GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én hadd folytassam azzal először, amit Ékes képviselő úr mondott. Tudja, képviselő úr, itt a felelősség elsősorban a miénk, amit oly sokszor Babák képviselő úr és képviselőtársai szoktak volt elmondani. Mi ezt a felelősséget nem hárítjuk el magunkról (Babák Mihály közbeszól.), de ez a vitaszakasz másról szól. Az előző szakaszban még arról vitatkoztunk, hogy a fejezetek között kell-e átcsoportosítást végrehajtani, most pedig már, hogy az egyes fejezeteken belül milyen súlypontokat akarunk megjelölni, és próbálunk meg oda forrásokat átcsoportosítani. A mi felelősségünk - a költségvetés természetéből fakad -, hogy egy-egy indítványnak két lába van. Tehát a kreativitás, az ötlet mindig nagy, hogy hova kellene még több forrás, de ma már csak a fejezeti főösszegek betartásával lehet problémákat megoldani.

Ahol a konfliktus van, hogy ki honnan veszi el, hogyan tud ebben konszenzust találni. Lehet az egyik ilyen, amit Orosz Sándor elmondott, amivel Pettkó képviselő úr is egyetért, a civil szervezetek támogatása, csak tudom, hogy milyen sok energiát fektettek abba, hogy megtalálják ennek a másik lábát. De ugyanilyen az önkormányzati finanszírozás, amit azért a vitából csak le lehetett szűrni, hogy talán helyes volt mégis, hogy inkább a feladatfinanszírozás irányába mozdultunk el, de ehhez rögtön hozzáteszem, hogy van a szocialista frakcióból olyan indítványcsomag, amely az uniós pályázatokhoz való hozzájutást, az önrész kiváltását segíti. De beszélhetnék a közművelődési feladatokról, a demens betegek ellátásáról, a gyógyászati segédeszköz vagy az otthoni szakápolás támogatásáról. Nem kisebb ügy a tűzoltóságok, az önhiki, amiről Farkas Imre képviselő úr beszélt. Mi magunk is úgy vagyunk ezzel, hogy még többet szeretnénk megoldani, de valószínű, hogy az anyagi források határt szabnak a mi fantáziánknak, és ennek megfelelően fogunk szelektálni azokból az indítványokból, amelyek ma délig a Házhoz beérkeztek.

Én köszönöm szépen önöknek a vitát. Bocsánat, egyet majdnem kihagytam, a többcélú kistérségi társulást. Ehhez csak annyit, képviselő úr: ha itt a nyáron ebben lehetett volna konszenzust kialakítani (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), biztos, hogy sokkal gyorsabban haladhatnánk, ugyanígy a regionális ügyekben.

Köszönöm szépen, elnök úr.

Forrás: parlament.hu