DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm a szót. A költségvetésnek az egészségügyet érintő részéhez általunk beadott módosításaival kapcsolatosan az Országos Vérellátó Szolgálat, a koraszülött- és betegújszülött-mentés támogatása, a Magyar Vöröskereszt támogatása, és az anyatejellátás című fejezetekhez szeretnék hozzászólni.

Az Országos Vérellátó Szolgálat ma a magyar orvoslásnak egyik bázisintézménye. Alapvetően meghatározó abból a szempontból, hogy tudjuk-e biztosítani azt a színvonalat az ellátásban, amelyet az elmúlt években a magyar állampolgár megszokott. Óriási jelentősége van mind abban a vonatkozásban, hogy a korszerűsödő egészségügyben meg tudjunk felelni azoknak a kihívásoknak, amelyeket a kor és a környezetünk támaszt, továbbá abban, hogy az Európai Unió és az informatikai robbanás következtében azok a betegek, akik Magyarországon kerülnek ellátásra, különböző okokból ne külföldön kerüljenek nagyobb összegekért ellátásra.

Az alkotmányban az van megjelenítve, hogy a magyar állampolgároknak a legkorszerűbb ellátás jár, jogosultak erre, tehát az összes eszközt, ami rendelkezésre áll a tudomány adott állása szerint, igénybe kell venni a gyógyításuk érdekében.

Ezen feltételeknek a Vérellátó Szolgálatnak feltétlenül meg kell felelnie, hiszen a Vérellátó Szolgálat ennek a bázisa, a motorja, az orvoslásnak szinte minden diszciplináját érinti a működése. Hosszú idő után, bizonyosfajta stagnálás után az 1998-as évektől a vérellátóban egyfajta dinamizálódás ment végbe. Országosan számos olyan műszert, számos olyan lehetőséget teremtettek meg a vérellátó alközpontok, ami korábban nem volt. Többek között említhetném azt, hogy a vérbesugárzást kiterjesztették az egész országra, ha nem is teljességgel, de lehetővé tették, hogy olyan vérkészítményeket kapjanak a betegek, amelyek nem veszélyeztetik közvetlenül az egészségüket, és lehetőséget kaptak arra, hogy ezek a vérkészítmények ma már Magyarország minden területére eljussanak. Többek között az új feretizáló állomások, ami azt jelenti, hogy sejteket, olyanokat, amelyek a vérzéscsillapításhoz szükségesek, nagy tömegben tudnak levenni, és az embereknek olyanfajta lehetőséget tudnak egy-két napon belül, sürgős esetben azonnal biztosítani, amely egy adott betegség ellátásában közvetlenül életmentő lehet.

Ennek megfelelően mi úgy gondoljuk, hogy az Országos Vérellátó Szolgálat költségvetését ki kell egészíteni. Annál is inkább, mert a tavalyi költségvetése sincs meg alapvetően az Országos Vérellátó Szolgálatnak, tehát a fejlesztésekre abszolút nincsen meg a lehetőség. Úgy gondolom, hogy az a 383 millió forint, amit mi javaslunk, és meghatározzuk a forrást, a vérellátó költségvetését csak annyival egészítené ki, hogy a működését fenntartani tudja. Hangsúlyozom, hogy minden komoly, életmentő beavatkozás alapja, hogy a megfelelő vérkészítmény rendelkezésre álljon.

Itt mennék át a következő pontra, amely a Magyar Vöröskereszt támogatásával függ össze. Mindig büszke voltam arra, hogy Magyarországon a Vöröskereszt gyakorlatilag olyan véradókkal úgy tudja biztosítani a vérellátást a közintézményekben, kórházakban, hogy az nem az úgynevezett fizetős donorokra, tehát fizetős vérellátókra épül. Az egy nemzetközi tapasztalat, hogy ahol nem a fizetős vérellátókra épül a véradás, ott sokkal kevesebb a fertőzések száma. Az ingyenes vérellátók között sokkal alacsonyabb például a májgyulladással történő átfertőzöttség, de sokkal kevesebb az esetleges AIDS-szel történő átfertőzöttség, vagy egy nagyon fontos és újabban sok új betegséget okozó citomegalo vírussal való átfertőzöttség, tehát gyakorlatilag egy egészségesebb vért biztosít a magyar társadalom számára.

