HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Képviselő Úr! Egyetlen olyan érdekcsoportot nevezzen meg nekem ebből a költségvetési törvényből, amely jól fog járni! Nincs ilyen, tehát nincs ki mellé odaállni, és az én bajom pontosan ez. Tehát ez a költségvetés sehova nem fog minket vezetni, legfeljebb a pénzügyi egyensúly megteremtésére lesz elegendő, ami nagy cél, de nem elég.

Mondanék néhány olyan dolgot, ami emellett segíthetne a vizsgán, hiszen most a kormány nemcsak a saját parlamentje előtt vizsgázik, hanem nemzetközi színtéren is. Ezt azért állítom, mert ma az európai piacon nem a vállalkozók versenyeznek egymással, illetve nemcsak ők, hanem a kormányok támogatás- és elvonáspolitikái versenyeznek. Gondoljunk csak a magyar mezőgazdaság szereplőire, akiknek körülbelül 50 százalékkal kisebb mezőgazdasági támogatás mellett kell versenyben maradni külföldi társaikkal!

Milyen lehetőségei vannak egy kormánynak, hogy segítse a vállalkozókat? Az egyik az adórendszer egyszerűsítése. Téved, aki azt hiszi, hogy az adórendszer egyszerűsítése az adócsökkentéssel fejezhető ki. A mi javaslatunk arra épül, hogy az élőmunkát, a munkajövedelmeket terhelő adókat csökkentve, inkább a fogyasztási típusú adókat kellene valamelyest növelni. Ezért voltunk ellene a 25 százalékos áfakulcs csökkentésének egy esztendővel ezelőtt, és ezért gondoljuk, hogy ennek a visszaállítása talán jó hatással lenne a gazdasági élet szereplőire. Igaz, hogy átmenetileg, rövid távon inflatorikus lenne, de hosszú távon mindenütt kedvezőbb lenne. Csak egy példát engedjenek meg: a szomszédos Szlovákiában az adóterhek átlagban 30 százalékosak, míg Magyarországon ugyanez az élőmunka-adóteher 40 százalék körüli. Ez 25 százaléknyi különbséget tesz ki, amely meglehetősen sok, és a versenyhelyzetünket rontja.

Van azonban egy másik olyan terület, amellyel a kormány nem foglalkozik kellő súllyal vagy kellő mértékben, ez a hazai piac védelme. A hazai piac védelmének is legalább két lehetősége van: az egyik a vám- és pénzügyőrség munkájának, tevékenységének erősítése, a másik pedig a minőségvédelem, a fogyasztóvédelem. Először az elsőről hadd ejtsek egy-két szót! Az igaz, hogy ebben a mostani költségvetésben a vám- és pénzügyőrség támogatása körülbelül 40 milliárdot tesz ki, ami elvileg elég is lenne. Viszont, ha megnézzük, hogyan oszlanak meg most a feladatok, akkor azt látjuk, hogy itt jelentős átalakulásról van szó. Ugyanis Románia csatlakozásával olyan helyzetbe kerülünk, hogy a körülöttünk lévő országok közül már csak kettővel lesz olyan határunk, amely nem európai uniós tagország, viszont a belső piac védelme a pénzügyőrség tevékenységének erősítése, átcsoportosítása, különösebb anyagi források nélkül indokolt lenne.

Hadd említsek két számot: egy évvel ezelőtt a kínai importunk 550 milliárd forint körüli összeget tett ki, az exportunk ezzel szemben alig 50 milliárdot, 1:10 volt az arány. Erre azt lehet mondani, hogy igen, mert az Európai Unió nagyon megköti a kormányok és az államok kezét e vonatkozásban, de Kína nem európai uniós tagország. Ráadásul van egy olyan szomszédos ország - Szlovénia -, amely egyszerűen bezárta a kapuit a kínai termékek előtt, és a szlovén állampolgárok Magyarországra járnak át a kínai piacra bevásárolni, ott ilyen tevékenységet nem lehet folytatni. E hozzáállás eredményeképpen a magyar könnyűipar az utóbbi tíz esztendőben gyakorlatilag a nullával lett egyenlő. A kínai termék teljességgel kiszorította a magyar terméket.

A másik ilyen terület a piacvédelem másik lehetséges eszköze, a fogyasztóvédelem, amely a minőségvédelmet célozza. A tavalyi költségvetés tárgyalása során már jeleztük, hogy a 40 százalékos támogatáscsökkentés, amely ezt a hivatalt - a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőséget - érte, nemhogy nem indokolt, hanem roppant veszélyes, hiszen egy nagyon fontos aktivitás hatékonyságát csökkenti. Ebben az esztendőben 680 millió forint fog jutni a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőségnek, ez pontosan 10 millióval több, mint a tavalyi, tehát még az inflációt sem fogja fedezni. Mi természetesen módosító beadvánnyal próbáljuk ezt legalább 1,5 milliárdra feltornászni.

Itt a költségvetés egészéhez viszonyítva olyan kicsiny összegről van szó, aminek viszont a gazdasági életre gyakorolt hatása messze nem vethető össze ennek az összegnek a nagyságával. A forrásait is meg lehet találni a költségvetés ugyanazon fejezetében is. Ezt csak azért mondom, mert az Európai Unióban ilyen vonatkozásban is versenyeznek az országok, és kevés olyan ország van, mint Magyarország, amely ennyire szabadjára hagyná a saját piacát. Hiába támogatjuk, vagy támogatnánk a vállalkozókat, ha a magyar terméknek, a magyar szolgáltatásnak nincs helye a saját országa piacán, hiszen a multik nagyjából kiszorították.

(21.20)

Egy másik területről is hadd ejtsek néhány szót, és hadd hozzak egy példát a vállalkozói világból a költségek összetételét illetően, ezek nagyjából két részből állnak, vannak állandó költségek, és vannak változóak, az egyik az állandóan fizetendő fix összegben nagyjából, a másik nyilván a termelés volumenétől függ.

Nos, az alkotmányos kötelezettségből fakadóan a mindenkori magyar kormánynak is vannak ilyen állandó kiadásokhoz hasonlítható kötelezettségei, ez pedig a határokon túli magyarokról való gondoskodás feladata és kötelessége. Éppen előttem talán kettővel egy szocialista képviselőtársam beszélt erről, hogy ezeknek mily mértékben és hogy kíván eleget tenni a magyar költségvetés. Én ezt megkérdőjelezem, és nem a jó szándékot megkérdőjelezvén, de az eredményt viszont feltétlenül, néhány dologra hadd hívjam fel a figyelmüket.

1992-ben az akkori kormány, az Antall József vezette kormány, tisztában lévén kötelezettségeivel a határokon túli magyarok irányában, létrehozott egy közalapítványt, az Illyés Közalapítványt. Ez a közalapítvány 14 esztendőn keresztül áldásos - nem idézőjelben -, valóban kiváló teljesítményt és munkát folytatva, a mindenkori kormányok által támogatva folytatta a tevékenységét, és körülbelül évi egymilliárd forintnyi alapot teremtett arra, hogy a határokon túli magyarok kulturális, oktatási, egyházi, hitéleti tevékenységét támogassa, tehát a magyar identitás megőrzését segítse, és a helyben maradás, a helyhez való kötődés feltételeit teremtse meg.

A mostani költségvetési törvényből ez a tétel és ez a fejezet hiányzik. A mostani költségvetési törvényben egymilliárd forintos támogatással a Szülőföld Alap szerepel, az összes többi olyan alapítvány, és itt az Illyés mellett említhetem az Apáczait is, amely az oktatás terén fejtett ki hasonló tevékenységet, és szintén az állam által, illetve a kormány által alapított közalapítvány volt, ezek eltűntek. A költségvetés egésze, a kötelezettség, amit az alkotmány ró a mindenkori magyar kormányra a határokon túli magyarság ügyében, nem teszi elfogadhatóvá számunkra ezt a változást. Nem lehet olyan rossz helyzetben Magyarország, és nem lehet olyan rossz helyzetben a költségvetése, hogy a határokon túli magyarokról ily módon, ily mértékben megfeledkezzen, vagy ily módon és ily mértékben ne törődjön vele.

Talán emlékeznek rá, amikor a tandíj bevezetéséről volt szó a Bokros-csomag idején, milyen nagy volt ennek a társadalomra gyakorolt negatív hatása, és milyen kicsinyke volt a költségvetési bevétele, hiszen ha levonjuk a beszedés költségeit, kétmilliárd forintot sem tett ki. Itt ugyanaz a helyzet: kétmilliárd, illetve a két alapítványnál kettő, de én most csak az Illyésről beszélek, egymilliárd forint elvonása olyan társadalmi negatívumokkal járhat nemcsak a kormány megítélését illetően, mert ez a kormány dolga, hanem a határokon túli magyarság jövőjét illetően, amelynek a következményeit felmérni is nehéz most.

Én arra kérem a kormányoldal képviselőit, a parlamenti képviselőket, hogy amikor nem arról van szó, hogy 1000 meg 300 meg 200 milliárdokat akarunk átcsoportosítani, hanem nyomorult egymilliárd forintról van szó és a határokon túli magyarok ügyéről, egy olyan december 5-e után, amikor tulajdonképpen egy nagy pofont kapott a határokon túli magyarság a kormányoldaltól, akkor tegye meg azt a szívességet, hogy azt a módosító javaslatot, amely azt célozza, hogy ennek az alapítványnak a támogatását állítsuk vissza a források megjelölésével, hiszen van honnan elvenni ezt az egymilliárd forintot, akkor kérem, hogy a kormányoldal ezt a módosító javaslatot majd támogassa. Abban egy pillanatig nincs kétségem, hogy az ellenzéki pártok ezt támogatni fogják.

Kérem, hogy különösen ezt az utóbbi előterjesztésemet vagy előterjesztésünket fogadják meg, és bízom abban, hogy az Országgyűlés bölcs döntése ezt a javaslatot majd támogatni fogja.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu