TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Mielőtt az alapfokú művészeti iskolák kérdésköréről részletesebben szólnék, a Móring képviselő úr által említett tankönyvügyben szeretném leszögezni, hogy 7-8 milliárd forintot fordít a magyar költségvetés évről évre a diákok tankönyvellátására - csak jelzem, hogy ez 2,7 milliárd volt 2002-ben -, tehát éppen a háromszorosát, mint az önök kormányzása idején.

Ha ezt a pénzt az iskolák az iskolai könyvtárak részére tankönyvvásárlásra fordítják, és visszagyűjtik a gyerekektől a még használható tankönyveket, egy-két éven belül elérhető lenne, hogy minden gyerek, minden iskolás gyerek ingyen jusson tankönyvhöz. Azt természetesen nem lehet törvénybe foglalni, hogy új tankönyvhöz jusson minden gyerek, hiszen ezt a leggazdagabb országok sem engedhetik meg maguknak, nem is engedik meg maguknak, amiről ma már egyszer szóltam.

Rátérve a közoktatási törvényben jelzett témakörre, az alapfokú művészeti oktatás ügyére, a következőt szeretném elmondani. A zeneművészeti ágon az úgynevezett zeneiskolai hálózat - Kodály Zoltán munkássága nyomán - a múlt század második felében általánossá vált Magyarországon, egy jól működő, nagyon magas művészeti színvonalat képviselő iskolarendszer jött létre. Ennek az iskolarendszernek köszönhető az a sok tehetséges magyar zenész, akik közül már nagyon sokan világhírűvé váltak. Tehát azt mondhatjuk, hogy ez a zeneiskolai rendszer az állam által finanszírozottan működött, és működőképes volt, finanszírozható is volt.

A rendszerváltást követően a '95-ös költségvetésben került először normatíva meghatározásra az egyéb művészeti ágak alapfokú művészeti oktatására, képző-, iparművészet területén, táncművészet, szín- és bábművészet ágakon. Az ezredfordulóig különösebb gond ezekkel nem volt, az első két évben még ugyanannyi normatívát adott a költségvetés az úgynevezett csoportos művészeti oktatásra, amit utóbb említettem, mint a hagyományos zenei képzésre, ahol egyéni, illetve kiscsoportos oktatásban részesültek a gyerekek. A 2002-es költségvetésben még nem érte el a 10 milliárd forintot az az összeg, amit a költségvetés összesen a kétféle művészeti ágban folyó oktatásra fordított.

A változás 2004-2005-re következett be. Jóval meghaladta a 20 milliárd forintot a 2005. évi költségvetésben a területre fordított összeg, és olyan dinamikus növekedést mutatott, amely elgondolkodtatta a kormányzatot, hiszen látszott, hogy Magyarország képtelen lesz ezt az intézményrendszert fenntartani a továbbiakban, ha ilyen dinamikusan fejlődik.

(15.20)

Azzal együtt, hogy helyesnek tartjuk azt, hogy a gyerekek szélesebb körben jutnak hozzá a művészeti neveléshez, mint korábban, hogy megalakultak azok az iskolák, amelyek a falusi gyerekek számára is biztosították a zenei képzést - az én választókerületemben is vannak olyan települések, ahol már zenekarok alakultak a zeneiskolák tevékenysége folytán, ahol csodálatos művészeti csoportok, tánccsoportok működnek -; tehát nem vitatjuk, és nem is akarjuk ezt a látszatot se kelteni, hogy nem tartanánk értékesnek ezt a munkát, amelyet a zenetanárok, a művészeti tanárok, maguk az iskolák, intézmények ezen a területen végeznek. Ugyanakkor olyan jelzéseket is kaptunk, hogy emellett vannak olyan intézmények is országszerte, amelyek fő feladatuknak inkább csak azt tartják, hogy az állami támogatáshoz hozzájussanak, és a gyerekekhez kevésbé ér el a szolgáltatásuk.

Mindezeket összevetve olyan helyzetet kívánunk teremteni a művészeti nevelés területén, amely garantálja az értékmegőrzést, garantálja azt, hogy minden tehetséges gyerek, minden magyar gyermek a tehetségének, adottságainak megfelelően művészeti iskolában, művészeti képzésben vehessen részt, de figyelembe kell venni emellett azt is, hogy milyen lehetőségei vannak Magyarországnak, és milyen terheket lehet a költségvetésre hárítani.

A beterjesztett költségvetés tartalmaz fedezetet az iskolarendszer működtetésére, természetesen oly módon, mint a többi iskolára, hogy a költségvetés nem teljeskörűen finanszírozza ezeket az intézményeket, hanem hozzájárul a finanszírozásukhoz, ugyanakkor a most tárgyalt törvényjavaslat szabályt próbál alkotni arra, hogy milyen feltételekkel jussanak hozzá az intézmények a gyerekek után a normatívához.

Nem látjuk elegendőnek azt a szabályozást, ami ebbe a törvénycsomagba bekerült, és dolgozunk egy olyan javaslaton, amely a korábban meghozott döntéseinkkel összhangban van. Korábban úgy döntöttünk, hogy térítési díjat vezetünk be a művészeti iskolákban, sőt ezt kötelezően előírjuk, tehát akkor vehetik igénybe az állami támogatást a művészeti intézmények, ha beszedték az előírt minimális tandíjat, térítési díjat, ugyanakkor a hátrányos helyzetű gyerekektől ez a tandíj nem szedhető, ezt is a törvény tartalmazza.

Ezen a vonalon keresünk megoldást, nevezetesen, nem szeretnénk, ha anyagi okok miatt egyetlenegy gyerek is kimaradna a művészeti képzésből, ezért olyan megoldásra fog a képviselőcsoportunk javaslatot tenni, amely nagyobb állami támogatást juttat a hátrányos helyzetű gyermekek részére, mintegy kiváltva a térítési díjat, amelyet a nem hátrányos helyzetű gyerekek szüleitől beszedünk, és így a kettős finanszírozással, a kettős normatívával olyan megoldást keresünk, hogy fenntartható legyen, kiszámítható legyen az intézmények finanszírozása. Közben pedig világossá kellene tenni, meg kellene határozni az állami kötelezettségvállalás mértékét hosszabb távon, hogy mindazok, akik ilyen intézményeket tartanak fenn, tisztában legyenek azzal, hogy jövőre és azt követően milyen kiegészítő forrásokat kell szerezniük ahhoz, hogy a működés feltételeit biztosítani tudják.

Köszönöm szépen a figyelmüket, tulajdonképpen ezt a részt szerettem volna egy kicsit részletesebben ismertetni önökkel, és majd a beterjesztett módosító indítványainkhoz kérjük az önök véleményét, támogatását azért, hogy ez a nagyon fontos terület finanszírozható maradjon, fenntartható legyen, tehát mi is ragaszkodunk ahhoz, hogy a nagy nemzeti értéket képviselő intézményhálózat működőképessége megmaradjon.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu