DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársak! A módosító indítványok két köréről szeretnék beszélni. Az első kör a 4., 5., 31., 34. és 46. ajánlási szám alatt megjelölt, általam készített módosító indítványok.

(14.10)

Egy mondatban az a lényegük, hogy a költségvetés kiadási oldalát, és így a költségvetés hiányát próbáljuk kezelhetőbbé tenni ezekkel az általam tett javaslatokkal.

A költségvetés elkészítésénél a bevételi oldalnál az Állami Számvevőszék megvizsgálta a különféle adó- és egyéb bevételeket, minősítette azokat, és néhányat alacsony, néhányat pedig közepes kockázatúnak talált. Azt tudjuk mondani, hogy a bevételi oldal nagyjából stabilnak tekinthető, és egyébként a bevételi kockázatokra, de a kiadási kockázatokra is jelentős, nagy összegű tartalékok vannak a költségvetésben. Van egy közel 42 milliárdot meghaladó mértékű általános tartalék, van egy 53 milliárdos céltartalék, egy majd 80 milliárdos, a fejezetekben összeálló fejezeti egyensúlyi tartalék, és van a központi egyensúlyi tartalék, szintén 50 milliárdos nagysággal, és ez összesen 225 milliárdos tartalék, ami a kockázatokat tudja kezelni.

Ugyanakkor a költségvetésben - mondhatom, hagyományosan - típusmegoldások vannak arra, hogy bizonyos nem könnyen kalkulálható, nem könnyen számszerűsíthető előirányzatoknál vagy egyedi felhatalmazások, vagy általános felhatalmazás eredményeképpen az előirányzat mintegy automatikusan túlléphető, meghaladható. Ebben a költségvetésben például ilyen egyedi felhatalmazás az ÁPV Rt.-nél történő átcsoportosítása az ilyen értelmű pénzeknek, hasonló például az árfolyamváltozás eredményeképpen esetleg előálló átcsoportosítás - de itt lehet többlet is meg hiány is -, és általános felhatalmazás a 14. melléklet, amiben rendkívül sok normatíva és egyéb tétel gyakorlatilag előirányzati szinten meghaladható.

Azt gondolom, hogy a költségvetés tervezésénél a pontosságra, a precizitásra akkor tudunk a legjobban támaszkodni, ha nem csupán a fajlagos értékeket, tehát az egy főre eső normatívát mint korlátot állapítjuk meg, hanem azt a feladatmennyiséget, azt az összlétszámot, azt a kapacitást is meg tudjuk állapítani, amire az a költségvetési előirányzat kell hogy vonatkozzék.

Tekintve, hogy még vagy nem tartunk ott, vagy adott esetben nem is lehetséges ezt a kapacitást teljes mértékben meghatározni, úgy gondolom, hogy akkor kezelhető költségvetési kiadási ágon ez a tétel, ha mégis először ragaszkodunk a jól, a Számvevőszék által is elfogadott módon megtervezett előirányzati számhoz, és ennek következtében azok a tartalékok, azok a fedezetek, amik váratlan eseményekre vagy éppen ilyen szituációkra, mint például a fejezeti egyensúlyi tartalékok, benne vannak a költségvetésben. Először ezek szolgálnak a módosítási lehetőség fedezeteként, de cselekvő módon és nem automatikusan. Ha ezt meglépjük, sokkal jobban kézben tartható a kiadási oldal, sokkal jobban áttekinthető, hiszen időről időre ellenőrizni kell. Az Áht.-ban egyébként is benne van, hogy negyedévente ellenőrizni kell, és a fejezeti tartalék terhére csak akkor teljesíthető a különféle feladatellátás, ha a fejezeti gazdánál a többi előirányzat egyébként rendben van. Ez az első kör, amit mindenkinek a figyelmébe ajánlok, és már azt is eredménynek tartom, ha képviselőtársaim, illetve a kormányzat elgondolkodik rajta.

A másik egy konkrét ügy, a 43. számú ajánlási pont alatt szereplő javaslat, amely arról szól, hogy a kutatási és fejlesztési innovációs alap, illetve az abban lévő pénzösszeg miként használható fel. A javaslat konkrétan azt tartalmazza, hogy annak az 50 százalékát a gazdaság szereplői használhassák fel. A korábbi időszak zárszámadási jelentéséből képviselőtársaim is megismerkedhettek azzal a számszerűsített adattal, hogy 2005-ben - akkor már létezett ez az alap; az alap képzése úgy történik, hogy a gazdasági szféra, a vállalkozók, a vállalkozások befizetéseit az állam ugyanekkora összeggel kiegészíti - a befizetések közel 63 százalékát az állami szektor, állami intézmények vitték el, használták fel, remélem, hasznosan. Tehát nem kétségbe vonva, hogy eredményesen, de ebből is látszik, hogy csak 37 százaléka került be a gazdaság vérkeringésébe, került közvetlenül a gazdaság szereplőihez, holott ennek a kutatási-fejlesztési innovációs alapnak pontosan az volna a célja, hogy serkentse, ösztönözze ezeket a tevékenységeket. Bár egy másik törvény vitája kapcsán elismerték a kutatás-fejlesztési ágra adott kedvezményt, de a képviselőtársak jelezték, hogy a gazdaság nem minden szereplőjének van lehetősége ilyenekre fordítani. Ha például az innovációs alap ilyen szempontból bővebben, bőkezűbben bánna a vállalkozásokkal, nyilván ők is erősebb szereplőivé tudnának válni ennek a piacnak, annak a szegmensnek, ahol tevékenykednek.

Ugyanakkor én is érzékeltem, hogy ez az 50 százalékos mérték... - mivel egyik évről a másik évre túlléphető az innovációs alap előirányzata, tehát a következő évre is vállalható elkötelezettség, talán túl nagy ugrás a most 13 százalékosnak tűnő differencia, hiszen a javaslat azt fogalmazza meg, hogy a vállalkozásoknak legalább a felét kell közvetlenül juttatni, ezért ehhez az indítványhoz benyújtottam egy módosító indítványt, amely három év alatt 40, 50, majd 60 százalékos mértékre emelné azt a minimális szintet, amiből a vállalkozások a kutatás-fejlesztési tevékenységüket tudják menedzselni, segíteni, javítani. Remélem, elnyeri az önök tetszését is, és ha igen, akkor kérem, hogy támogassák.

Elnök úr, köszönöm a szót. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu