DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz, Bács-Kiskun megye, 2. vk.): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Folytatnám a 40. ajánlási ponttal. A törvény eredeti javaslata az, hogy az intézményfenntartók, amennyiben úgy látják, az aktív ellátásra szánt kapacitásaik 10 százalékát átcsoportosíthatják krónikus vagy egynapos sebészetre, tehát ha tetszik nekik, leépíthetik magukat 10 százalékkal, természetesen a megfelelő szakmai szabályok betartásával. Mi arra teszünk javaslatot a módosító javaslatunkban, hogy ez ne feltétlenül leépítés legyen. Lehet az is, de bízzuk az intézményekre. Még egyszer mondom: már a lefejezett szint alatt vagyunk, tehát ez arra a kapacitásnagyságra vonatkozik, ami már kialakult. Mi azt mondjuk, hogy az intézmény fenntartói, az intézmények az adott szakmacsoportokon belül is csoportosíthassanak át, függően attól, hogy az adott területen élőknek hogyan változnak meg a morbiditási adatai, hogyan változik meg az a betegségcsoport, ahogyan esetleg megváltozik az életkori összetétel, megváltozik a társadalmi összetétel. Megfontolásra javasoljuk. Szerintem egy sokkal rugalmasabb, alkalmazkodóbb egészségügyi rendszer jöhet vele létre.

A 54. pontról szeretnék beszélni. Ez a pont azzal foglalkozik, hogy ha valaki egy adott telephelyet vagy egy egészségügyi intézményt megszüntet vagy fölszabadít, és egy ingatlant el tud adni, akkor az ingatlan értékének az 50 százalékát kell az egészségügyi ellátórendszerre fordítani. Túl azon, hogy egyébként ez fölvet alkotmányossági aggályokat, mi azt gondoljuk, hogyha megállja a helyét az Alkotmánybíróság előtt, abban az esetben ne álljunk meg az 50 százaléknál, hanem akkor teljes egészében fordítsa arra. Úgy is mondhatnánk, hogy ha egyszer egy egészségügyi célvagyon körében lévő vagyontárgyat értékesítenek, megürítenek, akkor ennek az értéke kerüljön az egészségügyi ellátórendszerbe teljes egészében vissza. Egy utolsó részét - ami a kiskapu egyébként ebben a törvényben -, hogy önök azt mondják, hogy kivéve az egészségügyi szolgáltató jogutód nélküli megszűnésének esetét, na, ezt vegyük ki belőle, mert ez egy kiskaput jelent, ahol ha megszűnik jogutód nélkül, akkor az ingatlan értéke teljes egészében az egészségügyből kikerül.

A 62. módosító javaslat. Ez már - nem is soroltam föl mindegyiket, csak egyet említettem - a törvény hatályba léptetéséről szól. Mi azt javasoljuk konzekvensen, hogy egy egész esztendővel halasszuk el a törvény hatálybalépését, ami azt jelenti, hogy elfogadjuk a törvényt, mindenki számára ismert a hatályos joganyag, tudja azt, hogy mi vár rá, lefolytatják a tárgyalásokat úgy, ahogy ezt a miniszter úr és a kormány javasolja, de maga a hatályba léptetés egy évvel eltolódik, vagyis mindenkinek van ideje felkészülni. Mind az emberek, mind pedig az átalakítások tekintetében megfontolandónak tartom ezt a javaslatot is.

Elnézést kérek képviselőtársaimtól, mert rosszul mondtam, nemcsak a 67., hanem a 66. javaslathoz is hozzá szeretnék szólni. Elérkeztünk a melléklethez. Itt az ülésteremben már szó volt Sopronról, Karcagról, Siófokról. Én szeretném megemlíteni önöknek Baját. Bács-Kiskun megyében a két súlyponti kórház kijelölése nem feltétlenül a domborzati és terepviszonyoknak, nem feltétlenül az úthálózatnak, nem feltétlenül a lakosságszámnak és végképp nem a tényleges kilométereknek, tényleges távolságoknak megfelelően történt. Ott egy egészen már rendezőelv érvényesült, miniszter úr, meggyőződésem, mert normális körülmények között két olyan intézmény van, amely valóban súlyponti, kiemelt kórházként szóba jöhet. Az egyiken nincs is vita, a Bács-Kiskun Megyei Kórház a maga méretével, nagyságával egyáltalán nem is lehetett kérdés; a másik kórház pedig a Bajai Kórház. Ha valamit egyáltalán érdemes oda fejleszteni és súlyponti kórházzá tenni, akkor az Baja, és nem Kiskunhalas. Egyformán szeretem mindkét települést, ebben a megyében nőttem föl, itt éltem le az életemet, van némi fogalmam arról, hogy melyik intézmény mekkora területet tud lefedni.

Miniszter úr, ezt gondolják újra, nagyon kérem. Remek, nagyon jó területi kórház lesz Kiskunhalasból. Semmi gondot nem jelent, ha Baját fejlesztjük. A korábbi egészségfejlesztés-politika, minden erről szólt egyébként, ebbe az irányba mentünk. Én nem is merek olyanra gondolni, hogy az önkormányzati választásokon történt polgármesterváltás is lehet az egyik oka annak, hogy nem Baja lett a súlyponti kórház. Azt se merem gondolni, hogy a kiskunhalasi kórház működtetője tudta volna elérni azt, hogy Kiskunhalas legyen a súlyponti kórház. Ezek csak hátulról jövő gondolatok, amelyeket nyilván cáfolni kell.

Fontolják meg mind Márfai Péter képviselő úr, mind pedig Zsigó Róbert képviselő úr javaslatait. Én azt mondom, hogy Bajából súlyponti kórházat kell csinálni. Ha önök úgy gondolják, hogy Bács-Kiskun megye mint az ország legnagyobb megyéje elbír három súlyponti kórházat, hát annak sem leszünk ellenére, de az lenne a helyes és normális, ha Baját végiggondolnák újra.

Utolsóként a 78. módosító javaslatról szólnék, alighanem az az enyém. Ez a Bács-Kiskun Megyei Kórház-Rendelőintézet. Miniszter úr, itt van több problémánk. Az egyik egy elvi kérdés. Jelenleg az intézmény ágyszámából 242 aktív ágyat elvettek, és 900 ágyra határozták meg az érinthetetlenek körében a kórház aktív ágyait. Ezzel együtt egyébként - de megint az a baj, hogy futó vadra lövünk, vagy ismeretlenben tapogatózunk - úgy tudjuk, hogy a kiskunfélegyházi kórház aktív ágyai megszűnnek, aztán megszűnnek a honvédkórház aktív ágyai, vagy legalábbis egy jelentős része, mert most már úgy hallom, hogy mégiscsak megmarad 60 ágy a honvédkórházban, három szakmacsoportban húszasával, meg megmarad hat vagy négy intenzív ágy, fejből már nem emlékszem pontosan rá. Tehát ezek mind visszakerülnek ide. Ha ezek mind megszűnnek az adott környéken, és még leépítenek 240 ágyat, akkor oda jutunk, hogy ebben az egy térségben 40 százalékkal csökkentik az aktív ágyak számát. Azt gondolom, miniszter úr, ez újragondolandó, ez egy kicsit sok, máshol azért nem volt ilyen nagyságú fűnyíró.

Köszönöm szépen. Mindjárt folytatni fogom.

Forrás: parlament.hu