DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Országgyűlési Biztos Urak! Mindenekelőtt hálás köszönetemet fejezem ki azért az értékes munkáért, amit végeztek. Az a pótolhatatlan tevékenység feltétlenül nagyrabecsülésre tarthat igényt, amit egy demokratikus jogállam működésében az intézmény és személy szerint önök és a munkatársaik végeznek.

Fontosak az egyes esetek is, az érdekérvényesítésre kevésbé képes csoportok képviselete nagyon fontos egy társadalomban. Az a 73 ezer eset, amit egyenként végigvizsgáltak, és amelyekben megpróbáltak segíteni, önmagáért beszél, de számunkra még fontosabbak azok az elemzések és következtetések, amelyek a részletes felől az általános felé haladva az általános tendenciákat jelzik egy társadalomban. Azt hiszem, ezt abból a szempontból is érdemes meggondolnunk, hogy a törvényalkotásunk, egyáltalán a parlamenti demokrácia jól működik-e.

Valószínűleg sokkal nyitottabbnak kellene lennie a parlamentnek és a törvényhozásnak a társadalom felé. Én úgy fogom föl, hogy azok a jelzések, amelyek önöktől érkeznek és azok az általánosított tendenciák, amiket felmutatnak nekünk, segítenek abban, hogy kifelé, a társadalom felé nyissuk azt a törvényalkotási munkát, ami nagyon sok gonddal és problémával terhelt. Ezt én mint új képviselő ebben a Házban nagyon pontosan érzem, pontosabban: azt érzem, hogy nem működik ez a parlament, s nemcsak azért nem működik, mert ennyien vagyunk ma ebben a Házban, hanem azért sem működik, mert nem kellőképpen nyitott a társadalom felé maga a törvényalkotás, és a társadalomnak nincs igazán módja arra, hogy ezt a folyamatot befolyásolja. Ebben tartom nagyon fontosnak azt a tevékenységet, amit önök végeznek. Ezért mondom, hogy az egyik alappillére kell legyen a demokráciának az ombudsmani intézmény.

Egy dolgot külön is szeretnék szóba hozni azok közül az ügycsoportok közül, amelyeket a jelentések tartalmaznak, amiről Lenkovics Barnabás országgyűlési biztos úr részletesen beszélt, s amelyet több képviselőtársam is szóba hozott, többféle aspektusból: a kistelepüléseket. Úgy mondanám inkább, hogy a helyi közösségek problémája a modern kori társadalomban. Ez egy picit talán közelebb visz a probléma lényegében. Nem egyszerűen arról van szó, hogy tanya, kistelepülés, falu mint lakhely hogy működik manapság, hanem arról van szó, hogy a helyi közösségeknek milyen esélyük van a modern világ fejlődési folyamatai közepette a megmaradásukra.

Azért kell vitatkoznom Gusztos képviselőtársammal, mert ő azt mondta, hogy a hozzáférés jogát kell garantálnia az államnak. Nem gondolom, hogy egyszerűen csak erről szólna a történet. A hozzáférés valószínűleg biztosítható a legközelebbi vagy a következő városban is. Ebből az következik, hogy valamilyen módon induljon el a nép afelé, ahol a hozzáférések biztosítottak a számára. De itt nem erről van szó! Egy társadalom stabilitását, egyensúlyát az biztosítja, hogy ezek a közösségek meg tudnak-e maradni. A kisközösségek megmaradásának alapeszközeiről van tehát szó azokban az esetekben, amelyeket ombudsman úr nagyon attraktívan előadott. Vannak vészjelek, amik arra utalnak, hogy a kisközösségek megmaradása veszélyben van. Ilyen értelemben kell ezeket a szolgáltatásokat is felfognunk. A kisközösségek megmaradásának alapeszközeiről van szó. Az iskola nem egyszerűen szolgáltatás, hanem közösségszervező és megtartó erő. Ugyanígy az alapszolgáltatásokhoz való hozzáférés azt az érzetet sugározza a közösség felé, hogy meg tudok maradni, van esélyem túlélni.

Ha elfogadjuk azt az alapelvet, hogy egy társadalom stabilitása az alapközösségei biztonságérzetén és stabilitásán múlik, akkor valószínűleg sokkal többről van szó, mint egyszerűen a szolgáltatáshoz való hozzáférés egyéni jogáról. Ezért az állam feladata is talán egy picit más. Tipikusan arról van szó, ami a közpénzek elköltésével kapcsolatban sokszor felmerül, hogy vajon miért szedjük össze a közpénzeket; nem azért-e, hogy ezen közösségek számára biztosítsuk a megmaradásukhoz, a túlélésükhöz szükséges azon szolgáltatásokat, lehetőségeket, formákat, amelyeket a piac önmagában nem fog biztosítani. A posta természetesen elmegy onnan, mert nincs forgalma, és eddig értem is a dolgot. De azt már nem értem, amit Mihályi Péter mond az Államreform Bizottság tagjaként, hogy akkor menjenek el az emberek is onnan, mert a bank meg a biztosító már elköltözött onnan. Hiszen épp arra szolgál a közpénz, hogy a köz számára hasznos teljesítményeket vásároljunk, és ha ez piaci alapon nem születik meg, mert a piaci szereplő elmegy onnan, ha nincs kellő profitja, akkor a köz dolga éppen az, hogy ha fontos nekünk ennek a közösségnek a megmaradása, a különbözetet biztosítsa a piaci szereplő számára.

A köz számára hasznos teljesítményeket kell biztosítanunk a közpénzből, hiszen erre adjuk össze. Az állam funkciója eredetileg ez volt, ezért hozták létre valamikor a társadalmak az államot. Azért hozták létre, hogy korlátozza a tőke mozgását olyan értelemben, hogy hozza létre azokat a teljesítményeket, amelyek a közösség számára a megmaradást jelentik. Pont erről szól a történet.

Ezért nem igazán lehet egyetérteni azzal az elképzeléssel, amely azt mondja, szűnjenek meg a falvak; képviselő úr is ismeri ezt az álláspontot. Sajnos, nincs nálam az az interjú, amely e tekintetben készült, amely világosan kifejti, hogy hagyják el a falvakat az emberek. Önsorsrontó - így mondja Mihályi Péter - az a család, amely ott marad a kistelepülésen, mert ott nem lesz megfelelő ellátás, se iskola, se óvoda nem lesz azokon a településeken - így mondja. A kérdés az, hogy az állam ebbe az irányba akarja-e továbbfolytatni a folyamatokat. Ez lenne az állam dolga?

A baj ott keletkezik, kedves képviselőtársam - és azért önnel vitatkozom, mert ön érzékelhetően más aspektusból közelít ezekhez a kérdésekhez -, hogy az állam feladata vajon az lenne, hogy erősítse ezeket a folyamatokat. Az emberben felsejlik, hogy itt valami elképesztő dologgal szembesülünk, ami itt körülöttünk zajlik, a magyar társadalomban is, meg Európa több országában is; amit Korten úgy mond, hogy egy modern kétpártiság van kialakulóban a világban, ahol az egyik oldalon állnak a globális tőkeérdekek, és a másik oldalon állnak a helyi közösségek. Ezzel még nincs is baj, hogy ez a modern kétpártiság kialakul.

Akkor van baj, ha az állam, amit azért hoztunk létre, hogy a közösségek érdekeit képviselje, és mint egy harmadik szereplő - ahogy azt képviselő úr is elmondta annak idején egy másik vitában - megjelenik ezen a piacon, és azt mondja, hogy én korlátozom a tőke mozgását a helyi közösségek érdekében. De ha ezt a szerepét nem hajlandó elvállalni, hanem az állam maga - amit a közösségek hoztak létre a piac ökoszociális szempontok mentén történő korlátozása érdekében - áll át a tőkeérdekek oldalára, akkor nagyon nagy baj van, annak katasztrofális következményei lehetnek a társadalomra.

(13.50)

Ezért fontosak ezek a jelzések, ezek a vészjelek, amelyek arra utalnak, hogy ilyen folyamatok zajlanak a magyar társadalomban, és úgy tűnik, hogy az állam nem képes vagy nem akar ezekkel a folyamatokkal szembefordulni.

Ezért gondolom, hogy nagyon fontosak azok a jelzések, amelyeket ez a jogintézményünk és ennek vezetői elénk hoztak, és azt hiszem, tanulsággal kell hogy szolgáljanak az egész törvényalkotási folyamatra, de a társadalom fejlődésével, a társadalom jövőképével kapcsolatos ügyek megtárgyalását ide kellene hoznunk. Milyen jövőt gondolunk a magyar társadalomnak? Jó az, ha a vidéki közösségek megszűnnek, elindul egy dél-amerikanizálódási folyamat? Előttünk a példa, és most látjuk, hogy a dél-amerikai társadalmak megélve ezt a katasztrofális folyamatot, próbálnak visszafordulni, erőfeszítéseket tesznek, hogy ezt a folyamatot a visszájára fordítsák.

Jó lenne, ha nem jutnánk el odáig. Azért fontosak ezek a jelzések, mert arra biztatnak bennünket, hogy gondoljuk meg ezeket a folyamatokat. Jók-e ezek a folyamatok, akarjuk-e mindannyian így együtt ezeket a folyamatokat erősíteni, vagy pedig próbáljuk meg ezeket a folyamatokat megfordítani? Én a magam részéről - nem politikai értelemben - néppárti és helyi közösségpárti politikát szeretnék Magyarországon, és ha ebben az ügyben össze tudunk kapaszkodni mindazokkal, akik kívülről, és mindazokkal, akik belülről hajlandók segíteni ebben, ezt a továbbiakban is örömmel és szívesen meg fogjuk tenni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu