VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Való igaz az, hogy az alapfokú művészeti oktatás vonatkozásában talán majd valamiféle egyeztetések megkezdődnek. A baj csak ott van, hogy nem előzte meg ez az egyeztetés a költségvetés szavazását és a vitáját, magyarán attól tartok, hogy itt előbb történt vágás, fazonigazítás, mintsem a tartalmi részek átvizsgálása, egyáltalán a tartalom megbecsülése és egyfajta kommunikáció. De hát ez az élet területén mindenütt így volt. Az úgynevezett érzékeny kormányzás meg az egyeztető kormány utólagosan, ha egyeztet, előre pedig mindent saját maga bevonalkáz és megszab.

Török Zsolt képviselő úr mondandójához kapcsolódva: örülök, hogy egy ilyen kisgyermekes apuka hozzászól, aki saját családján keresztül érzi az ifjú családok sorsát, gondját, de tartok tőle, ha nem képviselői fizetésből tartaná el a családot - és ne vegye bántásnak! -, akkor ez a fajta családipótlék-emelés még talán jelképesen sem csúszhatna ki az ön szájából. Hiszen olyan pici mértékben emelkedik ez, hogy például, ha a hitelek emelkedését nézem az otthonteremtésnél, ami szinte megduplázódott - mondjuk, egy 30 ezres lakáshitelt 60-nal kell fizetni annak a családnak, ahol az egyik szülő munkanélkülivé vált vagy felére csökkent a keresete -, ez enyhén szólva arcpirító helyzet. Ugyanakkor a bankok Magyarországon gyakorlatilag simán elvehetik a fiatalok lakását, hiszen jelzálog terheli, míg más európai országokban 7-8-10 évre előre kiszámíthatók a kamatok, mert az államnak van egyfajta olyan befolyása (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ami a bankok mohóságát fékezi, és valóban ez is a családokat szolgálja. De itt nem egészen erről van szó; és ez a családi pótlék nagyon-nagyon szerény, ennél lényegesen többet kellene adni a családoknak.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu