BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napon és a tegnap délután elkezdődött vitában különböző területekről szóltak kormánypárti képviselőtársaim. Egy területről azonban ez idáig igen keveset hallottunk, jószerével semmit, ez pedig a foglalkoztatás helyzete, illetve hogy hogyan alakul jövőre a munkahelyek száma, hogyan alakul a munkanélküliek helyzete, lesz-e esélyük, lehetőségük arra, hogy elhelyezkedjenek, illetve hogyan fog változni a foglalkoztatottak száma, hány embernek lesz munkája, hány ember tudja a családja számára és a gyermeknevelés számára biztosítani az ehhez szükséges jövedelmet.

Nos, ha megnézik, tisztelt képviselőtársaim, az erre vonatkozó adatokat, akkor bizonyára meglepődnek, ugyanis a foglalkoztatottságnál összesen egyetlenegy adat szerepel, az pedig egy jó nagy kövér nulla. Ez azt jelenti, jövőre a kormány nem számol azzal, hogy a munkahelyek oly mértékben növekednének, amely lehetővé teszi, hogy több embernek legyen munkája, mint ebben az évben volt. Ha pedig azt az adatot keresik, tisztelt képviselőtársaim, amely arra vonatkozik, hogy vajon a munkanélküliség hogyan alakul majd jövőre hazánkban, akkor azt fogják látni, hogy nem látnak semmit, nem találnak erre vonatkozó adatot, ugyanis a kormány sumákol.

Nem tette közzé azt, hogy a jövő évi munkanélküliségi rátát növekvő mértékben, 7,5 százalékos mértékben határozta meg. Ezt viszont a konvergenciaprogramból tudjuk, sőt ezen túlmenően vannak azért a költségvetési törvényjavaslatban olyan adatok, amelyek egyértelműen azt bizonyítják, hogy növekvő munkanélküliséggel számol a kormány. Ezt bizonyítja például a Munkaerő-piaci Alapban az az összeg is, amely a munkanélküli-ellátásra szerepel, arra vonatkozik. Ez az összeg jövőre 20 milliárd forinttal lesz magasabb, mint ebben az évben volt, és közel duplája lesz a 2002. évinek. Ez semmi másról nem szól, kormánypárti képviselő urak és asszonyok, mint hogy a munkanélküliséggel, ennek a megoldásával egész egyszerűen nem tud mit kezdeni a kormány, vagy ami még rosszabb, nem is akar mit kezdeni vele.

Joggal merül fel a kérdés, vajon van-e fedezete a munkanélküli-ellátások kifizetésének. Van fedezet, ugyanis ebben az évben már negyedszer emeli meg a kormány azokat az adókat és járulékokat, amelyeket a Munkaerő-piaci Alapba fizetnek be azok, akik még dolgoznak, illetve azok a vállalkozók, akik még működni tudnak. Mindez természetesen a jogbiztonság és a kiszámíthatóság jegyében történik.

Miért baj az, hogy most már negyedszer emelik meg, és január 1-jével ismételten megemelik a munkabéreket terhelő járulékokat? Azért baj ez, mert bizonyított tény, hogy minél magasabbak az adó- és járulékterhek, annál nagyobb a teljesítmény visszafogása, illetve annál nagyobb a fekete-, illetve a szürkegazdaság irányába való eltolódás. Emellett, illetve ezzel egyidejűleg vagy párhuzamosan növekedik a munkaerőköltségek miatt a munkanélküliség, és csökkenni fog a teljes munkaidős foglalkoztatás, illetve különböző trükközésekkel kell vagy lehet számolni, úgymint az alkalmi munkavállalás növekedése, ami viszont az eddig határozott munkaidejű szerződéseknek a csökkenéséhez vezet. Mindez természetesen a hazai mikro-, kis- és közepes vállalkozásokat is jelentősen sújtja, hiszen nem képesek olyan mértékű jövedelmet előállítani, amely a saját maguk, illetve a családjuk fenntartásán túl lehetővé teszi az elhasználódott és korszerűtlen termelőeszközök pótlását, vagyis nincs arra tőke, tőkehiányosak, hogy beruházásokat tudjanak eszközölni.

Ha megnézik, tisztelt képviselőtársaim, az Európai Unió hivatalos honlapját, ott többek között a következőt olvashatják. A 23 milliós uniós kis- és középvállalkozás képezi az Európai Unió üzleti szférájának gerincét, 75 millió munkahelyet biztosítanak. A "kicsik előnyben" elve alapján az Európai Unió külön programokat indított, megkönnyítendő a kis- és közepes vállalkozások részvételét az Európai Unió által támogatott kutatási és innovációs projektekben. Ha elolvassák a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium honlapját, hasonló adatokkal, arányokkal találkozhatnak, hiszen a minisztérium is közzéteszi azt az adatot, hogy az ország gazdasági életében milyen jelentős szerepet játszanak ezek a vállalkozások, hiszen a foglalkoztatottaknak a minisztérium szerint mintegy 60 százalékát foglalkoztatják. Ahhoz képest, hogy a versenyszférában, az üzleti szférában a gazdaság gerincét a hazai mikro-, kis- és közepes vállalkozások adják, a munkavállalók többségét ők foglalkoztatják, a kormányzati részről mégis rendkívül mostohán kezelik őket.

Csak egy példát hadd említsek meg önöknek! Egy családi vállalkozásnak, amely egy vagy két fő munkavállalót foglalkoztat, hozzávetőlegesen havi 500 ezer forint többletfizetési kötelezettséget jelent csak az, ami ebből az adócsomagból rájuk nézve következik. Ez azért nagy baj, mert miközben egy-egy nagyobb, létszámát tekintve nagyobb elbocsátás nagy publicitást kap, hiszen ha bezár egy cég vagy egy cégcsoport, és elküld 200 vagy 500 embert, erről bőségesen ír a sajtó, nagyon helyesen, teszem hozzá, de az nem kap semmiféle híradást, az nem jelenik meg a hírek között, amikor mondjuk, 300-400 vagy 500 mikrovállalkozás egy embert elküld, pedig annak az egy embernek az az egy munkahelye volt, és ha így elküldenek 300-400 embert, az legalább olyan súlyos probléma, mint amikor egy multinacionális cég bezár.

De nézzünk egy kicsit vissza a közszférára, ne csak a versenyszféráról beszéljünk! Ha a közszférát megnézzük, a bizottsági ülésen konkrét számot mondott a Pénzügyminisztérium képviselője. Közölte, hogy 16 ezer fő elbocsátására kerül sor a közszférában. Az ő álláspontja szerint ebből a 16 ezer főből 8 ezer fő el fog tudni helyezkedni a versenyszférában. Erre ugyan választ nem kaptunk, hogy ez hogyan fog történni, hiszen a versenyszférában is jelentős létszámleépítések vannak, illetve nem fog növekedni a foglalkoztatottság. A mondanivalóm elején éppen erre kívántam rávilágítani.

(Az elnöki széket dr. Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

De nézzük meg azt, hogy vajon azok az emberek, akik többszörösen hátrányos helyzetűek, részint azért, mert nincsen megfelelő iskolai képesítésük, szakmai felkészültségük, illetve az országnak olyan régiójában élnek, amelyek hátrányos településeknek, hátrányos régióknak minősülnek, rájuk nézve van-e valamilyen megoldási javaslata a költségvetési törvénynek. Nos, nekik sem javasol, nekik sem ajánl, nekik sem biztosít semmit a költségvetési törvényjavaslat, hiszen a közmunkaprogramokra, amelyekben ezek az emberek részt vehetnének, alig fordít valamilyen pénzügyi forrást az elképzelés. Csak szeretném felhívni, különösen kormánypárti képviselőtársaim figyelmét arra, hogy volt egy olyan közmunkaprogram - emlékeznek rá? -, amely 2005 novemberében indult, és úgy nagyjából eltartott a választásokig. Nagyon érdekes módon akkor volt arra lehetőség, hogy a közmunkaprogramokra és a közcélú, közhasznú munkára fordítható pénzügyi forrásokat összevonják, és mintegy 25 ezer embernek biztosítsanak ezzel átmeneti megoldást a munkanélküliségre.

(15.00)

Nos, eljöttek a választások, önök megnyerték a választásokat, innentől kezdve ezek az emberek már nem lettek fontosak, a jövő évi költségvetésben alig-alig van némi pénzügyi forrás arra, hogy ezek az emberek munkához jussanak.

De beszélhetnék még arról is, hogy vajon mennyire fontos önöknek az esélyegyenlőség, illetve a hátrányos megkülönböztetés csökkentése, megszüntetésről ne is beszéljünk. Nos, ha megnézzük azt, hogy az Egyenlő Bánásmód Hatóság ebben az évben milyen pénzügyi forrással működhetett, a jövő évi ehhez képest jóval kevesebb. Tizenöt ember dolgozik itt, tizenöt ember próbálja azokat a panaszokat kivizsgálni és a munkáltatókat jobb belátásra bírni, akiknek a munkája, nem tudom, jövőre hogyan fog alakulni, hiszen a fedezet jóval kevesebb. Amúgy pedig erre azért is igen nagy szükség lenne, mert ezeknek a bejelentéseknek a legnagyobb része arra vonatkozik, hogy vagy a fogyatékos embereket különböztetik meg hátrányosan, vagy a kisgyermeket nevelő édesanyákat, vagy pedig a 40 éven felüli nőket.

Hát mi lehet fontosabb annál, mint hogy ezek a hátrányos megkülönböztetések, ezek a diszkriminációk, ha meg nem is szüntethetőek, de legalább csökkenjenek?! Egyébként pedig, ha nem tudnák, tisztelt szocialista képviselők, a jövő évet az Európai Unió az "egyenlő esélyek mindenki számára" címmel hirdette meg. Ennek jegyében jó lenne, ha felülvizsgálnák mindazt, amit a költségvetési törvényjavaslatban benyújtottak.

A gyermekszegénység olyan jelenség, amely rendkívül súlyos, drámai az országban, hiszen minden harmadik gyermek szegény családban nő fel. Nos, ehhez képest mit tesznek önök? Van egy "Biztos kezdet" nevezetű program, amelynek keretösszege 15 millió forint. A meghirdetett program célja a gyermekszegénység elleni küzdelem és a szülők munkavállalásra ösztönzése. A kormány ennyit szán egy országos jelentőségű programra, vagy pedig ez megint arra lesz jó, tisztelt szocialista képviselőtársak, hogy a holdudvar megfelelő támogatáshoz jusson remek szórólapok és tanulmányok készítésére, anélkül, hogy valóságosan változtatnának, javítanának ezeknek a családoknak a sorsán.

Ez a törvényjavaslat úgy, ahogy van, nem alkalmas arra, hogy akár a munkanélküliség, akár pedig a szegénység elleni küzdelmet elősegítené vagy támogatná. Ez így számunkra elfogadhatatlan.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Forrás: parlament.hu