ehhez képest az Európai Unióban 71 milliárd euró a kerete ennek a vidékfejlesztésnek. Tehát ha formállogikailag nézzük, valóban már ebből megállapítható, hogy talán nem olyan súllyal jelenik meg ebben a beszámolóban, de a kormány politikájában sem a vidékfejlesztés, mint ahogy - amire Gőgös Zoltán államtitkár úr is utalt -, amilyen módon egyébként meg kéne jelenjen.

'92 óta zajlik ez a folyamat az Európai Unióban, tehát nem lehet azt mondani, hogy meglepetten vesszük észre ezt a folyamatot. Azóta tudni lehet, hogy erre tart a fejlődés, és tudni lehet, hogy a közösségi források, a közpénzek elköltésének az egyik fő terepe éppen a vidékfejlesztés lesz. Különösen fontos ezt azért hangsúlyozni, mert ha mi minőségi szerkezetváltásról beszélünk Magyarországon, akkor ennek a forrásai alapvetően és egyre inkább a vidékfejlesztésben fognak megjelenni.

Hadd mondjak éppen ezért egy-két gondolatot a vidékfejlesztéssel kapcsolatban. Mielőtt azonban ezt megtenném, anélkül, hogy beleszállnék egy olyan vitába, ami arról szól, hogy mennyi támogatást fizetett ki a kormány melyik évben és hogyan, azért egy szempontra hadd hívjam fel a figyelmet. A teljes kifizetési összeg nem sokat mond, az eloszlása már sokkal inkább. És a vidékfejlesztésnél létezik egy ilyen kategória, amit úgy hív az agrárkormányzat - az Agrárgazdasági Kutató Intézet dolgozta ki -, hogy életképességi határok. Ez pedig azt jelenti, hogy a gazdálkodók egy bizonyos köre nemhogy nem juthat forrásokhoz, hanem be sem adhatja a pályázatát.

Kedves Barátaim! Ez a kör nem kis kör. Ha a félig önellátó gazdaságok kategóriájában levő 2 EUME-t vesszük, mint ilyen életképességi határt, ez azt jelenti, hogy az összes statisztikailag nyilvántartott gazdasági egységnek kevesebb mint 10 százaléka fér hozzá, mert annyian tartoznak ebbe a kategóriába, az úgynevezett életképességi kategóriába. Vagyis 90 százalékát a szereplőknek eleve kizárjuk azok közül, akik beadhatják a pályázatukat, sőt meg sem figyelik ezeket a szereplőit az agráriumnak, se a kormány, se az Agrárgazdasági Kutató Intézet. Van egy tesztüzemi hálózat, ami csak ebből az úgynevezett életképességi kategóriából veszi a mintáit, ez alapján határozza meg a játékszabályokat, ennek a következménye katasztrofális mindazokra, akik nincsenek a mintasokaságban.

Az 5 EUME, ami pedig a beruházástámogatásoknál egy ilyen életképességi határ, az pedig kevesebb mint az 5 százalékára koncentrálja a forrásokat. A szereplőknek, nem a statisztikai szereplőknek, hanem a regisztrált gazdaságoknak az 5 százalékára koncentrál. Az ember elgondolkodik ebben az összefüggésben azon, amit éppen Szanyi Tibor képviselőtársunk volt szíves mondani tán két évvel ezelőtt, hogy az agrárpénzek több mint 90 százaléka kevesebb mint száz emberhez kerül. Nyilván ez egy retorikai túlzás lehetett, de azért van egy ilyen tendencia, és erre szeretném fölhívni a figyelmet, a bruttó összeg, hogy mennyi jutott az agráriumba, az nem mutatja azt, hogy az egyes emberekhez mennyi jutott el. És ezért furcsa a miniszterelnök úrnak az a kijelentése, amikor azzal kampányolt, hogy kétmillió forintot kapott Magyarországon minden gazda, mit akarnak ezek a parasztok. Ez így hangzott el, kedves képviselőtársaim, és sajnálom, hogy ez elhangzott, mert ez is része akkor annak a retorikának vagy kampánynak, ami a parasztság és a vidék lejáratásának a részévé teszi az ilyen megnyilatkozásokat.

Egy másik momentum, ami a vidékfejlesztéshez kapcsolódó dolog, ez a forrásátcsoportosítás. Ezt a korábbiakban egy kétperces hozzászólásomban elmondtam. Összességében szeretném jelezni, hogy 40 milliárd forint átcsoportosítását kezdeményezte két év alatt a tárca. (Gőgös Zoltán: Az AKG-ra.) El akart vinni a top upra (Gőgös Zoltán: Egy részét.), és erre szeretném fölhívni a figyelmet, mert ez egy teljesen ellentétes irány azzal, mint ami nekünk a minőségi szerkezetváltáshoz kéne. A top uppal a gof-növényeknél annak a néhány gazdálkodónak, egy bizonyos érdekcsoportnak a forrásait finanszírozza. De mi történik itt? A top up, kedves barátaim, a top up egy nemzeti kiegészítő támogatás. Ez pedig európai pénz.

Vagyis mi történik? És ezt kéne megértsük közösen, agrárszereplők. Ha a top upra viszünk vidékfejlesztési európai forrásokat, és onnan pedig kivesszük a nemzeti forrást, ezzel arányosan 40 milliárdot, akkor ennek a következménye az agrárium nemzeti finanszírozásának nettó csökkenése. Mintha a költségvetés vonulna ki, és helyettesítené ezeket a nemzeti kiegészítő forrásokat európai forrásokkal. Na, az agrárium egésze szempontjából ez elfogadhatatlan!

Én örömmel lobbiznék a miniszter úrral, államtitkár úrral azért, hogy a kormányon belül az agráriumból ne történjen átcsoportosítás, és ne kerüljön a top upból fölszabaduló forrás a hiány fedezésére. Költségvetési deficitfinanszírozás lesz ilyen közvetett módon az európai vidékfejlesztési pénzekből. Azt hiszem, ez nem jó folyamat, államtitkár úr, és örömmel vennék részt egy olyan lobbitevékenységben, ami a kormányon belül stabilizálná az agráriumnak a nemzetiforrás-hányadát, és itt a top upra is gondolok, de gondolok a notifikált nemzeti támogatásokra is, ahol szintén évről évre nincs forrás tervezve. Van száz jogcím, amire elvileg adhatnánk támogatást Magyarországon, száznál több jogcímet notifikált a kormány. A helyzet az, hogy ez járna, de nem jut, merthogy nincs rá pénz - nem akarom az idevonatkozó tréfát is elmondani.

Kis Zoltán kedves barátommal egyetértek, amikor azt mondja, hogy óriási dolog az, hogy huszon-egynéhány ezer gazda bekerült az agrár-környezetgazdálkodási programba, hiszen éveken keresztül azért lobbiztunk, hogy ez a program elinduljon. Egy picit árnyalja a képet az, amiről talán Gőgös Zoltán államtitkár úr is említést tett, hogy talán nem is a célcsoport az, ami ebbe alapvetően bekerült.

Kedves Barátaim! 1,5 millió hektárról van persze szó, és 44 milliárd forintról, el ne felejtsük, évente. Ez egy nagyon nagy összeg, kétségtelenül nagyon nagy összeg a korábbi 2,5-5 milliárdokhoz képest, de ebből az 1,5 millió hektárból 1,2 millió hektár ugyanaz a csoport, mint amit a gof-növényeknél említettem. Az alap- és az integrált programban fölfedezte ez a kör, hogy a pénzek itt lesznek. Amit Karsai képviselőtársam is mondott, valóban ez van, egy pénzlehívási módszernek tűnik egy bizonyos körben. Ettől nem lesz minőségi szerkezetváltás! Itt aktívan kell részt vegyen a kormány abban, hogy mely programokat preferálja.

Nem volt jó üzenet, államtitkár úr, az, amikor a százpontos bírálati rendszert fölfüggesztették, hogy többeket befogadjunk, mert ennek következtében, az az érzésem, hogy sokan bekerültek olyanok, akik nem tartoznak a célcsoporthoz.

(16.40)

Tehát inkább a befogadási kritériumokat kellene újragondolnunk, és bizonyos programok felé irányítani az agrár-környezetgazdálkodási pénzeket, ahogy erre Karsai képviselő úr nagyon világosan utalt.

Egy-két megjegyzést hadd tegyek arra, hogy az agrár-környezetgazdálkodás során mi is történik. Olyan szabályok vannak bizonyos jogcímeknél, amelyek teljesíthetetlenek. Azt tapasztalja az ember, hogy ezek után a kormány megállapítja: kérem, nem volt érdeklődés, mondjuk, a félig önellátó kategóriában - nem tudom, talán 700 fő jelentkezett.

Kedves Államtitkár Úr! Ha olyan szabályokat szabunk, amelyek nem a célcsoportra illenek - mondok ilyen példákat: duplázza meg a gazdasági teljesítményét, előírjuk. Melyik az a nagyüzem, amelyik vállalja ilyen gazdasági helyzetben, hogy öt év alatt megduplázza a gazdasági teljesítményét, ki az, aki ezt be meri vállalni?! Öt hektár alsó határ van, tehát akinek ennél kisebb, az be sem szállhat ebbe, hiába akarja felerősíteni magát. Főfoglalkozásúnak kell lennie, ugye, és szakmai végzettségűnek kell lenni ebben a körben. Hát nyilván nem lesz néhány száz embernél több, aki ennek megfelel! Ezért van az, hogy például itt a lekötési arány - ez az önök anyagában van - 3,4 százalék. Nem azért, mert nem lenne ilyen csoport, amelyik a félig önellátó kategóriában van, hanem olyan játékszabályokat szabtunk, amelyek nem a célcsoportra irányítják ezeket a forrásokat.

A termelőcsoportoknál is 1,6 százalékos a lekötöttség. A 300 milliós határ valószínűleg nem jön össze mindenütt, mert más a gazdasági teljesítményhatár egy kistelepülésen. Tehát nehezebb összehozni egy olyan csoportot, ha ilyen alsó határokat szabunk meg.

Úgy látom, az időm lassan lejár, ezért arra kérek majd engedélyt, hogy egy picit ezekről a kérdésekről még egy következő hozzászólásban kifejthessem a véleményemet, miután vezérszónoki megoldás itt nem volt. Úgyhogy szeretnék néhány gondolatot még ehhez hozzáfűzni. Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu