KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelettel köszöntöm én is elnök urat. Képviselőtársaim! Néhány olyan módosító indítványra kell reflektálnom, amely részben már itt az indokolásokban, érvelésekben elhangzott elsősorban a Fidesz padsoraiból, László Tamás képviselő úrtól, de szeretnék reflektálni Harrach Péter képviselőtársam néhány indítványára is, amelyet a szociális bizottság a hét elején tárgyalt, foglalkozott vele.

Az ajánlási pontok közül a 180., 188., 191. ajánlási pontban képviselőtársaim az ellenzéki oldalról elsősorban a fogyatékosügyek mellett érvelve, különböző lábakat megjelölve - itt voltak lábak persze, hála istennek - próbáltak különböző fogyatékosintézményekre, -szervezetekre költségvetési támogatást szánni. Ennyi a keret, amennyivel tudunk most gazdálkodni, viszont van örömteli hírem, mégpedig az egyenlő esélyű hozzáférés tekintetében, ezt klasszikusan mi akadálymentesítésnek hívtuk. Tudjuk jól, hogy a közbeszédben az akadálymentesítés leszűkült a fizikai akadálymentesítésre, de sokkal többről van szó, hiszen, mondjuk, egy vak embernek nem feltétlenül arra van szüksége, hogy betonrámpákat építsenek a gyógyszertárak és a közintézmények elé, sokkal inkább fontos számára az, hogy különböző hangjelzésekkel tudjon tájékozódni. Vagy mondhatom a siket embereket, az ő akadálymentesítésük az, ha indukciós hurkokkal ellátják azokat a közintézményeket, ami az ő hallásukat elősegítendő a jobb tájékozódásukat és a boldogulásukat segíti.

Az egyenlő esélyű hozzáférés tekintetében nagyságrendekkel több állami forrást szánunk a következő évben a problémák megoldására, mintegy 800 millió forint jut a közszféra intézményeinek átalakítására, és hála istennek, az Európai Unióval sikerült elfogadtatni abból az apropóból kifolyólag, hogy Magyarországnak vitathatatlanul vannak nagyon komoly elmaradásai az akadálymentesítés és az egyenlő esélyű hozzáférés tekintetében. Úgyhogy a fejlesztési tervekben is a települési önkormányzatok nagyon komoly támogatásokhoz juthatnak hozzá, nem beszélve arról, hogy prioritást is élvez az egyenlő esélyű hozzáférés támogatása. Tehát hangsúlyozni szeretném, hogy az ez évi 621,5 millió forinttal szemben 800 millió forint az, ami a jövő évben rendelkezésre áll.

(A jegyzői székben Török Zsoltot Béki Gabriella
váltja fel.)

Szeretném megemlíteni a 176. ajánlási sorszámon a romatelepek felszámolási programjához beadott 400 millió forintos indítványt. Csupán annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy az összes romatelep egyszeri felszámolására sok-sok tíz milliárd forintra lenne szükség. Másfél-két évvel ezelőtt éppen Teleki államtitkár úr vezetésével, koordinálásával egy munkacsoport indította el a romatelep-felszámolási programot, ahol először is definiálni kellett azt, hogy milyen romatelepekről van szó, hiszen pontosan tudják, képviselőtársaim, nem lehet egy kalap alá venni, hiszen mást jelent a falu szélén tradicionálisan kialakult, úgynevezett cigánysor, és mást jelent egy erdő szélén létrehozott, valamilyen oknál fogva kialakult telep, és megint mást egy bányászkolóniában vagy éppen egy város külvárosában, esetleg belvárosában kialakult romatelep, tehát mindegyik más-más kezelést igényel. Ez a romatelep-felszámolási program mutatott meg jó irányokat, hiszen azt is tudjuk jól, hogy az elmúlt évtizedekben annyi romatelep-felszámolási program volt már Magyarországon, hogy se szeri, se száma, aztán nem jutottunk vele sehová.

Most viszont a jó tapasztalatok leszűrése, azt hiszem, előrevihet. Ha a foglalkoztatást helyezzük a telepfelszámolási program közepébe, és meg tudjuk szervezni azt, hogy akár konzorciumi formában a települési önkormányzat, az esetleges munkaadók, az alapellátás, azok a civil szervezetek, amelyek részt vesznek ebben a programban, együtt tudnak működni, és a foglalkoztatást helyezik a romatelep-felszámolási program közepébe, hogy a későbbiekben a felmerülő költségeket, a rezsiket, az áramdíjat, a gázdíjat, a gyerekek iskoláztatását tudja finanszírozni a háztartás, akkor van értelme a romatelep-felszámolási programnak. De akkor, ha ebből csak házrenoválás van vagy egy putrinak az eltúrása, egy másiknak az építése, és a benne lakók nem rendelkeznek azzal a jövedelemmel, amivel fenn tudják tartani maguknak az ingatlant, és azt még karban is tudják tartani, normális életvitelt tudnak biztosítani a családjuknak, akkor nincs értelme, mert ugyanoda fogunk jutni néhány év múlva, tudjuk jól. Előbb-utóbb kivágják a kertben a fát, előbb-utóbb felszedik a parkettát, előbb-utóbb kiszedik a nyílászárókat, és még sorolhatnám - ördögi kör lesz belőle.

(16.10)

De azt hiszem, hogy az itt ülők szinte mindegyike ismeri ezt a történetet, és pontosan tudja, hogy miről van szó. Éppen ezért én nagyon fontosnak tartom a romatelep-felszámolási program folytatását. De legalább olyan fontosnak tartom, hogy a jó tapasztalatokat szűrjük le, ezeket szintetizáljuk, és nézzük meg, hogy melyik program hol adaptálható, mert nem lehet egyik programot a másik településre automatikusan átvinni. Olyan romatelep-felszámolási programot nem fogunk támogatni, mint amit tegnapelőtt éjszaka Varga Mihály képviselőtársam a Fidesz padsoraiból említett, ahol nem csináltak az égvilágon semmi mást, mint elosztották a pénzt, odaadták egy tüzépcsekk formájában, a tüzépes féláron megvásárolta, ő jó sokat keresett vele, adott érte forintot. Egyetlenegy ház nem lett felújítva, egyetlenegy program nem lett elindítva, viszont sok-sok tíz millió forint el lett költve. Tehát ilyen romatelep-felszámolási programot nem fogunk támogatni. De azt hiszem, ebben többé-kevésbé egyetértünk mindannyian.

Értem képviselőtársaim abbéli aggodalmát, hogy a különböző társadalmi szervezetek költségvetési támogatása miatt aggódtak, de Béki Gabriella képviselő asszony is megadta a választ, hiszen a 60. soron lévő jogcímen közel 710 millió forintos civil szervezeti támogatás regisztrálható a költségvetésben. Nem emlékszem pontosan, de állíthatom, ha az alapítványokat is hozzávesszük, még talán növekedés is van a következő évi költségvetésben.

Szeretném megemlíteni azt, hogy örvendetesen emelkedik a gyermekek napközbeni ellátását végző intézmények jövő évi normatívája. Pontosan tudják képviselőtársaim, milyen nagy szükség van - elsősorban az édesanyáknak a munkaerőpiacra való visszakerülése érdekében - a gyermekek napközbeni ellátásának biztosítására. Sajnálatos módon a hetvenes-nyolcvanas években a bölcsődék leépítésre kerültek, és most kezdünk újra olyan állami támogatási, finanszírozási lehetőségeket biztosítani, amely lehetővé teszi az anyáknak a munkaerőpiacra való visszakerülését, akár a részfoglalkoztatásnak, a távmunkának, az atipikus foglalkoztatásoknak az elterjesztését, de ehhez bizony a gyermekek napközbeni ellátását erősíteni kell. A bölcsődei ellátás normatívái a következő évben örvendetesen növekedni fognak, a 460 ezer forintos normatíva 500 ezer forintra, a családi napközi esetében, amely nagyon sikeres programja volt a szociális tárcának, a 152 ezer forintos normatíva majdnem százezer forinttal növekszik, 250 ezer forintra fog növekedni.

Nagyon fontosnak tartom az alapellátások tekintetében a szociális étkeztetést és a házi segítségnyújtást. Nekem szent meggyőződésem, hogy nem mindenáron a bentlakásos intézmények bővítése, férőhelyek bővítése az elsődleges megoldás, erre is nagyon nagy szükség van, vitathatatlan, de a szolgáltatások bővítése, a szolgáltatások színvonalának erősítése, a szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítása legalább olyan fontos, mint az intézmények létrehozása és támogatása.

Kedves Képviselőtársaim! Engedelmet, most már lassan tíz perce beszélek; a nyugdíjügyekre nem kívánok kitérni, délelőtt tartottam egy részletes sajtótájékoztatót, holnap mindent el tetszenek olvasni az újságokban. (Derültség. - Ékes József: És mindent elmondtál a sajtótájékoztatón?)

Én mint rendszeres véradó, én is aggódom a Vöröskereszt költségvetési támogatása miatt, de azt gondolom, hogy a Vöröskereszt szervezete túl fogja élni a következő évet. Részemről mindent meg fogok tenni, jövőre négyszer fogok vért adni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Forrás: parlament.hu