(14.00)

Ha a Magyar Vöröskereszt költségvetését csonkítjuk, akkor annak nyitunk teret, és annak adunk lehetőséget, hogy ez a Vöröskereszt nem tud megfelelő olyan donort, olyan véradót szervezni, aki ezt a vérellátást biztosítani tudja. Tehát a Magyar Vöröskereszt nem egy olyanfajta általános társadalmi szervezet, nincsen benne semmi olyan jellegű öncélúság, mint más szervezetekben, hanem a legtisztább közcélúságot valósítja meg. Az ide adott pluszforrás százszorosan kamatozik. Nemcsak társadalmi motiváló erő, amelyik elviszi az embereket azokra a helyekre, ahol önkéntesen segítséget nyújthatnak más embereknek, a donorhálózat szervezésében így nemcsak bázisintézménye ez, hanem egyúttal fenntartója annak, hogy mi megfelelő egészségügyi színvonalat tudjunk biztosítani a kórházak, a kórházakban dolgozó orvosok és így a betegek számára.

Itt térnék ki még a koraszülött- és betegújszülött-mentés támogatására, aminek az egész évi költségvetése 400 millió forint volt. Ennek az évnek a közepén ez a szolgálat, ami igazából egy közalapítvány volt, súlyos pénzügyi zavarokkal küszködött. Most ezt a szolgálatot anyagiak hiányában át akarják sorolni a mentőszolgálathoz. Nem alulértékelve a mentőszolgálatnak azt a kiváló teljesítményét, amit a magyar egészségügyben nyújt, de el kell mondanom, hogy ahhoz, hogy valaki koraszülöttmentést ellásson, szükséges egy alapszakvizsga, amelyik gyermekgyógyászati vagy szülészeti szakvizsga, és mellé kell tenni egy neonatológiai szakvizsgát. Ez egy sokéves képzés, ezt nem lehet egyik pillanatról a másikra áthelyezni egy másik olyan szolgálat keretébe, ahol az orvosok nem állnak rendelkezésre.

Ez az összmagyar társadalom számára bagatell pénz, kicsi pénz, de ha elmondom azt, hogy az elmúlt években kezdett a magyar csecsemőhalálozás európai szintűvé válni, ami azt jelenti, hogy 1000 csecsemőből csak öt halt meg, 5 ezrelékes lett, az elmúlt években 2,5-3 ezrelékkel csökkent a csecsemőhalálozás, ez egy hihetetlen nemzeti érdek, hogy a koraszülöttmentést biztosítani tudjuk. Gondolják el, egy 800 grammos csecsemőt ellátni hihetetlen feladat, nem lehet az, hogy egyik nap az ember egy 80 kilós embert lát el, máskor meg egy 800 grammos csecsemőt. Tehát óriási, hatalmas nemzeti érdek az, hogy ennek az alapítványnak működnie kell.

Itt térnék még rá a következőre, ami szintén nagyon fontos és lényegi kérdés, az anyatejellátás problémájára. Az anyatejellátás egyfajta prioritás a gyermekgyógyászatban, mindig is az volt. De kérdezem én, ha az anyatejellátásra nem szánunk elég összeget, akkor azokkal a nagyon hangzatos elvekkel, amiket a kormányunk hangoztatott, hogy prioritást ad a gyerekeknek, a gyerekek ellátásának, a csecsemők ellátásának, vajon tudunk-e megfelelő biztosítékot adni erre. Tudunk-e megfelelő biztosítékot arra, amikor hosszú évek folyományaként épült ki a korszerű anyatejellátás? Tudunk-e arra biztosítékot adni, hogy kimutatott az, hogy anyatejjel ellátott csecsemők fejlődésén még 20 éves korban az intelligenciakvóciensben is lemérhető, hogy az egy anyatejjel ellátott csecsemő volt-e, vagy nem?

(Az elnöki széket dr. Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Tehát csak olyan jellegű dolgokról próbáltam megfogalmazni érveket, amelyeknek az az alapja, hogy ne térjünk ki azok elől a kihívások elől, amilyen kihívásokat nyújt számunkra a környezetünk, nyújt számunkra az Európai Unió. Magyarországon az egészségügyi költségvetést áttekintve a legnagyobb probléma az, hogy az egészségügynek még csak a lehetőségét se adja meg, hogy termelőerővé váljon. Az egészségügy - a kórházak, az egyetemek, az intézmények - megfelelő finanszírozás mellett, méghozzá olyan jellegű finanszírozás mellett, amelynek megvannak azok a bázisai, amikre fel kell építeni a finanszírozást, igenis termelőerővé válhat, a költségvetésből nem visz, hanem pénzt hoz be. Természetesen nem tudja fedezni önmagának a költségeit, de olyan jelentős pluszt ad hozzá a magyar egészségügyhöz és általában Magyarország működéséhez, ami ma az egyik legfontosabb dolog.

Ma a környezetünkben egy óriási robbanás van az egészségügyben. Mondok egy példát: Olaszországban, amelyik nem annyiszor nagyobb ország, mint a miénk, körülbelül ötven csontvelő-transzplantációs központ működik; Magyarországon van belőle öt. Ugyanez Németországban a 80 millió lakosra - a 10 millió lakosra jutó csontvelő-transzplantációs központok számához viszonyítva - szintén több.

Még mindig nem tudunk tüdőt átültetni, bár a felkészültségünk megvan rá, de anyagi okok miatt, mivel a megfelelő tapasztalatot ki kell alakítani, még mindig külföldön végeztetjük ezt a beavatkozást. Igenis több alkalommal szóltam itt a parlamentben a nagy értékű beavatkozásokról. A nagy értékű beavatkozások nélkül egy egészségügy nem tud működni.

Az a baj, hogy ha kiváló prevenciót hajtunk végre, akkor annak az az eredménye, hogy élve marad a beteg. Megbetegszik, kiszűrjük, élve marad a beteg, és újabb forrásokat kell fordítani rá. Tehát nem úgy van, hogy fogom magamat, és azt mondom, nagyon jó szűrővizsgálatokat csinálok. Kétségtelenül egy kicsivel több alacsonyabb stádiumú beteget szűrök ki, és talán egy kicsivel több az ellátásuk, de nagyobb számú beteget hozok be egyáltalán olyan helyzetbe, akinek meg kell oldani a problémáját. Tehát igenis, ha valakinek felfedezzük azt a szűrés kapcsán három hónapos korában, hogy úgynevezett hólyagos, cisztás veséje van, arra számítani kell, hogy azt 30 éves korában meg kell vesetranszplantálni, vagy 40 éves korában, mert a tudomány ezt hozza magával, és ez elől nem lehet kitérni.

Hangsúlyozom: Magyarországon a költségvetésben a legnagyobb probléma az, hogy azokat a nemzetközi kihívásokat, amelyeket másutt mindenütt akceptálnak... - önök itt ezerszer hivatkoznak az Európai Unióra, de akinek napi kapcsolata van a különböző intézményekkel, az látja, hogy mi mindig kiszolgáltatott, inferióris helyzetben vagyunk velük szemben. Mindig az ő készítményeiket használjuk, mindig az ő módszereiket vesszük át, és még csak lehetőségünk sem volt arra, hogy olyanfajta formákat, olyanfajta módszereket hozzunk be az orvosi gyakorlatba, amikor nekik kell vásárolni tőlünk módszereket, információkat, biológiai anyagokat.

Mondok egy példát: ma olyan sejteket, amelyek csontvelő-átültetésre alkalmasak, 2-4 millió forintért vásárolunk az Európai Unióból. Magyarországon nem megfelelő a donorhálózat. Nem fejlesztettük ki anyagiak hiányában a köldökzsinórvér-bankhálózatot. Egy köldökzsinórvér, amit Spanyolországból áthoznak, 21 ezer euró. Köldökzsinórvér tömegével van minden szülészeten. Kétségtelen, hogy a szöveti tipizálás drága. De miért nem akarjuk azt, hogy a magyar egészségügy valóban szintén termelőerő legyen? Mindig csak azt mondjuk, hogy ez csak a kiadásokat növeli, egyik kiadást hozza a másik után, és vonzza és halmozza. Igenis átgondoltabb, megfontoltabb szakmapolitikai döntésekkel lehetőséget kell adni arra, hogy azok a befektetések, amelyeket az orvoslásba befektetnek, valóban termelőerővé, forrásokká váljanak, és maguk tegyék gazdaságosabbá az egészségügyet.

Nagyon szépen köszönöm, alelnök úr, a szót. (Taps a KDNP és a Fidesz padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu