ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Reggel azt mondtam Hoffmann Rózsa képviselő asszony hozzászólására, hogy visszaadta a hitemet az értelmes vita lehetőségében. Ezt a képviselő úr hozzászólásáról sajnos nem mondhatom el, hiszen a kevés szakmai elemet számos látványos retorikai fogással próbálta beburkolni és felturbózni. Azonban engedje meg azt, hogy mégiscsak néhány érdemi szakmai észrevételt tegyek az ön által elmondottakra.

Az első a finanszírozás rendszerére vonatkozik. A finanszírozás rendszerében nem érdemes olyan típusú összehasonlítást végezni, amit a képviselő úr javasolt, hogy tudniillik egy idei, valós normatívát összehasonlít egy jövő évi, nem létező normatívával, hiszen átalakul a finanszírozási rendszer, csoportfinanszírozás alakul ki. (Pánczél Károly közbeszólása.) Az a fajta számítás, amit ön mond, az egy légből kapott matematikai művelet eredménye, de nem valós számítás. Nem ez a helyes összehasonlítási módszer.

Azt kell megnézni, hogy milyen szám szerepel a közoktatás normatív finanszírozására a 2006-os és a 2007-es költségvetésben. Nem vitatjuk, ez a szám csökken, 2 százalékkal csökken; ezt Pálinkás professzor úr számolta ki egyébként helyesen, szemben önnel, aki ezt helytelenül számolta ki, de ettől függetlenül ez a csökkenés ekkora. Ez nyilván nem kellemes a közoktatásnak, de azt tudom elmondani, amit Jauernik képviselő úr mondott, hogy kisebb vagy nagyobb mértékben minden ágazatnak ki kell vennie a saját részét a költségvetési hiány csökkentéséből.

A közoktatás azok közé a területek közé tartozik, amelyik kisebb részben veszi ki a részét, itt ez a csökkenés bár érzékelhető, de nem jelentős.

A képviselő úr talán elnézte a naptárat, hiszen a szaktörvények vitájára a holnapi nap folyamán kerül sor. Majd módunk lesz itt ezekről vitatkozni, remélem, a képviselő úr is eljön. Azonban azt jelezném, hogy például a tankönyvtámogatásnál nincs szó a költségvetési támogatás csökkentéséről. A támogatási rendszer átalakításáról van szó, arról, hogy kevesebb olyan család legyen, amelyiknek automatikusan jár a tankönyv, függetlenül a jövedelmi helyzetétől, attól, hogy szegény vagy gazdag, és ez a forrás maradjon az iskoláknál, az intézményeknél, döntsék el ők, hogy kinek van szüksége erre a támogatásra. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu