FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt kell mondanom, Molnár Albert a felszólalásában gyakorlatilag a demagógiát magas szintre, az egekig vitte fel. Ő maga végül úgy fejezi be, hogy már olyan dolgokról beszél, ami nem ide tartozik. Valóban. Ha kéri, akkor részletezhetjük azt is, hogy milyen szabályok alapján lehet használt gépjárművet behozni, és annak milyen esetleges környezetvédelmi kihatásai vannak. De itt, ebben a törvényben nem erről van szó, képviselőtársam!

Az alaphelyzet változatlanul a következő. A 25 európai uniós tagországból 9 országban nincs regisztrációs adó. Azt sem tudják ott az állampolgárok, hogy micsoda az. Tizennégy országban van regisztrációs adó, néhány száz euró, és két ország létezik az Európai Unióban, Dánia és Magyarország, amely hihetetlen nagy mértékben sújtja az importőröket, a vásárlókat, az autótulajdonosokat a regisztrációs adóval. Sajnálom, hogy pont Dániát sikerült Magyarországnak példaképpen felállítani. De ön azt gondolja, és azt már végképp nem értettem, hogy miért nekem és pártomnak kell majd megfizetni a környezetártalmatlanítási költségeket, vagy hogyan is jutott el eddig a gondolatig... - de zárjuk le ezt a vitát! Csak megkérdezem, kedves képviselőtársam, az hogyan lehetséges, hogy ön azt állítja, hogy ezzel a magas adózási szinttel próbáljuk megmenteni Magyarországot a gépjármű-szennyezettségtől, mert ezt mondta. Akkor tessék mondani, a 25 tagország többije miért nem használja ezt a magas szintű adózást. Ők miért nem akarják megmenteni saját országukat a környezeti ártalmaktól és ezektől a roncsoktól? Miért nem akarja a velünk együtt csatlakozó országok egyike sem ezt az adót bevezetni ilyen mértékben, akik velünk együtt tízen csatlakoztak? Miért pont Magyarország találja ki, hogy 100 milliárd forintos éves bevételre akar szert tenni a költségvetése a regisztrációs adóból?

Erre persze nincs érdemi válasz. Ekkor jönnek ezek a hókuszpókok az újautó-importőrök kontra használtautó-importőrök között. De hogy egy érdekességet megemlítsek, amit azért nagyon nehezen lehet szintén elmagyarázni: önök 2005-ben és a 2006-os évre vonatkoztatva egy olyan törvényt fogadtak el, amelyben a regisztrációs adó megfizetését a márkaimportőröknek nem az importálás pillanatában, hanem a forgalomba helyezés pillanatában kell megfizetni. Ráadásul nem az importőrnek tették kötelezővé a regisztrációs adó megfizetését, hanem a vásárlónak. Hihetetlen!

Lefordítom, hogy ez mit jelent. Ez azt jelenti, hogy ha én netán egy ABC-be most bemegyek, és veszek egy kiflit, akkor a pénztárnál nekem nettó áron fogják számlázni a kiflit, majd a pénztáros kitölt egy csekket, és azt mondja, hogy az áfát legyen szíves először befizetni a legközelebbi postán, és ha befizette, akkor ezt visszahozza nekem, és ekkor én odaadom önnek a kiflit. Önök ezt a helyzetet élesztették fel az autókereskedéseknél. Ilyen előnye és helyzete senkinek nincs. Önök bizonyára jól tudják, hogy ezt miért kellett önöknek meghozni. A hallgatónak meg a saját belátására bízom, hogy milyen következtetést von le mindebből.

De az alaphelyzet a mai törvénnyel kapcsolatosan mégiscsak az, hogy 2004. október 25-i felszólalásomban tételesen ismertettem az Unió idevonatkozó jogszabályát, azt, hogy uniós törvénnyel ellentétes a regisztrációs adó ilyen módon való bevezetése. 2005 októberében újra tételesen ismertettem, hogy törvénytelen, amit önök tesznek. Ezek után 2006-ban megvárják, hogy beinduljon több magyar érintett állampolgár bírósági keresete a magyar, illetve az uniós bíróság előtt, és annak a döntését is kivárják. Önök pontosan tudták, hogy elbukják ezt a pert, mert előtte már öt uniós ország elbukta az ugyanilyen pert az ottani állampolgáraival szemben - de nem baj: két évig több milliárd forintot jogtalanul, viszont nagyon nagy haszonnal ezek szerint elhasználtunk az állampolgárok zsebéből.

Megvárják ezt a bírósági ítéletet, a bírósági ítélet megszületett. Önöket pedig kötelezte arra, hogy ezt a törvényt benyújtsák, amelyben valamilyen úton-módon mégiscsak vissza kell fizetni a jogtalanul elvett pénzt. De mint említettem, azoknak az esetleges érintetteknek ne legyen túl nagy reménységük, hogy teljes egészében azt az összeget, amit önök jogtalanul elvettek, ugyanolyan mértékben vissza fogják kapni.

Nagyon kicsi esélyét látom annak, hogy 50 százalék fölött lenne a megtérülése ezeknek a pénzeknek. Majd szeretném egyszer látni a zárszámadásban is, hogy ez hogyan alakult.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

Forrás: parlament.hu