DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz, Bács-Kiskun megye, 2. vk.): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! Engedje meg, hogy első gondolatként három állítást tegyek, utána megpróbálom az állításaimat alátámasztani, majd a legvégén elmondom azt, én hogyan látom, hogy az a törvényfolyam, amely az egészségügyet sújtja, igazából milyen célmodell megvalósításának az irányába megy.

Az első állításom rögtön a címmel kezdődik. Ez a törvényjavaslat nem az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szól, hanem az egészségügyi ellátórendszer leépítéséről. Ez teljesen egyértelmű. A magyar nyelv rendkívül gazdag, és nagyon pontosan tud kifejezni. Javaslom, hogy a címben ezt a módosítást majd hajtsuk végre.

A második állításom az, hogy ez az átalakítás, amiről önök beszélnek, ez a leépítés álláspontom szerint szakmailag nincs kellően megalapozva. Mire építem ezt a véleményem? Öt állítást szoktak megfogalmazni: 1. a magyar egészségügy nagyon drága, túl sokat költünk rá és pazarló; 2. túl sok a kórház Magyarországon; 3. ezek a kórházak túl kicsik, ezért nem gazdaságosak; 4. végre be kell látniuk a magyar embereknek, hogy nekik is hozzá kell járulniuk az egészségügy fenntartásához, és az öngondoskodás címszó alatt érezniük kell, hogy a magyar egészségügy nem ingyenes, tehát nekik a saját pénztárcájukból is finanszírozni kell az egészségügyet; 5. a hálapénz egy megszüntetendő dolog, és ezzel az átalakítási rendszerrel ezt meg fogják szüntetni. Ezt az öt állítást mondták.

Elmondom államtitkár asszonynak, hogy azok az adatok, amelyeket említeni fogok, az OECD-től, illetve az ESKI-től származnak, tehát mindegyik bárki által visszakereshető. Hasonlítsunk össze három államot, amit szoktak, Angliát, Németországot és az Egyesült Államokat, és nézzük meg, hogy ehhez képest Magyarországon mi a helyzet. Nézzük meg, hogy a GDP hány százalékát költik az adott országok egészségügyre. Anglia 8,3 százalékot, Németország 10,9 százalékot, az Egyesült Államok 15,3 százalékot, Magyarország 8,3 százalékot. Elméletileg ugyanannyit költünk egészségügyre a nemzeti jövedelmünkből, mint az angolok.

Nézzük meg, hogy a tisztított adattal, PPP-adattal mennyi ez! Az angolok 2500 dollárt tudnak elkölteni ezer főre, a németek 3000 dollárt, az Egyesült Államokban 6100 dollárt, Magyarországon pedig 1300 dollárt. Ez alapján nyugodtan mondhatjuk, hogy mi erre a rendszerre nem költünk túl sokat, felét-harmadát költjük annak, mint amennyire szükség lenne. Elvárni viszont azt várjuk el a rendszertől, hogy ugyanazt az ellátási színvonalat biztosítsa Magyarországon, mint Angliában, Németországban vagy Franciaországban. Egyébként tegyük hozzá, hogy Európában a franciák költenek a legtöbbet az egészségügyükre.

Túl sok a kórház. Jó adatokat mondott az imént a polgármester úr, államtitkár asszony, ezek ismerhető adatok. Az 1 millió főre jutó kórházak száma az Egyesült Királyságban 23, Németországban 27, az USA-ban 20, Magyarországon 15,3. Nincs sok kórház Magyarországon! Ez a hivatkozás tehát nem állja meg a helyét.

Túl kicsik a kórházak. Az Egyesült Királyságban egy kórházban átlagosan 153 ágy van, Németországban 235, az Egyesült Államokban 140, Magyarországon pedig 385. Óriásiak ezek a kórházak, nem kicsik! Szó sincs arról, hogy ezek ettől ne lennének gazdaságosak, hogy méretgazdaságossági problémák vannak velük. Ez nem igaz! Az a kiskunfélegyházi kórház, amelyiket éppen felszámolni kívánnak, 172 ággyal rendelkezik.

(20.30)

Tehát az Egyesült Királyságban, Amerikában ez egy teljesen normális, sőt még egy kicsit nagyobb kórháznak is számítana. Azt gondolom, ez sem állja meg a helyét az érvelési rendszerükben.

A betegek öngondoskodása, ugye, ez volt az önök következő, negyedik állítása. Nézzük meg, hogy a GDP-nek, a nemzeti jövedelemnek hány százalékát fordítja egy család vagy egy átlagos ember közvetlenül a fizetéséből, a saját maga általi jövedelméből fizetett járulékokkal, s mennyi az, amennyit egyébként a nagy járulékfizetésből meg az adófizetésből biztosít; az arányokat hasonlítsuk össze. Nos, akkor mondom: az Egyesült Királyságban a nemzeti jövedelem 1,2 százalékát költik el az emberek a zsebükből erre, Olaszországban 2 százalékot, Svédországban 1,4 százalékot, Csehországban 0,8-at, Írországban 1,5-öt, Lengyelországban 2-t és Magyarországon 2,2-t. Ausztria költ nálunk többet 2,8-cal, Franciaország is kicsit többet költ, 2,3-at. Ne tessék azt mondani, hogy a magyar emberek a megtermelt jövedelmük arányában nem járulnak hozzá az egészségügyhöz! Már most hozzájárulnak, vizitdíj nélkül, kórházi napidíj nélkül, és anélkül, hogy ha máshol akar szülni, vagy ha a saját orvosánál, de éjszaka akar szülni valaki - ez gyakori eset a hölgyekkel -, akkor ezért még pluszban kell fizetniük akár 25 ezer forintot is. Nos, azt gondolom tehát, ez sem állja meg a helyét.

