V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Talán nem árulok el titkot, ha elmondom önöknek, hogy én a szabadidőmben egy alapfokú művészeti iskola néptáncegyüttesét szoktam kísérni annak a népzenei együttesében. Ez az alapfokú néptánciskola most ellehetetlenül, mert nem realitás az, hogy amúgy hét éve együtt táncoló gyerekek heti öt órát foglalkozzanak ezzel a tevékenységgel. Nem az fog történni, hogy egy néptáncot oktató iskolában negyven helyett majd húsz gyerek lesz, hanem az, hogy nem lesz egy sem, és megszűnik. Egy településen meg fog szűnni ez a tevékenység, meg fog szűnni az a lehetőség, hogy ápolják a kultúrájukat, ugyanis a tanulóknak ebben az életkorukban más egyéb elfoglaltságuk is van, sportolnak, zenélnek, vagy éppen mást táncolnak. Ennek tehát nincs realitása.

A kormányzat pedig már évek óta nem vállalja fel azt, miközben tudja, miféle ellentmondások feszülnek a művészeti iskolák terén, hogy ő maga olyan sztenderdeket állítson fel, amelyek alapján elválasztotta volna az értékest az értéktelentől, hanem azt mondta, hogy oldják meg maguk. Az orvosok sem szokták leamputálni a saját lábukat, akkor sem, ha kiváló sebészek, mert nem alkalmasak erre. A kormányzatnak kellett volna ezt felvállalni, és nem azt tenni, hogy mindenkit megszurkálunk egy picit, aztán majd azok maradnak meg, akik később véreznek el. Helytelen ez a megoldás. Kell valamiféle megoldást találni arra, hogy ezek a művészeti csoportok továbbra is életben maradjanak.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

Forrás: parlament.hu