GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Három nappal az 1956-os forradalom és szabadságharc egyik legvéresebb vidéki sortüze előtt szeretném felidézni az akkori eseményeket, és röviden szólni egy pénteki megemlékezésről.

Aki járt már önök közül Salgótarjánban, tudhatja, hogy a Vásártér sajátos zártsága miatt milyen könnyen válhatott tragikus csapdává '56. december 8-án az ott tüntetők számára. A hivatalosan ma már December 8. tér nevet viselő Vásártér a főút mellett fekszik, és 4-5 emeletes épületek zárják körbe, mindösszesen két kicsike utca jelent, jelenhetett volna menekülési útvonalat akkor, amikor ez a tér december 8-án gyakorlatilag hermetikusan volt lezárva.

Az előzmények ismertek. November 4-e után Salgótarjánban egy sajátos kettős hatalomgyakorlás alakult ki, a forradalmárok időnként elfoglalták a megyetanács épületét, amit aztán a karhatalom időnként visszafoglalt. Egészen december 8-ig tartott ez a macska-egér játék. December 8-án reggel 9-kor érkeztek a tüntetők a Vásártérre, két letartóztatott társuk kiszabadítását követelték, előbb kisterenyei, majd salgótarjáni acélgyári munkások, összesen mintegy ezren. Délelőtt 11-kor már 3-4 ezer ember tüntetett a téren, a politikai foglyok szabadon engedését, a szovjet csapatok kivonását követelték, és hangoztatták, hogy nem ismerik el a Kádár-kormányt. A tömeg elfoglalta a rendőrség és a megyei tanács előtti járdákat és úttestet, a tankok, illetve a géppisztolyos katonák pedig lezárták a főutat, ezzel gyakorlatilag lehetetlenné téve a menekülést.

A sortűz kirobbanásának körülményei vitatottak. Ha volt tűzparancs - márpedig a központi hatalomban megvolt a politikai akarat a kíméletlen, embertelen megtorlásra, amit többek között az is mutat, hogy nem Salgótarján volt az egyetlen vidéki város, ahol sortűzzel gyilkolták a tüntető embereket -, születhetett helyben, de jöhetett Budapestről is. A tüntetők körbezárása mindenesetre módszeresen történt, és az áldozatok, illetve sebesültek között sem katona, sem karhatalmista nem volt. A helyszínen 27-en, a bányakórházban 19-en haltak meg. A 33 férfi és 11 nő mellett két fiúgyermek vesztette élet. A 46 halott mellett mintegy 80-an sebesültek meg. Ezek a levéltári adatok. De '89-ben az első városi megemlékezésen 131 halott nevét olvasták fel, és a városban a mai napig ez a szám kering.

Pár évvel ezelőtt egy hasonló napirend előtti felszólalásban már elmondtam: kötelességünk emlékezni és emlékeztetni minden évben 1956 és benne december 8-a Salgótarján valamennyi mártírjára, és kötelességünk megpróbálni méltónak lenni az ő áldozatukhoz. Ez pedig akkor és csak akkor sikerülhet, ha politizálásunktól, párthovatartozástól függetlenül mindenkor mindent megteszünk az emberi szabadságért, a demokráciáért, és soha nem vállalunk egyetlenegy perc, egyetlenegy mondat erejéig sem semmilyen közösséget olyan ideológiákkal, amelyek saját kizárólagosságukat hirdetik és akarják megvalósítani, mert ezekből csak gyilkos diktatúrák születnek, azoknak rémtetteit pedig nem lehetséges és nem is szabad elfelejtenünk.

2006. december 8-án, néhány nap múlva, az 50 éves évfordulón, a város korábbi szocialista polgármestere tavalyi meghívásának eleget téve Sólyom László köztársasági elnök úr mond megemlékező beszédet. Egy vidéki kisváros életében mindig nagy esemény a köztársaság elnökének megjelenése, különösen igaz ez most, hiszen az 1956. december 8-ai sortűz 50. évfordulóján a városi gyásznapon való megjelenésével és beszédével a köztársasági elnök minden bizonnyal azt is jelzi, hogy nemcsak a város, hanem a nemzet közös emlékezetében is végre helyére kerül 1956. december 8-a salgótarjáni eseményeinek sora, az ott meghalt vagy megsebesült emberek emléke.

Helyben - mint erről bizonyára képviselőtársaim értesültek - politikai viták robbantak ki abban a tekintetben, hogy vajon helyes-e megosztó személyiségeket felkérni a köztársasági elnök mellé emlékező beszédet mondani egy ilyen megemlékezésen. Szerintem sem helyes. Viták folynak arról, hogy helyes-e, ha egy önkormányzati ünnepség egy templomban kezdődik. Szerintem sem helyes. Ezeket a vitákat magam fontos vitáknak tartom, ugyanakkor azt gondolom, hogy a megemlékezés méltóságteljessége és kegyeletteljessége érdekében ezekben a napokban félre kell tenni ezeket a kérdéseket, és ezeket a fontos vitákat a méltóságteljes és kegyeletteljes megemlékezés után kell majd lefolytatnunk, most pedig az a feladatunk, hogy közösen, mondom még egyszer, méltóságteljesen és kegyeletteljesen emlékezzünk az 50. évfordulón a köztársasági elnökkel együtt. Ezért tartom fontosnak a személyes részvételt is pénteken, december 8-án a megemlékezésen.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu