HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! 2002-ben az akkori kormányváltást követően az új kormány drogpolitikája hosszas viták után alapvetően és jelentősen megváltozott. Vita volt észlelhető a koalíción belül is, hiszen a szocialista frakció nem mindenben értett egyet a liberális törekvésekkel, végül azonban a liberális álláspont kerekedett felül, és meglehetősen liberálissá vált az akkori és a jelenlegi kormánykoalíció és a kormány drogpolitikája.

Az akkori vitában a Magyar Demokrata Fórum jó néhány kérdést fogalmazott meg, és most, négy és fél év elteltével érdemes ezeket a kérdéseket újra feltenni, már csak azért, hogy megnézzük, mennyire volt eredményes ez a liberalizált drogpolitika.

Az első ilyen kérdésünk az volt, hogy kötelessége-e a kormány szerint az államnak, hogy megtiltsa a kábítószerek kínálását és árulását. A második kérdés, tűrnie kell-e az államnak a kábítószer-fogyasztási szokások elterjedését. A harmadik: polgárjoggá kell-e emelni a közös, illetve a csoportos kábítószer-fogyasztást?

Vagy ugyanilyen kérdés, hogy gyengíteni kell-e az iskolák köré vont állami védőburkot. Engedményeket kell-e tenni a dílerek és a drogfogyasztás felé ahhoz, hogy eredményes megelőzés történhessen? Nem kell-e gondot fordítani arra, hogy az engedékeny szabályozás mellékhatásaként ne gyengüljön a kemény drogok állami ellenőrzése?

Négy év telt el azóta, itt a mérlegkészítés ideje. Időközben az Alkotmánybíróság is ítéletet mondott a 2002-es jogalkotási irányról. A határozat alapján kimondhatjuk: lehet bármilyen szigorú büntetési tételeket megfogalmazni a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekményekre az egyik oldalon, ha a másik oldalon felelőtlen és átgondolatlan módon megnyitjuk a büntetés elkerülésének lehetőségét?

Kérdésem, hogy a kormány ugyanúgy gondolkodik-e ma ebben a kérdésben, mint ahogy gondolkodott 2002-ben. (Taps az MDF és a Fidesz soraiból.)

Forrás: parlament.hu