Hálapénz. Térjünk rá! Nézzük meg először is, ugye, azt mondják, hogy túl sok az orvos. Kérem szépen, az ezer főre jutó orvosok száma az Egyesült Királyságban 2,3, Németországban 3,3, Amerikában 2,8, Magyarországon 3,1 - azt gondolom, hogy teljesen rendben vagyunk, körülbelül annyi az orvoslétszám, mint amennyi a világon megszokott. Nézzük meg ezeknek az orvosoknak a fizetését! Az Egyesült Királyságban egy orvos 3600 dollárt keres átlagosan, Németországban 5600 dollárt; kicsit meglepő, de az Amerikai Egyesült Államokban mindössze 3000 dollárt keres - Magyarországon pedig 900-at átlagosan. Ha a hálapénzzel valamit akarnak kezdeni, akkor ezeket a számadatokat kellene egymáshoz közelíteni. Addig ez egyszerűen felszámolhatatlan lesz, hiszen szemmel látható, hogy szakemberhiányhoz fog vezetni, ha a hálapénzrendszer nem finanszírozza. Sajnos ez egy rossz rendszer, csak ez nem a megszüntetés irányába hat.

Nézzük meg azt az adatot, amelyik az egyetlenegy olyan adat, amelyben valóban eltérünk a többiektől: ez az aktív ágyak száma. Angliában 3,6, Németországban 6,4, az Egyesült Államokban 2,8, Magyarországon 5,9. Ez valóban magasabb, mint a két angolszász egészségügyi ellátórendszerben. Csak halkan, zárójelben hadd tegyem hozzá egyébként, hogy ott, ahol a legalacsonyabb az ágyszám, ott kerül a legtöbbe az ellátórendszer. Ezzel nem azt akartam mondani, hogy az aktív ágyak csökkentése nem vezethet megtakarításhoz. De ahogy itt képviselőtársaim már előttem elmondták, önmagában az, ahogyan önök most kórházakat be akarnak zárni, intézményeket akarnak átszervezni, meggyőződésem, hogy az nincs átgondolva. Átgondolatlan, nem illeszkedik a magyar struktúrához, nem illeszkedik a hazai domborzati viszonyokhoz, és nem illeszkedik egyébként azokhoz a morbiditási adatokhoz, azokhoz a lakosságszámadatokhoz, ahol az emberek élnek.

Gondolom, ha a Kiskunsági Nemzeti Park területét vesszük, ott az egy négyzetkilométerre jutó lakosok száma lényegesen alacsonyabb, mint mondjuk, Hódmezővásárhelyen. Ezek az adatok nem lettek figyelembe véve. Egy körzővel nem lehet embereket rajzolni. Azok nem ott élnek, ahol önök a köröket húzzák! Máshol vannak! Ez volt tehát a második állításom, hogy ez nincs megalapozva.

A harmadik állításom pedig az, hogy nem tudjuk, miről döntünk. Mert ennek a törvénynek van két melléklete, az egyik mellékletben megmondják, hogy a súlyponti kórházakkal mi van, kik azok; a másik mellékletben megmondják azt, hogy a régiókban hány aktív ágyat lehet majd visszaosztani. És kellene hogy legyen egy harmadik számú melléklet, amely a minisztérium ajánlatát tartalmazza. Két melléklethez elég nagykorúak vagyunk, hogy megismerjük, a harmadikhoz nem. Hát hogy van ez? És nem először kérdezem önöktől. Legalább két vagy három hete megállás nélkül ezt kérdezzük. Nem lehet úgy dönteni, hogy nem ismerjük az ajánlatot! Megint olyanról döntünk, amiről igazából nem tudjuk, hogy mi lesz.

Azt is elmondtam, hogy szeretném helyi vonatkozásban néhány dologra felhívni a figyelmet. Kecskemét város és Bács-Kiskun megyei önkormányzat. Kecskeméten van egy nagy megyei kórház. Elvesznek tőle 240 aktív ágyat, miközben abban a bizonyos 30 kilométer sugarú körben megszüntetik a kiskunfélegyházi kórházat. Nem tudjuk, hogy mi fog történni a repülőkórházzal, mert egyik nap megszüntették, a másik nap ágyat adtak vissza, a harmadik nap azt mondta a miniszter úr, hogy az nem jó, az egy korábbi változat, mégsem lesz semmi, most megint kaptam egy változatot valahonnan, abban újra van - tehát ezt nem tudjuk pontosan megmondani. Nagykőrösön el fog tűnni, és hiába van a megyehatáron kívül, azért a betegek Nagykőrösről gyakran jönnek mifelénk - hogyan fogjuk őket ellátni? Hogyan fogunk tudni ehhez alkalmazkodni? Mert jelentős aktív ágyszámot vettek el tőlünk, ott a régióban, a kistérségben hirtelenjében 40 százalékkal csökkentik az aktív ágyak számát. Ennyire azért nem egészségesek a magyarok!

Nagyon jó volna tudni, hogy e mögött a törvény mögött mi áll igazából, mi áll valójában. Azt javaslom, hogy vonják vissza, és kezdjék el az egyeztetést a magyar emberekkel, az önkormányzatokkal, az intézményfenntartókkal és a szakmával - és utána közösen tudunk valami normálisat is csinálni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Forrás: parlament.hu