DR. KOZMA JÓZSEF (MSZP). Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ne változtassunk, mondják sokan - de hát a világ megváltozik. Ráadásul most, így 2006-ban módunk van arra, hogy a változó folyamatok jelentős részét mi magunk is alakítsuk. Nem elszenvedői, hanem valódi, érdemi befolyásolói vagyunk mindannak, ami velünk történik, mindannak, ami a magyar nemzettel történik akár határokon belül vagy kívül is.

Mert amiről vitatkozunk, az elválaszthatatlan attól, hogy milyen időszakban és milyen körülmények között, a magyarság számára milyen adottságok, milyen gazdasági-társadalmi körülmények között történik. Volt itt olyan képviselőtársam, aki már-már a nemzethalál vízióját vetíti elő a kormány javasolt intézkedése, törvénymódosítása kapcsán. De azért jó lenne, ha pontosan szót tudnánk érteni itt egymással a parlamentben.

Világos lenne, hogy egy bizottsági ülésről elhangzó kisebbségi vélemény legalább nyomokban igyekezzék tükrözni azt, ami egy bizottsági ülésen elhangzik. Gondolok itt a külügyi bizottság ülésére. S az sem lenne haszontalan, ha a tárgyhoz ragaszkodva próbálnánk a tényekhez és az igazsághoz is ragaszkodni. Mert itt van a kezemben egy üzenet arról, amelyben a határon túli magyarság meghatározó szervezetének, az RMDSZ egyik vezetőjének az álláspontja van a számára megküldött törvényjavaslatról, miszerint - szó szerint idézem - "a törvényjavaslat többi rendelkezésével kapcsolatosan nincs észrevételünk, azokkal egyetértünk". Egy módosító javaslatot - egy módosító javaslatot! - tett a kollégiumokban való reprezentáció során, amelyet képviselőtársam ide, a parlamentbe be is kívánt nyújtani.

Szóval a megváltozott körülmények között a magyarság számára a boldogulás perspektívája itt, a Magyar Köztársaság keretein belül és a szomszédos államok keretein belül egészen más színben tűnik már föl. Az Európai Unió támogatása ebben a térségben két dolgot jelent. Jelenti egyrészt azt, hogy az európai normák mint a demokratizmus keretei és a demokrácia normái kell hogy érvényesüljenek itthon is, külföldön is, külhonban is, s ehhez nagy szerencse ez így 2006, s különösen 2007. január 1-je, Románia csatlakozása után; még forrásokat is biztosít. Vagyis amit teszünk Magyarországon, s ha egy törvényt módosítunk, akkor tisztában kell azzal lennünk, hogy arról is szó van, hogy az Európai Unió által a térség fejlődése számára biztosított forrásokkal úgy kell gazdálkodnunk, hogy megfelelő intézményrendszert is hozzunk létre.

A rendszerváltás során mindig nagy kérdés volt az, hogy hogyan lesz nyertes a magyarság. Mindezek során persze le kell számolni illúziókkal, különösképpen föl kell hagyni a hazugsággal. Bármiről legyen is szó, merthogy a magyar és az európai adófizetők pénzének felhasználása során igenis hatékonynak kell lenni, igenis az adott célokat pontosan kell tudni meghatározni az érintettek bevonásával, és igenis akkor teszünk a magyarsággal a legjobbat, ha a rendelkezésre álló forrást közvetlenül és lehetőség szerint pontosan azokhoz juttatjuk el, akik számára az a legfontosabb, akik kezében, akik élete során ez a legjobban hasznosul.

S különösen fontos azt hangsúlyozni, hogy a támogatások jelentenek egyszer a boldogulás során a szülőföldön megmaradáshoz feltétlenül, elengedhetetlenül szükséges támogatást, de jelentenek mindezzel együtt lehetőséget is arra, hogy ki-ki a saját életében, saját közössége életében, saját nemzetrésze számára tudja a jövő perspektíváját világosabbá tenni.

Az európai integráció ugyanis, tisztelt Ház, véleményünk szerint egy közösséget hoz létre, amely közösségben a magyarság most már nagyon jelentős része határok nélkül tud együttműködni. És itt az együttműködésre helyezem a hangsúlyt. Az, hogy a nemzet egyes részei Magyarországon, Szlovákiában, Romániában, az Európai Unió polgáraiként, az Európai Unió közösségeiként kell hogy együttműködjenek, s kell hogy hozzátegyék a maguk mindeddig is fontos, s ezután még inkább fontossá váló hozzájárulását a nemzet kultúrájának, a nemzet tudásának és a nemzet egész gazdaságának fölemelkedéséhez, azt gondolom, hogy ez az a helyes megközelítés, amelyben a támogatás- és a fejlesztéspolitika intézményeit meg kell ítélni. Mert a fő kérdés, hogy mennyire lesz versenyképes a magyarság így, az új évezred kihívásai során.

Most támogatásokkal, uniós támogatásokkal és a magyar költségvetés által biztosított célzott támogatásokkal persze célunk az kell hogy legyen, hogy az esélyt növeljük. De senkit sem szabad arra kényszeríteni, arra késztetni, hogy a verseny elől el akarjon bújni, de aki védtelennek látszik, mert magát nem tudja megvédeni - nem védhetik szervezetei vagy más módon a verseny kihívásától vagy más támadástól -, azt az anyagiakkal, az egész magyarság összefogásával, megfelelő intézményeinken keresztül védenünk kell.

Talán a legfontosabb, hogy a versenyképességhez, a boldoguláshoz, a szülőföldön boldoguláshoz teremtsünk igazából esélyt. Éppen ezért nagy szomorúsággal hallgattam Zsigó képviselőtársamnak azt a megjegyzését, amikor a szakképzésről beszélt, hogy egy bizonyos forrást csak szakképzésre lehet fordítani. Én éppenséggel azt gondolom, hogy talán a legfontosabb dolog forrásokat éppen arra biztosítani, hogy ki-ki a szülőföldjén megszerzett szaktudásával tudja megteremteni boldogulásának esélyét, s azt elérni, hogy a szülőföldjén, akár a Felvidéken, akár Erdélyben vagy a Délvidéken vagy Kárpátalján ki-ki versenyképes tudáshoz jusson ottani intézményeken keresztül, ha kell, magyar támogatással.

Magyarország számára értékek a fejlődés forrásai. A határon átnyúló együttműködések számára új keretek nyíltak az Európai Unióban, az európai területi együttműködés már korábban is jelzett forrásai ebben a határ menti térségben 190 milliárd forint felhasználását fogják lehetővé tenni. De ez csak lehetőség. Egy olyan lehetőség, amely persze a Szülőföld Alapban elhelyezett pénzhez képest nagyságrenddel, sokszorosan nagyobb forrást jelent, ugyanakkor lehetőségből realitássá akkor válik, ha képesek vagyunk mi, politikusok is, képesek a létrehozandó intézmények vezetői és képesek maguk a magyarság közösségei és maguk a magyarok is élni ezzel a lehetőséggel. Ha képesek erre koncentrálni, és a támogatásokat mint a képességek fejlesztésének lehetőségét tekintik.

Pontos elemzésekre van szükség, mielőtt bárki verdikteket mondana, hogy milyen regionális prioritások vannak itt a Kárpát-medencében. Arra számítunk és az az elvárásunk, hogy a politikai döntéshozó szintje a Szülőföld Alapnak képes legyen ezeket megalkotni. Hogy milyen arányban oszoljanak meg a források az egyes meghatározott célok között, s hogy az így meghatározott forrásmegosztás a kollégiumok valóban független döntéseivel hogyan fogják tudni a támogatásokat jól célba juttatni, ezek a legfontosabb kérdések.

Demokratizmus és felelősség együtt jár. A felelősségről azt gondolom, hogy a magyarság, a Magyarországon élő magyarok felelősségérzetét kiválóan mutatja az, hogy a Szülőföld Alapba évről évre növekvően, most már a legutóbbi jelentés szerint is több száz millió forintot fizetnek be. A korábban létrehozott alapítványok egyike sem büszkélkedhetett ekkora befizetésekkel.

Biztos vagyok abban, hogy a parlamentnek és a kormánynak is látnia kell a magyarság elkötelezettségét, a magyarországi magyarok készségét arra, hogy segítsenek, támogatást biztosítsanak, s éppen ezért kell úgy kezelni a Szülőföld Alapot, az ide befizetett pénzeket is, hogy minden egyes adófizetői befizetés, minden jó szándékú hozzájárulás, segítő szándék a magyarság boldogulását a szülőföldjén tényleg szolgálja.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Támogatjuk a javaslatot, mert ezeknek a céloknak megfelelőnek tartjuk. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

(9.40)

Forrás: parlament.hu